Néha rád tör amit nem tudod,hogy
miért is van.
Olyan mint,hogy ha a szíved egyik fele darabokban lenne.
a másik fele meg olyan,hogy ki akrna ugrani a helyéből.
De nem tdod mért!
Lehet,hogy ez az az állapot,amikor
csak fekszem az ágyban bámúlom a plafont,vagy
csak elsétálnék valahova.
Nem tudom ne is kérdezd.
Csaktudni akarom mért érzem ,hogy össze van törve a szívem
egyik fele,
amikor már túl adtam azokon a dolgokon.
De úgy érzem a szivem nem akrja,hogy felejtsek mert ő "jobban" tudja mi a jobb
nekem.!
miért is van.
Olyan mint,hogy ha a szíved egyik fele darabokban lenne.
a másik fele meg olyan,hogy ki akrna ugrani a helyéből.
De nem tdod mért!
Lehet,hogy ez az az állapot,amikor
csak fekszem az ágyban bámúlom a plafont,vagy
csak elsétálnék valahova.
Nem tudom ne is kérdezd.
Csaktudni akarom mért érzem ,hogy össze van törve a szívem
egyik fele,
amikor már túl adtam azokon a dolgokon.
De úgy érzem a szivem nem akrja,hogy felejtsek mert ő "jobban" tudja mi a jobb
nekem.!
Kettős magány ez.Az enyém, és a tiéd együtt.
Saját Idézetem Ne Vedd el!!
"Születtem én is egy darabnak a szívedbe?!
Minden ember kérdezi,hogy mi a baj de te nem akarod elmondani,ilyenkor csak az a vágyam,hogy el menyek egy olyan helyre ahol nem érdeklem az embereket,és nincsenek sablon emberek,
Mert én nem akarok sorba állni az életért.
Csak vinném magammal azt akit a legjobban szeretek,és csak ülnék vele szemben,várnám míg a város elsötétedik,hogy átölelhessem tiszta szívemből,és azt mondjam neki soha ne hagyjon el.
De vannak olyan érzések amik újra előjönnek!
Ilyenkor leülök a partra ,összekuporodok,várom,hogy valaki hátam mögé üljön ,betakarna és szorosan magához ölelne.
Elfogadna olyannak amilyen vagyok!
Saját Idézetem Ne Vedd el!!
"Születtem én is egy darabnak a szívedbe?!
Minden ember kérdezi,hogy mi a baj de te nem akarod elmondani,ilyenkor csak az a vágyam,hogy el menyek egy olyan helyre ahol nem érdeklem az embereket,és nincsenek sablon emberek,
Mert én nem akarok sorba állni az életért.
Csak vinném magammal azt akit a legjobban szeretek,és csak ülnék vele szemben,várnám míg a város elsötétedik,hogy átölelhessem tiszta szívemből,és azt mondjam neki soha ne hagyjon el.
De vannak olyan érzések amik újra előjönnek!
Ilyenkor leülök a partra ,összekuporodok,várom,hogy valaki hátam mögé üljön ,betakarna és szorosan magához ölelne.
Elfogadna olyannak amilyen vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése