Egyszer...
Régen...
Talán...
Remény...
Felhő...
Eső..
Boldogság...
Ezek azok amik az elmúlt pár csodálatos dolgokat idézik fel bennem...
Rá gondolok mint ha belül újra fellobbanna valami ki szikra...
Amikor csak lehet segítek...De amikor nem arra gondolok,hogy mi volt akkor és mi van most egyszer csak a mérce lejjebb megy bennem.
És mint ha a jókedved elszállt volna mint egy fekete árny.
De amikor elgondolkozok azon,hogy minek vannak érzések amikor egyszer ezt másszor meg azt érzed és lehet,hogy pár napi,percig, jól érzed magad és pár perc múlva pedig ellenkezője!
Reménytelen azt mondani,hogy minden rendben...Mert úgy sem hiszik el.
De amikor percről percre mint ha valaki ott lenne melletted és sosem engedi,hogy rossz kedved legyen mint ha egy áldást kaptál volna az égtől...
De lehetnek dolgok érzések gondolatok amiket senki sem ért meg...
De vannak kivételek akik át érzik amiket írsz jobban belegondolnak,és nem csak a jeges víznek nem csak a tükrét nézik ha nem belemernek nézni mélyebben is.
Emberek tesznek fel kérdéseket...
Te meg meg próbálsz rá válaszolni.
De néha az emberek nem értik miért pont ezt a választ adtad mért nem azt amit ők akarnak hallani.
Mert sosem azt mondod vissza amit hallani akarnak.
Boldogság amikor nem tudod mit érzel...
De tudod,hogy belül szét szakít valami majd ki akarsz ugrani a bőrödből de nem teszed csak belül tombolsz szépen csendben.
Sötét éjjel ülni a padon hallgatni a zenét csak ülni és bámulni az előtted elsuhanó autókat.
És csak arra gondolni,hogy mi lesz holnap vajon megint itt fogsz ülni és ezen gondolkozni?
De valaki megtöri ez...Oda ül valaki melléd át nyújt egy papírt..
Csak nézel rá.Majd el megy.
Kinyitod a papírt és meg látsz benne egy kiszáradt rózsát mellé leírva.
Te nem emlékezhetsz rám mert még sosem láttál,de már találkoztunk akkor nemet mondtál.
De én nem adtam fel mert a remény csak legvégső soron halhat meg amikor már minden út elszáradt és lejárt lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése