~ Egyre elviselhetetlenebb...Egyre csak rettegek attól, hogy széthullik. Próbálom össze kaparni azokat a pillanatokat, mi boldoggá tesz..De egyre nehezebb, egyre jobban belém hasít azoknak a pillanatoknak a fájdalma.
Valaha megtörténtek, hogy mire voltak jók ? Mit kellett volna belőlük tanulnom ? Vagy mit kellett volna másképp csináljak... Sokszor előre megérzek pár dolgot, nagyrészt be is következik...Igen furán hangzik de valahogy mindig jobban fáj mint másnak. Jobban , napokig rosszul tud esni akár csak egy szó, és romba döntheti azt amit eddig hittem. Lehet, hogy valakinek fontos vagyok, kivel órák hosszat el tudok beszélni a semmiről, és ha baj ban tudja, hogy ott vagyok neki...De nekem is nehéz ezt cipelni, hogy azt amit eddig hittem pár nap alatt romba tudja dönteni... Napok óta fekszem le úgy... hogy el vesztettem valamit, ami ekkora űrt hagy bennem. De nem tudom mi az, mitől lesz hirtelen rossz kedvem, majd másik percben valami miatt kicsit boldog leszek.
Lassan karácsony...Valahogy még nem érzem a közelgettét.
Remélem...