Halk lépteket hallottam. Olyan ismerős volt ez a lépt, halk és olyan kis finom, mint egy lélek. Még mindig túlságosan is kötődöm hozzá, eszembe jutnak a nagy fekete szem párjai mikor éjnek éjjelén arra kelek fel, hogy nézi ahogy alszom. De miután rádöbbentem, hogy csak a kis fekete tömzsi macskám ténfereg be a szobába...Ott ültem s felidéztem azokat az éjszakába nyúló beszélgetéseket. Elmélkedtünk azokon a pillanatokon, mikor kint ültünk az ég alatt órákig és néztük az elsuhanó autókat. Hallgatjuk a szívünk kicsin dobbanásait, majd mikor egymáshoz bújtunk egyikünk szíve hevesebben kezdett dobogni. Nagy boldogan rám érzett avval a mély megfejthetetlen szemeivel. Szorosan magához ölelt s azt mondta : sosem akar elveszíteni... Nem mondta sose, hogy a csillagokat is lehozná nekem, vagy én vagyok neki a világ, csak annyit, hogy nem akar elveszíteni. Mindent elmondott evvel amit érzett...Majd rám nézett, és a mély szeme csillogott. Voltak köztünk alaptalannak tűnő veszekedések, de csak mert féltem, hogy elvesztem...Féltettem attól amit elveszthet, attól hogy ennél lejjebb engedem, hogy még messzebb fogom érezni... Hosszas hallgatás után rám pillantott megint... Azt mondta : Tudtam, hogy igazad van de még fáj. Én csak ott ültem percekig és nem mondtam semmit. Majd azt mondtam: ezentúl nem fogok beleszólni abba ami a tied, nem fogok véleményt mondani. Perceken belül megbántam amit mondtam. Elengedtem. Ellengettem azt az embert kiből annyi erőt tudtam meríteni ilyen messziről. Rájöttem, hogy bármit is tesz szeretem... Szeretem, hogy tudja mikor van rá szükségem, hogy néha csak egy szavától is kitud rázni a hideg. Néha napokig eltűnik.

Nem tudok róla semmit. És egyszer majd valamelyik nap feltűnik és órák hosszat eltudunk beszélgetni... Fogalmam sincs mi lenne ha egyszer ott lennék. Ott ülnénk egymással szemben és néha elmosolyodnánk. Vagy órák hosszat "veszekednénk" valamelyikünk megrögzött gondolatán, majd belátnánk, hogy ez a gondolat egy baromság ! De így vagyunk mi jók, hogy tudjuk egymás kis gondolatait beszéd nélkül.