Nagyon szeretem. 

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.

(Szabó Lőrinc - Babits 1-4 sor)

Valahogy nem is tudom...fura érzés amikor hallasz egy zenét és akkor tömérdek mennyiségű

emlék,vagy egy kép jelenik meg.

És akkor nem tudod,hogy mit is jelent igazából a Zene szövege csak hallgatod mert jó meg miért ne?

És amikor valahol utána keresel a szövegnek rádöbbensz,hogy mennyire érdekes..

Többet jelent a szöveg úgy,hogy csak hallgatod.

A könyvet is ha zene mellett olvasom nem tudom meg érteni mert akkor persze elolvasom csak utána teljesen más mint ahogy elolvasnám zene nélkül..

Az érzés amikor felemel és nem enged el!

Kiráz a hideg,libabőrös leszel egy szám hallatán és azt érzed boldog vagy.

De mikor le veszed minden olyan szürke és egyhangú.

Majd mikor vissza rakod a zenét minden színesebbé és jobbá válik nem?:]

 Mitől lesz jobb kedved?

Meg kérdezted már magadtól,hogy ahogy élsz úgy boldog vagy?

Mit tennél másképp a tegnapon mint a mán?

Semmit! annak úgy kellett lennie fogadd el...Vissza már úgy sem kaphatod azt a napot.

Épp ezért nem olyan egyhangú a másnap.

Mindig csinálsz valami mást..Máshogy ébredsz fel.

Máshogy iszod meg a reggeli Óriási bögre kakaódat..

Talán még máshogy állsz hozzá a dolgokhoz.

 Zavaros ugye?:D

Reméltem is épp ezért hagyom most abba.