Össze viaszának érzem ezt az egészet.
De csak futnék jó messzire egy papír repülőn olyan kicsire össze zsugorodni,hogy beleférjek...
meg várnám míg a kis papír repülő teste alá kapaszkodik a kellemes hűs szellő míg később
fel száll velem az égbe..
fel száll velem az égbe..
Szét tárnám a kezem és madárnak képzelném magam,csak repülnék fel az égbe!
Ordítanék egy nagyot,reménykedve,hogy valaki meghallja.
~
Össze viaszának érzem az egészet.
Nem tudok rajta ki igazodni.
Írnék mindent ami csak eszembe jutna így hirtelen..
De abból csak egy nagy maszlag és gubancos valami lenne..Abból meg nem lenne semmi jó.
Gondolkodtál azon,hogy valakinek az életébe hirtelen be rontasz csak úgy véletlen?
Volt már veled olyan,hogy csak futnál míg el nem esnél és lenne egy óriási sebesülésed majd mikor felkelsz földről sírás helyett röhögő görcsöd lenne?
Le ülni a forró kakaóval egy olyan ember mellé aki mellett az egész életed le tudnád élni.
Meg nézni egy horror filmet egy olyan emberrel aki nem fél,és te csak azon veszed észre magad,csak te sikongatsz fel amikor egy szörnyű zene kíséretében valami rondaság felbukkan,ő meg csak nevet rajtad,hogy milyen kis félős vagy,majd szorosan magához ölel és egy puszit nyom a homlokodra.
Minden kis apró örömöt értékelni kell..
El kell fogadni azt amid nincs és meg kell becsülni amid van.
Meg tartani ami a tiéd,el engedni aminek már el kell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése