...

Promis To You

Olyan hajnal fele lehetett...

A napot még nem lehetett látni a fehér párás erdő ijesztő lábánál.

De én már egy órája fent lehettem,már nem emlékszem miért kelhettem fel.

A madarak még csak ébredeztek,a Városban senki sem járt az utcán.

Nyakamba húztam a takarót,telefonom,fül hallgatóm után nyúltam...

Azt tudtam,hogy vissza aludni nem fogok..

Volt valami fura fájdalom érzés bennem..Sírni akartam,meg szabadulni ettől a nagy görcstől szívemben.

Meg felelni olyannak amit utálok nem jó,gondoltam magamba...

Közben egy jó üvöltős zenét hallgatok,némiképp könnyebb így elfogadni a görcsöt.

Az ablakom résnyire nyitva volt,hogy lássam a takaró ahol a csillagokat.

De nem láttam,csak egyet!

Vajon  mit csinálhat ott? Gondoltam ő is össze zavarodott...

Nem találja azt a biztonságot,szeretetet adó teret?!!!

De nem mozdul,csak ott ragyogott tovább...

Lassan kezdett eltűnni az éjjel jelei,majd helyet adnak egy újabb napnak.

A város kezd élénkülni lassan.

Magamra kaptam egy nagy pulcsit kissé álmosságtól hunyorogva léptem ki az üres lakásba...

Polcról a lehetőleg nagyobb bögrét le vettem,és csináltam magamnak egy nagy adag kakaót!

Mire teljesen felébredtem lehetett már dél is...

Meg jött a postás!: Kisasszony *ordította torka szakadtából*

Jól van!!! Megyek!!!

válaszoltam udvariasan,amennyire ment ebben az állapotban!

Jó reggelt! Kisasszony Jól van?...a szeme nagyon vörös,sápadt!!

Menjen el sétálni jót tenne magának!

Rendben fontolóra veszem mondtam biztatóan,már amennyire sikerült

Majd oda köszönök a szomszéd néniknek!

Majd összesúgnak előttem...

Szegény lány mióta a barátja meg halt nem nagyon mozdul ki.

Majd oda ordítok könnybe lábadt szemmel!!

Köszönöm NEM KELL a sajnálatuk,nincsen rá szükségem.

Berohanok a hálóba...

Gyorsan be a paplan alá és csak zokogok.

Nem elég,hogy minden reggel üres lakásba kell ébredjek,de még ők erősen tesznek a szívem nyugtalanságának!!

Mérgesen,dühtől,kisírt vörös szemmel összehúzódva kis gombolyaggá a paplan alatt elalszom reménykedve.