Nincs mit hozzá fűznöm.
Nincs mit kérdeznem.
Nincs miért kérdezzek,hogy arra csak meg nyugtató válaszokat kapjak.
Nincs kedvem csöndben lenni amikor senki sem beszél.
De amihez kedvem van..Ki ülni egy teraszra éjjel,egy nagy bögre kakaóval a kezemben.
Mindenkit elfelejteni és csak báúlni ki a fejemből,hogy azt tükrözzem az arcommal,nem vagyok egészen normális.
Igen..Néha nem normálisnak is kell lenni,hogy elfogadd a félelmeidet.
Vagy inkább megértesd magad az emberekkel.
Ehelyett csak emészted magadban a fájdalmat amit nem szándékosan okoztak...
El viseled,el fogadodmehiszed,hogy nem kart meg bántani.
De egy idő után rájössz,hogy bennet ott volt egészen az eljétől fogva.
Ha valaki melett vagy tudatában kell annak legyél,hogy egyszer el fog hagyni.
Vagy akkor amikor meghal vagy amikor már nem szeret.
És itt így a közepén be fejezem..
Válaszolja meg mindenki saját magának,fejezze be úgy ahogy te szeretnéd...
Itt a legetőség hát fogd meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése