-nem adhatok csak mást mint önmagam.

önmagamat ebből a sivár kis lélekvesztett személyből.
Abból az idealizált világomból mely lassan elrohad.
Ott marad pár ember szívében hol valaha boldogságot adhatott.
Pár ember szívében,hol a boldogság érdekében fájdalmat okozott.
Ott hol minden zaj, halk és csak az tudja ki kinyitja neki szívét. Ha minden tökéletesnek hitt probléma egyszer csak nyakadba zúdul és lassan le dönt,oda honnan csak a szeretet tud felemelni...
De még sem...
Monotonitás zavara mi most bennem kering.
Csak szeretném hallani,hogy valaki szeret.
Olykor kis sivár lelkem szárnyra kap és egy percre remélheti ,hogy boldog.

~Álmokban élni olyan mint villával enni a vattacukrot.

One hope

~ Féltem attól, hogy megint esélyt kell adni egy újnak.
Egy új dolognak meg nyitni kis szívemet.
Mindig ijesztő meg nyitni valakinek a szívedet, még annál nehezebb, hogy elmond neki mit érzel és akkor minden megváltozik.
Meg tudja mit érzel..Lehet evvel nem tud mit kezdeni. Te azt érzed minden ugyan az mint eddig.
Meg nyílsz valakinek és vakon hiszed, hogy most más lesz. De megint ugyan az. Ugyan így megbízol az egészben, hogy majd ő melletted lesz. Pár nap múlva ott vagy, hogy nem érdekel...De fáj akármennyire is szeretnél vele nem foglalkozni, percenként ő jár a fejedbe és azon gondolkozol milyen jó lenne most ott lenni vele átölelni, és mikor erre gondolsz érzed minden porcikáddal, hogy ott van veled. Érzed az illatát.
De akkor csörög az ébresztő órád. Mindez csak álom volt, egy kellemes vágy ami talán sose lehet a tiéd.
Nem utálok senkit. Nem szomorú vagyok csak tudom milyen az ha megbántanak.
Tudom az, hogy milyen felállni onnan lentről még akkor is ha feladtad.
De tudod, hogy ő most boldog..És jobb lesz neki. De ezt ő is így gondolja ?
Nem hagyod ott beszélgetsz tovább, mert tudod, hogy ha te nem beszélgetsz vele akkor össze omlik, vagy csak nincs kivel meg beszélnie azt ami nyomja a szívét.
Ennek ellenére még is azt érzed ott hagyott...Eddig volt minden fontos.
Te lassan elfogadod ezt az egészet. Elfogadod, hogy majd lesz más. De kell egy biztos pont az életedbe akit legjobb barátodnak nevezhetsz.
Akinek akkor is mondhatod a Szeretlek szót amikor csak barátságból mondod neki.
Aki nem sértődik meg azon,hogy ha rossz kedvedbe nem beszélsz vele barátként.
Aki ha sírsz hoz neked egy meleg takarót és oda megy megölel és azt mondja majd jobb lesz.
De ami el ment talán egyszer vissza tér, hogy újra kinyithasd neki a szíved és reménykedhes benne.

elvárás.

~ Minden nap felkelsz és elgondolkozol azon, hogy ma ugyan az a nap van mint tegnap.Monoton dolgok újra és újra, azon veszed észre magad, hogy belefogsz őrülni ebbe. Éveken át bejársz iskolába, hogy a jövőd meg alapozd. Azért hogy egy öltönyös tömeg emberré válhass. Majd eljön az idő. Le éretségizel és fehér zsebkendővel integetsz az iskolának könnyek közt. Pár nap múlva rájössz, hogy most már igen is felnőtt vagy. Jelentkezel jobbnál jobb egyetemre, hogy ne keljen dolgozni. Pár évet jársz az egyetemre és belecsöppensz egy nemesebb világba ami csak a mindennapos hajszáról szól. Megfelelni gyermekkorod óta valakinek, olyan dolgokra kényszerít amihez kedved nincs, de még is meg teszed, hogy a szüleid büszkék lehessenek rád ,hogy a társadalom is elfogadjon még olyannak is amilyen sosem szerettél volna lenni. Eltelik néhány év...Meg találod életed szerelmét. Boldogan éltek családot alapítotok, vesztek egy kis házat . Nap mint nap eljártok munkába. Lassan a gyerekek felnőnek, addigra már a váló per szélén álltok. Gyerekeket intézetbe akarják vinni... Lassan az a hely ahol azt hitted boldog leszel , és amit elvárnak tőled össze omlik a szemed előtt.
Miért feleljünk meg azoknak akik még a nevünket sem tudják ? De még is tovább hajszolod a minden napokat, csak hogy a meg maradt kis családod boldog lehessen. Nem is veszed észre milyen gyorsan eltelik az a pár év. Nem rég még azon törted a fejed, hogy mi legyél ha nagy leszel. Most azon töröd a fejed, mi lesz velük nélkülem ? Vajon a társadalom őket ily olyan emberré változtatja mint engem ? Hogy ők majd hamarabb rájönnek az élet nagy elvárásaira és megtanulnak azok nélkül élni ? De boldog vagy mert tudod, hogy nekik már csak jobb lehet...Te nyugodt szívvel itt hagyhatod őket , mert tudják mit kell csinálni akkor mikor egyedül lesznek majd. 

~  Lassan fel kelt a nap, és én még mindig ott ültem az ágyba bámulva magam elé.
Semmit sem éreztem. Esetleg fájna, vagy szomorú lennék. De tudom, hogy még ott van bennem az, hogy kötelességem nem érezni semmit sem.
De mikor már annyira rosz ez az egész, hogy azt sem tudom ki vagyok, akkor el gondolkozom nekem kell boldognak lennem vagy másnak ? Kinek kell jól lennie nekem vagy másnak.
Kinek a boldogsága számít ?
Miért kínzom magam olyannal amit én sem szeretnék. És miért nem teszek az ellen, hogy a messzib dolgok közelebb kerüljenek hozzám ?
Félek a változástól. Félek, hogy akkor minden megváltozik körülöttem és akik most mellettem vannak el hagynak. Félek attól, hogy nem én leszek ott...Nem olyan leszek amilyen most vagyok.
Könyebb ebben a helyzetben meg maradni örökké mint változatni azon amit még jobban szeretném, hogy ott boldog lehessek kilóméterekre innen.

Azt hiszem lassan fel kéne tápászkodjak az ágyról...Körülöttem minden úgy nézett ki mint valami művészies bomba robbanás. Fel kell álnom innen és túl lenni az egészen. Ennél lehet roszabb is ha már az elején le akadunk ilyen dolgoknál egyre jobban érzékenyek leszünk és nem fogjuk ki bírni a hétköznapi dolgoknak a keserű ízét se.
Így ami elmúl annak el kell múlnia .Ami fontos az mellettünk marad.
Semmi sem lesz ugyan olyan. Főleg nem lesz mindig ugyan olyan akkor ha változtatsz, és a sarkadra állsz azért, hogy te boldog legyél. De ha mindig csak mással fogllakozol nem biztos, hogy boldog leszel.
Az a sok titok amit minden nap rád rak a külvilág egy idő után nagy teherré válik. A kötelezetség, hogy ezt és ezt kell csinálni lassan az őrületbe fog kergetni, ha nem vátoztatsz .

Minden gondolatom csak azon jár...Féljek azújtól, vagy merjek változtatni. Változtatás még jobban fog fájni ?
Igen....Lehet, hogy fájni fog. Ócska holmikat sem tartogatunk csak azért mert jó emlék fűződik hozzá.
Nem fog vissza jönni, sem most sem holnap...
Egyszer minden elmúlik, és neked akkor is fel

~ amíg csak reménykedünk a fájdalmat az izgatottság okozza. De mikor mindez elmúlt fájó szív mi okozza azt.

Mikor azt se tudod mitől lehetnél boldog...Akkor jön egy olyan ember az életedbe aki azt mondja imád.

De nem szerelemmel csak egy kedves barát, aki ott van melletted amikor szükséged van rá.Aki akkor is készen áll meghallgatni mikor nincs is hozzá kedve. Akkor is napról napra felépül az ami összeomlott. Félve de lassan és biztosan felépíted azt ami most romokban van. Félsz de ez természetes én is félek...Félek attól, hogy megint elmegy és sosem fog visszajönni, hogy az a pár év várakozás semmit sem fog érni a szívnek. Folyton olyanra várni ami egy idő után lehet csak a tiéd...Ami csak akkor jön el mikor tudod, hogy letelt az idő. Aztán már csak arra törekszünk, hogy jobb legyen. 

Azt kívánom Légy boldog.