~ Féltem attól, hogy megint esélyt kell adni egy újnak.
Egy új dolognak meg nyitni kis szívemet.
Mindig ijesztő meg nyitni valakinek a szívedet, még annál nehezebb, hogy elmond neki mit érzel és akkor minden megváltozik.
Meg tudja mit érzel..Lehet evvel nem tud mit kezdeni. Te azt érzed minden ugyan az mint eddig.
Meg nyílsz valakinek és vakon hiszed, hogy most más lesz. De megint ugyan az. Ugyan így megbízol az egészben, hogy majd ő melletted lesz. Pár nap múlva ott vagy, hogy nem érdekel...De fáj akármennyire is szeretnél vele nem foglalkozni, percenként ő jár a fejedbe és azon gondolkozol milyen jó lenne most ott lenni vele átölelni, és mikor erre gondolsz érzed minden porcikáddal, hogy ott van veled. Érzed az illatát.
De akkor csörög az ébresztő órád. Mindez csak álom volt, egy kellemes vágy ami talán sose lehet a tiéd.
Nem utálok senkit. Nem szomorú vagyok csak tudom milyen az ha megbántanak.
Tudom az, hogy milyen felállni onnan lentről még akkor is ha feladtad.
De tudod, hogy ő most boldog..És jobb lesz neki. De ezt ő is így gondolja ?
Nem hagyod ott beszélgetsz tovább, mert tudod, hogy ha te nem beszélgetsz vele akkor össze omlik, vagy csak nincs kivel meg beszélnie azt ami nyomja a szívét.
Ennek ellenére még is azt érzed ott hagyott...Eddig volt minden fontos.
Te lassan elfogadod ezt az egészet. Elfogadod, hogy majd lesz más. De kell egy biztos pont az életedbe akit legjobb barátodnak nevezhetsz.
Akinek akkor is mondhatod a Szeretlek szót amikor csak barátságból mondod neki.
Aki nem sértődik meg azon,hogy ha rossz kedvedbe nem beszélsz vele barátként.
Aki ha sírsz hoz neked egy meleg takarót és oda megy megölel és azt mondja majd jobb lesz.
De ami el ment talán egyszer vissza tér, hogy újra kinyithasd neki a szíved és reménykedhes benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése