-nem adhatok csak mást mint önmagam.

önmagamat ebből a sivár kis lélekvesztett személyből.
Abból az idealizált világomból mely lassan elrohad.
Ott marad pár ember szívében hol valaha boldogságot adhatott.
Pár ember szívében,hol a boldogság érdekében fájdalmat okozott.
Ott hol minden zaj, halk és csak az tudja ki kinyitja neki szívét. Ha minden tökéletesnek hitt probléma egyszer csak nyakadba zúdul és lassan le dönt,oda honnan csak a szeretet tud felemelni...
De még sem...
Monotonitás zavara mi most bennem kering.
Csak szeretném hallani,hogy valaki szeret.
Olykor kis sivár lelkem szárnyra kap és egy percre remélheti ,hogy boldog.