elvárás.

~ Minden nap felkelsz és elgondolkozol azon, hogy ma ugyan az a nap van mint tegnap.Monoton dolgok újra és újra, azon veszed észre magad, hogy belefogsz őrülni ebbe. Éveken át bejársz iskolába, hogy a jövőd meg alapozd. Azért hogy egy öltönyös tömeg emberré válhass. Majd eljön az idő. Le éretségizel és fehér zsebkendővel integetsz az iskolának könnyek közt. Pár nap múlva rájössz, hogy most már igen is felnőtt vagy. Jelentkezel jobbnál jobb egyetemre, hogy ne keljen dolgozni. Pár évet jársz az egyetemre és belecsöppensz egy nemesebb világba ami csak a mindennapos hajszáról szól. Megfelelni gyermekkorod óta valakinek, olyan dolgokra kényszerít amihez kedved nincs, de még is meg teszed, hogy a szüleid büszkék lehessenek rád ,hogy a társadalom is elfogadjon még olyannak is amilyen sosem szerettél volna lenni. Eltelik néhány év...Meg találod életed szerelmét. Boldogan éltek családot alapítotok, vesztek egy kis házat . Nap mint nap eljártok munkába. Lassan a gyerekek felnőnek, addigra már a váló per szélén álltok. Gyerekeket intézetbe akarják vinni... Lassan az a hely ahol azt hitted boldog leszel , és amit elvárnak tőled össze omlik a szemed előtt.
Miért feleljünk meg azoknak akik még a nevünket sem tudják ? De még is tovább hajszolod a minden napokat, csak hogy a meg maradt kis családod boldog lehessen. Nem is veszed észre milyen gyorsan eltelik az a pár év. Nem rég még azon törted a fejed, hogy mi legyél ha nagy leszel. Most azon töröd a fejed, mi lesz velük nélkülem ? Vajon a társadalom őket ily olyan emberré változtatja mint engem ? Hogy ők majd hamarabb rájönnek az élet nagy elvárásaira és megtanulnak azok nélkül élni ? De boldog vagy mert tudod, hogy nekik már csak jobb lehet...Te nyugodt szívvel itt hagyhatod őket , mert tudják mit kell csinálni akkor mikor egyedül lesznek majd.