Élni csak annyit jelent, érezni az ízeket, érezni a fájdalmat és tudni hogy a hiány sosem múlik !

félig kész állapot

Mindig keressük a szavakat.
Keressük,hogy ki tudjuk mondani azt ami legbelül van.
Keressük azt az illetőt aki miatt hiányosság van bennünk,és mikor ott van a hiányosság megszűnik.
Megszűnik egy pillanatra,és hirtelen szavakra találunk.
Azokra a bizonyos szavakra amiket ebben a "mámor" nélküli létben sosem mernénk elmondani neki.
Olyankor minden olyan, hogy is fogalmazott mindig...a puding is rózsaszínné válik, ami normális állapotban csokis szokott lenni. De most nem a szerelemről van szó,csak azokról a ki nem mondott szavakról a hétköznapokban. Hétköznapokon mindig mogorvának tűnnének ezek a bizonyos keresett szavak,de olyan pudingos állapotban tökéletesen kiejthetőek ! Valahogy könnyebben az ajkaidra hajlanak a szavak mint máskor...Kimondani olyan szavakat, amihez bátorság kell, furcsa..furcsa,hogy bátorság kell keresni a szavakat. Kerülgetni amit érzel valójában, kerülgetni mert félsz a végeredménytől..


majd folytatom egyszer...

türelem mindig teremt valamit, kivéve ha tudjuk mit . . .

mindig van valami ami felhasítja azt a bizonyos dolgot... hiányérzet.

Csak egy szó: Várni .
Ez az egy jó kételyeket okoz, és még nagyobb türelmetlenséget.
Amikor tudod,hogy várnod kell, de meddig akkor csak szenvedsz és folyton azt mondogatod feladod, majd mindig kapsz olyan vissza jelzéseket, hogy ne add fel. Elmondod neki,hogy te várni fogsz és úgy is lesz.
Egyszer az életben igyekszünk betartani az ígéretünket, és meg valósítani azt a kicsike kis örömet számunkra, és igyekszünk a másik számára is. Majd telnek a napok,és csak vársz vársz,hogy teljen az idő.
Vannak napok mikor nehezebb de van mikor egészen elviselhető..
Ha nincs időd semmire sem akkor tudod igazán csak értékelni azt a bizonyos várakozást,hogy egyszer majd ott lesz előtted és nem lesz más. Valahol a napokban hallottam,hogy egy öreg néni azt mondta valakinek,hogy ő sosem adta fel..Hát ebben sem lettem volna olyan biztos, nem mindegy hol adjuk fel !
Kívül vagy belül, belül megtörünk és elfáradunk, de nagyrészt csak elfáradunk vagy belefáradunk.
Kívül meg van az a "nem" érdekel érzés..lesz ami lesz, de már nem érdekel, mikor valaki ezt mondja akkor sem mond igazat. Dehogynem érdekel,csak pillanatnyilag nem szeretnél ezzel foglalkozni és várni.
Sosem tudod meg mi lesz, ha nem vársz, türelem sok jót teremthet még úgy vélem !

Lassan új év és ritka bejegyzések sora volt ez az év..Voltak dolgok,és ideje megfogalmaznom egy újabb olyan posztot ami össze foglalja magamnak az évemet, hogy tudjam mit is tettem meg és mit nem.
Mire kell nekem még várnom. Meg látjuk mit hoz majd az a bizonyos várakozás !

2013 és az elmúlt egy kettő nap..

Régóta már nem öntöttem írásba az ami nyomott, vagy éppen csak liba bőrt csalt a testemre.
Nemrégiben találtam egy olyan könyvet amibe bele szerettem, és fél perce találtam egy olyan zenét amitől liba bőrös lettem és azt gondoltam ideje írni, és ki adni azt amit eddig nehéz volt.
Eltelt megint egy nyár, és szeptembertől minden új lett,új emberek új környezet, új lehetőség egy megismerkedésre. Olyan dolgok történtek eddig vagyis..ebben az egy kettő hónapban amit néha nehéz is csak elviselni nem hogy megérteni mit miért.
Lassan de biztosan átfutnak az emlékek az  ember agyán és az olyan ünnepekkor nagyon nagy annak hiánya.
Rájövünk,hogy az ami a hiányt okozza sosincs többet, de elviseljük évekig, próbálunk hozzá szokni.
Mikor a falon az a kis mosolygós fotót meglátja az ember,csak sóhajt és azokra a mosolygós pillanatokra gondol lehetett volna másképp. De nem történt másképp, de egy dolgot meg lehetne tanulni ezekből azt a mélyről feltörő sóhajt amit sosem tudunk még egyszer kiadni magunkból, akkor egy kis arab elveszik belőlünk ? Szoktam gondolni ilyenkor magamba.
Pár nap és pár hét múlva kezembe akadt az a bizonyos könyv ami egy farkasról és egy lányról szól...
Na akkor az a bizonyos sóhaj kijött belőlem, és tudtam hogy az illető is érezni fogja ezt a sóhajt mert nem tudom honnan jött de még én is meglepődtem aféle létezik ilyen?! Létezett..
Ahogy mások mondják az okosok, a rossz után jön a jó, mintha a sors vagy az élet kompenzálná az aránylag rossz borzalmas napokat hihetetlen dolgokkal.. És mit tennél ? Bőgnék..Ordítanék..majd megint bőgnék.
Aztán kicsit dühös lennék, hogy miért ? De most kellett jönnie, és mint mindig lassan biztosan fordulunk be abba a bizonyos kanyarba, nehogy bárki is megsérüljön.

jó lenne

jó lenne új embert meg ismerni, és jó lenne közel kerülni hozzá.
majd érezni, hogy ragaszkodok hozzá,és egy perc alatt érezni,hogy nincs már többé...
Aztán felébredni és érezni azt mennyire fáj, fáj az ürességet ÉREZNI.

Az érzés mikor annyi káromkodás jönne ki a torkodon de csak csöndbe maradsz és tűrsz..

kalória mentes szeretet '

Rég óta nem írtam és sosem tudom mik ezek a hónapnyi kihagyások..Talán nem történnek dolgok.
Vagy csak simán nyugodt minden és nincs min fantáziálni, és kitalálni oldalnyi történetet, "érzést".
Hamar el telt a nyár, nagy nehézségek árán elkerültem egy olyan helyre ahol jó, és nincs időm arra,hogy foglalkozzak. Foglalkozzak bármivel is ami nem juttat előre, meg kell tanulni rá kényszeríteni magad,hogy MÁS nem fogja meg oldani, és ha minden úgy történik vissza kerülsz oda ahol abba hagytad !
Aztán rá jössz, hogy régen te ezt kívántad és nini itt a lehetőség ! Miért hagynád ki ?
Törekszel előre és majd rá fogsz jönni megérte ennyit küzdeni érte, és azok a kritikák nem véletlen értek...
Mindig van egy bukkanó amin ha túllépsz rájössz megérte ! És tényleg megérte..
Szóval telik minden úgy ahogy kell, és elhatároztam bármennyire is rossz, és töketlen az egész..
Nem adom fel ! Szóval tegyetek így, még ha szív remegtető is..

Mikor azon dolgozol hogy minden elviselhető legyen csak romlik a helyzet...

a pillanat.

Ott álltunk ketten a parton, majd leültünk. Éreztük azt a különös melegséget. Éreztük  ! Mindkettőnek elöntötte a furcsa melegség, az ölelés minden porcikánkat meg mozgatott. Fél év múlva mikor már egymásra néztünk csak "a melegség volt"..csupán egy fogalom amit mindenki egyszer meg érezhet, meg tapasztal hatja milyen érzés az a bizonyos melegség amibe minden porcikád bele remeg , majd hamar elmúlik.
Mikor az eltöltött pillanatok ismét üressé és unalmassá válnak, mikor azok az üres pillanatok nem voltak üresek mindig volt mit tenni szervezni és érezni. Melegségből hirtelen hideg lett, hideg mert mindig csak terveztünk és nem élveztük az akkori pillanatot. Csak mondják a hátunk mögött végre végre, de mit tudjuk holnap már nem így lesz. Nem így mint volt, nem úgy ahogy mások szeretnék..Mert mi tudtuk,hogy nem marad minden így. Éjjel közepén ittasan egymásra varrtuk a háromszöget, azt hogy mit jelent csak mi tudtuk.
Senki sem tudta mi lesz holnap, de volt egy közös titkunk, egy közös dolog ami majd ha elmúlik vissza tér, egy dolog miről mindenki kérdezni fog, de választ nem kapnak. Várnak majd évekig ahogy mi tettük, évekig ahogy mi átéltük,ahogy ők drukkoltak nekünk és érezték előre mi lesz, de mi sejtettük hová fog tűnni a melegség. Ültünk és próbáltuk élvezni, élvezni a PILLANATOT mely sok ember számára nehéz, nehéz ki zárni azt a pillanatot mit nem kell élvezni..Mert ott voltunk mi és a pillanat, mikor mi tudjuk mi történt, de nem fogtuk fel. Ott díszeleg majd körülöttünk sokáig a fejünk fölött. Ott a kezünkön a háromszög, mi mindig eszünkbe fogja juttatni,hogy volt egy Pillanat ! Nekünk is meg adatott,hogy élvezhessünk valamit melegséggel, avval a MELEGSÉGGEL amivel minden ember találkozni fog... Fel sem tudja fogni, s majd csak  a  pillanat lesz és "mi" !




hiányérzet!

Kapcsold be hozzá a zenét..


Aztán csak telnek a napok és egyre jobban valami hiányzik az életéből, nem a társaság nem a ki mondott szavak csak azok a fájdalmas kis őszinte pillanatok amikből minden ember táplálkozik a nehéz napokban, amitől kicsit boldogabb lesz minden ember, és azt érzi szükségük van a barátainak rá.. Hirtelen rá ébred, ezek is csak bábuk és leíratlan képzeletbeli mondatok lesznek. Lassan nyár vége és megint úgy tűnik semmit sem csinált az ember, semmit nem tett azért, hogy felejthetetlen legyen ez a nyár !
Vagy még is..próbált mindig boldog lenni ! Majd alakul minden magától, nyugtattam magam evvel. . . Várom a jelentkezését, és én sem mondok le róla !

naprok hetek hónapok.

Elteltek a hónapok és a hetek, a sikeres érettségi, majd érettnek hittem magam, ittam egy kettő meggyes sört, ki engedtem a gőzt. Majd eszembe jutott az elmúlt 3 nap vagy majdnem 3 nap, mikor hajnalba le értünk, és ijesztő hold fényben mentünk végig a falun, közben hallgattunk egy olyan zenét mitől mind négyen libabőrösek lettünk és az bizonyítvánnyal a farzsebünkben útnak eredtünk és évek óta vártuk ezt a hideg rázós libabőrös érzést. Amikor kicsit szabadnak érezhetjük magunkat 5 darab csomag mellett, és a feltöltött akkumlátoros fényképezők mellett. Másnap felébredni arra, hogy felismertek minket és egész nap csak köszöngetni az ismerősöknek, és olyan öröm teli fogadtatásban részesülni egy személy által hogy az a világ legszív melengetőbb érzése.
"Olyan mint egy nagy család" fogalmazódott meg bennem az érzés lefekvés előtt a kemény füvön, de még ez is eltompult az erős érzés mellett, hogy itt vagyunk.
Aztán az, hogy egy társaság egymásra talál, önzetlenül segít mindenki egymásnak cserébe pedig semmit nem várnak. Mikor egy idegennel el kezdesz beszélni, akivel az előtt soha sem beszéltél, és a gyereke is oda jön és nagy mosollyal rád néz és látod rajta, hogy neki is ez a célja..Aztán csak sóhajtasz egyet, és elindul a felvonulás.
Mindenki beindítja a kocsikat, és felzeng az a csodálatos régies tuningolt hang.
Mintha évek alatt, semmit sem változott volna az élet. Ott állsz a közepén és azt gondolod magadba " Ha tehetnéd az egész életedet itt élnéd le ebben a három napban" olyan emberekkel akik fél méterre laknak tőled, és reggel nagy mosollyal az arcukon köszönnek egy napocskás jó reggeltet. Mikor lefekvéskor is nagy mosollyal látod őket, egy fárasztó nap után, mikor mindannyian át vészeltünk egy igen jeges délutánt.
Akkor sem csillapodott az a majdnem kettő dupla v-s kedv. Mikor oda láncolnád magad egy fához, hogy te innen akkor sem mész el  ! Majd rájössz másnap reggel, hogy ez az utolsó nap itt és temérdek emlékkel térsz innen haza, és csak azt hajtogatod untig a barátaidnak, hogy jövőre ugyan itt srácok ! És ha még nem mondtam volna jövőre ugyan itt igaz ?! Találkozunk még, majd felpakoltuk a tető csomagtartóra a majdnem retró táskáinkat, elemózsiát bepakoltuk a kosárkánkban, akkor döbbenünk rá, hogy már most hiányoznak...

Feledhetetlen első élmény, volt és több ilyet MÉG MÉG MÉG .
Most indul igazán a nyár.

Across the ocean, across the sea...

mindenféle

Kapcsold be mielött olvasod ! (katt)

Vannak normális emberek és vannak idióták, vannak akik csöndesek, vannak akik hangosak.
De vannak olyanok akik egyszerre mind ezek, amikor csöndben vannak tudja mindenki mire gondol, ha hangoskodik tudják hogy kicsit sokat ivott, amikor csak bámul tudják, hogy egy egész világon gondolkodik és olyan emberekre gondol akikkel hetek óta nem beszélt és hiányolja őket. Van olyan aki lezser szót használja és nem tudja mit jelent, van aki ki talál szavakat és úgy tesz mintha ismert lenne a szó pedig egy idiótaság..De aki körülötte van tudja mit akar avval az egy szóval mondani. . .
Van néha, hogy úgy viselkedünk mint egy idióta, pedig csak egy apró boldog pillanattól van jó kedvünk, és van hogy egy zene tesz, boldoggá akkor meg hallgatjuk még ezerszer a számot. Aztán lehetne úgy is ahogy szokott lenni. . . mikor egy dallal kelsz fel és rögtön azt énekled " van az úgy, hogy semmihez sincs kedvem" aztán felkelsz le mész a napi bögre tejes kávédért be nyomod a kedvenc zenéd öltözéskor, ki veszed a szokásos nadrágot, a kedvenc pólód majd fél óra után át öltözöl.
Lehetne úgy is ahogy elképzeljük, milliomos házban felébredünk fél 1 kor egy olyan ember mellett akinek az mondtuk le élnénk vele az egész életünket, egy olyan házba amit 60 féle szín választékból festettünk ki egyetlen egy olyan színnel amit mindketten szívesen láttunk minden nap. Talán lehetne úgy is ahogy sosem képzeltük el, élni egy olyan igazi kő házban nagy ablakokkal egyetlen egy minimál stílusú házban amit divatból szerettünk meg. Egyetlen egy óriási ágy amin ha egyedül alszol túl nagynak érződik, de ha mással alszol akkor már kicsinek és egy új ágy gondolatát fontolgatod...Aztán amikor felkelsz, látod azokat a nagy ablakokat amin még a pára ott van és az ablakok teli vannak virágokkal, fú szerekkel, majd elmosolyodsz és a szíved meg telik minden féle meleg érzéssel ! De rá jössz, hogy a mamuszod megint a ház másik végébe van, de mit keres megint ott ? Végig kell másznod azon a hideg tégla padlón, rájössz nem is volt olyan jó döntés ez a szőnyeg nélküliség. Le főzöd a kávét, meg iszod azon a félig rozoga asztalnál kapcsolsz egy kis zenét..és eltelik a nap.
Aztán van az úgy, hogy csak lehetne minden máshogy, vagy csak kevésbé egyszerűen mint ahogy elképzeljük, és elképzelem mostanság !

Sokáig nem értettem az emberek miért hullanak szanaszét egy egy kisebb nagyobb össze kapástól, miért ing meg bennük az az eddig biztosan álló dolog. Ezt olyan ember okozza, akit nagyon fontosnak és még annál is elmondhatatlanabbul közel éreztünk magunkhoz.
Mindig van egy kívül álló aki ezt a történetet tudja,ő jobban látja azt amit te a kötődéstől sosem vennél észre. Ez a kívül álló lassan elkezd valamiféle kötődést érezni, de sosem fogja megtudni az aki iránt ezt érzi, majd lassacskán telik az idő és minden megváltozik valami miatt...Nehéz bárhol is kifejezni azokat az érzéseket vagy dühösséget amit bent érzel, nem is dühös vagy csak csalódott, hogy nem lehet adni rá esélyt arra, hogy személyesen is el mondhasd amit szeretnél. Ahogy egyszer hallottam, egy ember hogy össze rakja magát el kell vonulni magába, tisztáznia azt amit valójában szeretne majd rájön egy kettő dologra mit vesztett el, és milyen új dolgok jöttek helyette.
Eközben a dolgok mennek tovább, és lehet hogy a kívül álló nem kívül álló lesz, lehet hogy egy idegen akit régen kicsit közel érzett magához..Egy olyan akihez vidám pillanatok fűződnek de nem mindig boldogak, persze mit nevezünk boldog pillanatnak ?
Amikor kezünkbe foglyuk az érettségi papírunkat vagy az első autónk kulcsát ? Vagy azt amikor beülsz abba az autóba, hangosan zenét hallgatsz és elindulsz le vidékre , vagy csak felülsz egy ház tetőre és olvasol egy könyvet közben örülsz, hogy el szakadtál a kötődéstől... sosem fogalmazták meg eléggé a boldogságot, sosem éreztették az emberrel mi is az. Minden ember csak kis korába értékeli a boldogságot ! Aztán..eljön amikor meg ismerjük az új érzéseket, hogy fájnak és még jobban fognak fájni ha gondolkozunk rajta.
Nap mint nap azt látni, hogy az emberek már nem bíznak meg annyira a másikban, és ha az egyik fél sérül a másik már nem is keresi, és olyan gondolatok keringenek a másikba vagy érzelmek amiket nem tudna el mondani vagy leírni, vagy talán elmondani könnyebb lenne mint leírni...Mert a fejünkben mindig annyira egyszerű és egyenes. De mikor ki ejtünk egy szót is annak olyan erős hatása van, pedig a fejünkben lágy volt.
Aztán a második fele, mindig őszinte szeretne lenni és mindenki légy őszinte...
Azt  mindenki értékeli, attól függ milyen őszinteség ? Milyen helyzetben kell őszintének lenni ? Mikor mondhatjuk el az érzéseinknek a felét és mikor az egészet ? Vajon a másik fél hogy érzi majd utána ? Ezeken mind napokat rágódunk kívül állóként...
Mindig meg húzzuk magunknak azt a bizonyos határt,hogy innen netovább. Mikor már megittunk 6 bögre kakaót egy nap de még mindig szükségünk lenne arra 7-dik bögre kakaóra, mert szeretjük és mindig jó meg fogni azt a hatalmas bögrét.
Azt hiszem, az érzelmeknek így sosem lehet határt szabni mint egy bögre kakaónál, sokkal több kell..Kell akarat erő, és egy olyan szerkentyű ami megakadályozza, hogy gondolkodj bármin is. Na ez sosem lehetséges, amint ki mond valamit mi úgyis elkezdünk ezer meg ezer felé kombinálni, aztán mindig valahogy "jó hagyjuk" mondat lesz a végén,
ilyenkor a legtöbb ember vagy ki vágná a laptopját az ablakon vagy csak simán oda menne az illetőhöz és fejbe vágná egy párnával..vagy elvenné a kakaóját és meginná helyette.
Ez után napokig hallgatás van, és az egyik reméli hogy majd ír és keresni fogja, majd úgy lesz mint régen ! Mást nem biztos, hogy lehet tenni, vagy addig isszuk a kakaót amíg rá nem jövünk a boldogság pontos fogalmára, és különféle boldogságot pótló tevékenységekre, eltelnek a hetek aztán a kakaó is fogyóban van... Majd rá jön a kívül álló és elmondja vagy sem, össze szedi minden tapasztalatát ír egy könyvet, sok kérdésre válaszol, majd megvalósítja az álmait.

Elkezdődött valami új, és befejeződött 13 évnyi művészet. Ez olyan mint egy festményen az utolsó vonások, az utolsó védő réteg felkenése az utolsó szín meg festése...

Csak azért nem foglalkozom az egésszel mert tavasz van, és más nem fog változtatni a dolgokon ! Neked kell nem másnak, ami antikváriumba kerül az oda is fog kerülni, akkor meg minek ragaszkodjunk hozzá ? 

Gondolj egy ölelésre, egy nyári estére, egy emberre, egy emlékre, egy éjjeli sétára, és arra, hogy mennyi dolog tehet még  BOLDOGGÁ... akkor ne b**d el ! 

segítség.

Lehetséges, hogy semmi sem jön össze...
Lehetséges, hogy senki sincs akire számíthatsz, vagy rá írj ha rosszul vagy.
Lehetséges, hogy sírva írod a bejegyzést és úgy érzed egyedül maradtál.
Ezt senki sem állíthatja biztosan, hogy így történt, csak hinni kell vagy hazugságnak nevezni az egészet, de sosem tudod majd meg mi is a valódi igazság mint ahogy mások sem.
Ahogyan mások sem fogják felfogni miért írsz, miért nem tudod elfogadni a hétköznapokat, és miért nem mondod miért írod..Az írással csak nyomot hagysz, a szavakkal fájdalmat is. Ígéretet másoknak, hogy jól leszel, ha mellettük vagy és ígéretet, reményt, hogy a kötődés soha se szakadjon el. Valami olyat ígérsz meg olyankor mint akit senki más, de még is előtte vagy ezren meg ígértek, de az illető csak bízott...mást nem tehetett... Tehettem volna másképp is tehettem volna azt, hogy hazugsággal kezdem a 6 évet és hallgatom ahogy minden csak össze omlik előttem. Az évek során sok mindent lehetett volna publikálni, minden egyes percet és érzést olyan dolgokról amik nem ide valóak ! Publikálni azokat a boldog pillanatokat is amikre szükségem lett volna a kötődés nélkül, de csak kötődéssel lehet elérni a boldogságot. Mindenkinek van egy biztos pontja amibe kapaszkodhat, és nem érzi magát elveszettnek, akire rá írhat ha nincs jól, akinek azt mondhatja segítségre van szükségem...Ő nem is kérdez semmit, csak magához húz, csöndbe van, nem kérdez semmit majd elvisz sétálni, nem kérdezős ködik.
Nem kérdezős ködik olyan dolgokról amiről tudja még több könny csordul ki a szemedből, olyan dolgokról amik fájdalmat  okoznak 6 év után is. Nem azokkal jön, hogy ő meg mondta, ő sosem lesz ilyen, ő nem fog el menni...Nem bizonyítgat csak van !
Ott van mert tudja, hogy fent vagy vele hajnalig csak hogy meghallgasd, és ő ott van.
Az egyszerű jelenléte, hogy csöndben is érzi amit én, de nem kérdez csak halkan magához ölel... Azt amit szeretnénk mindig illúzióvá kreáljuk, olyan reményekké, amikkel fájdalmat okozunk saját magunknak !

Légy boldog kötődés nélkül, csöndben..

Egy olyan dolog amit sokan nem értenek még is törekednek arra, hogy lét elemmé tegyék, de ott van a szemük előtt, mi vagyunk a vakok,hogy hagyjuk magunkat sötétben tapogatózni és elhitetni mindenkivel azt amit mi magunk utálunk ! 

Azt kérik mondjuk el őszintén az érzéseinket, gondolatainkat.
De amikor elmondjuk, utána napokig nem szólnak hozzánk vagy elhagynak...
Néha már nem engedem meg magamnak, hogy megbízzak egy idegenbe !
Nem tudom elhinni, hogy kedvel egy beszélgetés után.
Tettek többet érnek a szavaknál !

Felhajtottam a tetejét, hogy halljam a billentyűk hangját ahogyan lenyomódnak a húrokra.
Olyan mintha a szív lenne, finoman lenyomsz egy hangot és ezrekben villan fel egy olyan emlék amitől órákig ott fognak ülni és hallgatni téged.
Te csak játszol azért, hogy hallhasd lenyomódni azokat a finom kis papucsos billentyűket. Csak hogy megváltoztasd a hosszukat, és éreztesd a lassítást ahogy a szívben ha lelassul úgy lassulsz te is le vele együtt. Lenyomsz egy másikat, majd egyszerre mindenki megváltozik , mosolyog és örömmel telik meg a lelkük, nem tudják miért játszod ezt vagy honnan jött az ihlet erre a dallamra..De hallani ahogy a talpak elérik a húrokat eltölt boldogsággal, és mintha én játszanám szívemből  azt a dalt ! Én tudnám miért játszom !
Én érezném a legjobban a dal "súlyát" én érezném a legőszintébben azt amit mások csak sejthetnek. Épp ezért az eredete a kis dalnak titok, mert ha tudtukra adnám azt a dallam ihletet, mindenkiben ugyan azt hozná ki mint belőlem. Akkor már nem a sajátom lenne, nem érezném saját magaménak. Van hogy kiderül az ihlet eredete, akkor mindenki csak együtt érez ! De nem azt amit én akkor ! Nem olyan dühben és nem olyan szomorúságban. Nem olyan örömmel utána, hogy könnyektől alig látom a billentyűt...Csak játszottam mi alatt ezer meg ezer arc figyelt engem. Belőle mit hoz ki a dal milyen érzéseket, miért pont ezt a hangot választotta ?! Sok ezernyi kérdés merül fel bennük...De csak hallgatják a billentyűk hangját. Hallják azt amit én érzek benne, amiért megírtam és szeressék.
Szeressék azt amit írtam, és szeressék azt hogy meghallgatták, ültek 2 órát és csak ültek ültek és ültek, még akkor is ha már nem bírták..De érezték, hogy a lelkük boldog a billentyűk hangjától, és boldog mert valaki megírta azt amit ők nem tudtak !
Boldoggá teszem őket a dallal, a billentyűk hangjával, a lassítással és avval hogy nincs más ihlet..Csak ők. A boldog arcok a kifejező tekintetek...Csukott szemmel végig játszani a dallamot, de érezni azt amit ők sugároznak..Ennyi az ihlet, a boldogság, szomorúság, és a türelem arra hogy mások végig hallgassák a saját lassított világukat.

Szívemen hordom azt amit mások eldobnak.

Néha csak mindenki menjen a francba kedvem van. Majd percek múlva koncertre van kedvem menni, onnan  órákig sétálni egy onnan megismert ismeretlennel , hogy másnap  azt tudjam mondani: tegnap tettem egy őrültséget ! Megbíztam egy idegenbe.

Próbálom elmondani azt ami belül van, próbálom azt hogy megértsék mi annyira más bennem mint másban..Miért fogalmazódik bennem meg több ezer szó egyetlen egy helyett.
Miért próbálok mindent jobban elmondani mint mások, miért próbálom magamba túl bonyolítani a dolgot, hiszen mások csak egy válasszal lerendeznék az egészet és viszlát.
Miért fontosabb más boldogsága mindig mint a sajátunké, miért ragaszkodunk annyira amikor azt mondjuk ugyan, nem lenne  hiány érzetem, ha holnap nem beszélgetnénk.
Mindig csak addig kell kötődni amíg nem érzünk többet annál amit elterveztünk.
A tervet könnyű követni mint a térképet, percről percre érezni fogod, hogy egyre fontosabb lesz, és többet beszélgettek mint az átlag emberek hónapokból évek lesznek, de a határ és a tervek ugyan úgy vannak ahogy évekkel ezelőtt voltak.
Aztán az egyik csak feladja. Őszintén elmondja a határtalan dolgokat ami után a másikon áll a döntés, hogy vele tart a határtalanba vagy marad a kis kerítés mögött...
Nem a másiktól félünk hanem önmagunktól,hogy majd a végén mi okozunk neki fájdalmat...
Tudnia kellene, hogy emiatt felelősséget tesz a vállunkra. Vállaljuk azt helyette, hogy nekünk jobban fog fájni mint neki, több ideig leszünk csöndbe míg ő már máshol lesz, túl lesz az egész történeten. Pár sorban megfogalmazza elküldi és törli.
Nem kívánja már látni azokat az akkori érzéseket...
Ennyin múlik hogy kötődünk másokhoz. Félelem sok olyan döntést szül amit megbánunk és saját magunkat taszítjuk el attól amit annyira szeretnénk.
Élet rendje szokták mondani az okosak, tapasztaltak.
Üres szöveg, csöndben lenni és nem szólni semmit, hisz a szem beszél helyettünk is !

Boldog csak akkor leszel ha eldöntöd magadban, hogy boldog akarsz lenni...

-  2013-02-20 † -

Fél órába telik csak hogy neki kezdjek.
Még fél órába az, hogy keressek egy megfelelő zenét , majd fél percbe az hogy írjak.
Írjak valamiről amit már annyiszor le írtak, annyiszor át gondoltak és túl gondoltak.
Meg fejteni mit szeretnék ezen újra fogalmazni úgy hogy saját legyen , mármint olyan saját hogy belőlem jöjjön és ne használjak közhelyeket, amit csak hozzám vágnak hogy ez közhely. Nehéz meg fogalmazni azt ami belül van ...Érzel egy nagy ürességet , próbáld meg megfogalmazni . Érzel egy nagy kavalkádot próbáld meg,  meg fogalmazni csak káromkodás jönne és düh, vagy írd le azt hogy boldog vagy , vagy hogy fél perc múlva sírnod kell , vagy azt, hogy csak nem érzel semmit...
Ezek a dolgok kavalkádot okoznak benned akár egy film vége, vagy egy zene ami ihletet ad a dolgokhoz.
De vannak hónapok mikor semmi sem ad ihletet, nincs olyan zene ami elindítaná azt hogy írj mit tennél ? Azt hiszem próbálkoznék le ülnék és próbálkoznék, mert olyan dologgá vált már hogy hiányzik hiányzik hogy sosem tudok 5 pernél tovább írni, és hogy ne töröljem ki a mondatokat, vagy hogy ne gondolkozzak el azon mit szólnak majd ehhez ?
Régen csak írtam írtam és írtam...Mára túl sok a felnőtt féle dolog és néha rájövök hanyagolom az írás ami miatt hiány érzetem támad minden, majd le ülök és próbálom meg írni ezt a hiány érzetet, de nehezen megy.
Nehezen megy mert mindent le írnék ami csak jönne..De...a fele olyan lenne mint egy kavalkád amit nem értenének, a másik fele káromkodás, és a legvége amit nem mondanék a végének nem derülne ki mit is éreztem,  vagy mit is akartam le írni.
Aztán csak magyarázkodhatnék a dolgokért, de akinek szánnám az tudná miért írtam ezt vagy miért pont így írtam meg. Aztán tudnám, hogy biztos csak mosolyog  hogy megint milyenre sikeredett az írásom és én is csak mosolyognék mert eszembe jut hogy ő mindig mennyire örült a zenéimnek itt meg mennyire szereti olvasni ...Bár néha kételkedem egy kettő dologban az hogy miért is kezdtem el és mikor lesz ennek vége.
De azt hiszem ez a sok bizonytalanságnak meg van a maga jó oldala is, olyanokat tudok meg fogalmazni amitől egy kicsit virágosabb mézes mázasabb lesz a napom, és tudom valahol valaki nem tudta meg fogalmazni azt amit én igen, és elmosolyodik..
Akkor már megérte írni és közzé tenni !
Aztán már csak azért is hogy kapjam a nyakba öntünk jéghideg vizet kritikákat, kérdezősködéseket...De erre csak az a válaszom nem nem érted, nem élet tapasztaltnak állítom be magam, nem bölcsnek csak írok ! Nem ez vagyok napi ezer egy órában és sosem szerettem a pillanatnyi felvillanásokat, szeretem a pillanatnyi boldog felvillanásokat, anélkül élni nem lehetne és örülni annak, hogy hónapokkal később még mindig van hogy vissza nézek ide és látom,hogy már 4 éve sikerül mindig valakinek mosolyt vagy könnyt csalni az arcára amitől meg könnyebbül !
A mosoly az ami meghozza a kedvet mindenhez, és egy zene kell hozzá semmi más, csak néha a zene előbb jön mint az ihlet és arra hónapokat kell várni mire elindul minden...
De megéri ! Megéri várni sokáig...

A hiány az amitől megőrülünk lelkileg és csak az okozza a legnagyobb fájdalmat, hogy rég beszéltünk vele...
Közben ő szépen lassan eltávolodik, amit ő nem sejt és nem is vesz észre, hogy a másiknak mennyi fájdalmat okoz ezzel. Élet rendje szokták mondani az okosabbak...Nem szeretnénk sosem hallani ezt a mondatot olyan mintha egy csokit meg vennénk és nem lenne csak papír, csalódottak leszünk a mondat hallatán és hogy csak egy papírért fizettünk ki ennyi pénzt. Tudattatni kellene vele, de ha tudatjuk nem biztos, hogy eljut neki is a szívéig az ami nekünk.

A boldog pillanatok nélkül élni, olyan mint a töltött cukorka töltelék nélkül.
Az idióta pillanatok olyan mint egy csigának átjutni az országút másik oldalára.
A mérges pillanatok olyanok mint egy atom robbanás, elpusztít egy kettő dolgot majd mintha mi sem történt volna eltűnik.
Kötődés nélkül olyanok vagyunk mint egy átlagos ember 'nem érdekel semmi' mondatokkal telítve.
Makacsnak lenni már csak azért sem jó lenni mert mindenkit lealacsonyítasz a padló alá, pedig a padló néha sokat véd...
Azt hinni, hogy másnak fontos vagy és elhitetni vele, hogy neked is fontos nagy kihívás, ne hazudj neki inkább mond el neki őszintén mit gondolsz.
És ha kívánsz majd idővel teljesülni fog, nem úgy megy mint a gyors étterembe, hogy kérsz egy menüt fél perc és az ott van előtted, minden kívánság máshogy fogalmazódik meg mint ahogy te itt lent kiejtetted a szádon. Egy szóval töltött cukorka nincsen töltelék nélkül, és nincs vatta cukor maszatos arc nélkül !
Villával meg ne próbáljuk meg meg enni a vatta cukrot mert élet hatása lesz. . .

Majd a pusztulását okozz a sok megrögzött érzelem . . .Aztán csak lélektelenül hevernek majd körülötted 

19 év ebből 6 év ami számítható a maradék csak gyerekkor.
Ebből sok új barát, és 2 igazi örökké tartó barátság. Hol az egyik hol a másik önt újra életet a másikba, s hol a másik bántja meg egy kicsit, vagy teszi boldoggá a napját egy mosollyal.
Csak ott állunk 19 évvel a hátunk mögött és azt hisszük tapasztaltak vagyunk, és mennyi mindenen keresztül mentünk, pedig még csak a negyedén sem vagyunk túl annak ami várni fog ránk. Még nem tapasztaltuk meg a jövendőbeli még 19 évet, és abból 18 fontos lesz mert egy év biztos csak napi 12 órában fog eltelni, majd azután rájövünk mi sem szeretnénk azok közé tartozni akik az életük hátralévő összes percét napi 12 órában szeretné mindig újra élni. Csak az a 6 év változtatott meg minket és az 6 év foglya befolyásolni a következőket is mert már csak az maradtál ami az elmúlt 6 évben volt. Bármennyire is szeretnél ezen változtatni nem biztos, hogy menni fog, és bármennyire is nem biztos próbálkozol...Mert szeretnéd másképp élni a 12 órát mint a többi ember...Aztán már csak félre rakott dolgokból emlékszel mi volt veled , és írásokból fogsz emlékezni mit tett az a 6 év amit annyiszor fel kell emlegetned, igazából azt amit kellett az történt, de emiatt maradt az a 2 ember és fog is maradni örökké..Igazából mind csak feltétel és feltétel nélkül már nem léteznek dolgok, hogy az ember ne szeressen csak úgy, vagy csak ne kérdezzen csak úgy , vagy ne rohanjon be egyetlen egy dologért egy egész áruházba mert ott van mellette 5 méterre a kisebb, de még is a nagyba megy be hogy kétszer olyan hosszú sorba be állhasson csak hogy elteljen az 6 perc várakozási idő. Aztán már csak órák telnek el, majd évek és már nem erőlködsz azon, hogy milyen is vagy vagy miért pont te, de még mindig kicsit feldühítenek azok a dolgok amik voltak , és nem tudsz úgyse tenni ellene ...kicsit feleslegessé válik lassan minden olyan ami régen lét fontosságú volt, kevesebbet foglalkozol vele és kevesebbet mondod ki a véleményed, mert hát miért is érdekelné mást, csak el vagy napról napra és olyan gyorsan telnek mint még soha. Aztán lassan a zene is lejár halkan meg nem jön az ihlet mindig kell egy üvöltő hideg rázós zene, és egy levél ami megakasszon, hogy végképp kizökkentsen az írásból..De hát ez is már megszokott, nem lehet nem oda figyelni a külvilágra és minden írás kicsivel rövidebb lesz mint volt, de biztos majd lesz még 5 oldalas is.Csak hát ki tudja mi lesz, és miért pont 6 év vagy 2 ember vagy csak feltenni egy kérdést, amitől minden megváltozhat , hát ezek vagyunk mi olyan kicsit értetlenek és mindent össze vissza kuszálók azért hogy a másik ne értse amit mondunk.

Túl gyorsan telnek a napok...

Szeretnék mindig boldog embernek látszódni , aki minden pillanatban mosolyog valami apróságért, de a kakaós bögre is egyszer ráömlik a pizsama nadrágomra . . .

Rossz ez a ragaszkodás.
Megszokjuk hogy minden percben ott van.
Megszokjuk ,hogy hajnalig fent vagyunk aztán már csak azt vesszük észre reggel van..
Majd hónapokkal később azt látjuk este van de nincs már ragaszkodás és nincsenek hajnalba nyúló beszélgetések...

200 bejegyzés -

Nem az emlékek amik fájnak és nem is az emberek hiányoznak, csak az hogy olyan naivak voltunk hogy elhittük és bemagyaráztuk magunknak a szeretetet, ami csak évek múlva nevezhető szeretetnek és 10 év múlva szerelemnek, addig csak egy fajta kötődés, és gondolatok kavalkád majd egy állatkert a gyomrodba, ami évek múlva már csak pillangókká válnak majd mikor már az ötven és a hatvanat mondjátok ki akkor egyfajta tisztelet lesz... Egy tisztelet a másik felé. Ha nincs tisztelet nincsen szeretet és nincsen bizalom ami eloszlassa a kételyeket. Kételyekkel elkezdeni valamit csak megerősítés a saját magunk gyengeségére, hogy mi is ugyan olyan hibásak vagyunk abba ahogy a másik a saját hülyeségében. Azért mert hagyjuk, hogy elhitessenek velünk bármit és azt hisszük őszintén lesz ebből szeretet. 

Hogy kezdted az újévet? Ültem az ágyamba és hallgattam egy zenét. A zajos világ tovább mozgott míg én leálltam egy percre , nem vettem levegőt ! Majd ezer millió érzést engedtem el had menjen...