~csak szeretnék egy olyan embert,aki majd fél elveszíteni [lélekpotlóváros]

~Mikor azt mondják ne add fel..Te akkor fel adod

~Mikor azt mondják ne add fel akkor állsz talpra

~Mikor azt mondják utálj akkor szereted igazán

 És akkor azt mondom hagyjon mindenki békén

• BOLDOG AKAROK LENNI!

 De akkor hirtelen mindig jön valaki aki fel dúlja az érzéseimet,aki hiányozhat,akire mindig gondolhatok,aztán rá jövök kit is akarok be csapni?Fogalma sincs a létezésemről,nem is ismer..Ki mondta,hogy nem ismer?..azt hittem ismerem és ő is engem.De nem. Ő nem ismeri az érzéseim,és én sem vagyok vele tisztában mit is szeretne tőlem.

Fel adom,és várok..mást nem igazán lehet ilyenkor tenni igaz?

~Aki azt mondta,hogy szeret és még sem keres,nem érdeklődik utánad komolyan gondolta? szerintem nem.

Ha igazán fontos vagy másik ember számára aki azt hajtogatja,vagy azt érezteti,hogy fontos vagy számára..de egyre ritkábban beszélgettek és azt érzed el veszíted még a barátságát is. Az még jobban fáj mint ha észre sem veszi az érzelmeidet. Azt mondják azok az emberek nem érdemlik meg a könnyeidet akik már sebhelyt hagytak a szívedbe..De még is azokat szeretjük tiszta szívünkből. Ha azt mondom én akkor is el fogom felejteni még többet jár a fejembe..Kicsit kesze kusza most ez az egész,semmi össze függés.

Eléggé sok minden kavarog bennem és nem tudom össze szedni őket,de már le szerettem volna írni..De egyszerűen ha meg fogalmaznám ezt a pár hetet,akkor azt mondanám,Lélek potló város Szóval..El kezdeném előröl ezt az egészet,csak akkor megint más lenne. 

~Kérdeztem sok ember,hogy mit lehet ilyenkor tenni..Azt mondák másszak ki ebből mert csak én szívom meg.

Szerintem is ki kell..Nem fogom keresni,és ha tényleg olyan fontos vagyok neki akkor majd keres..Ha nem akkor majd talán én fogom.

De meg fordult a fejembe,hogy így ami köztünk van most az el veszne és nem szeretném. Akármennyire is furcsák az érzéseim és nem tudom mit csináljak velük...Nekem fontos nagyon.

Kicsit másképp..Egyik nap el mentünk barátokkal egy kicsi helyre.

Ott rá jöttem,hogy szerencsés vagyok,hogy ismerem őket. Hogy még midig meg tudok róluk valami ujjat és tudnak mosolyt csalni az arcomra,kaptam rengeteg ölelést...Egy rég nem látott barátomtól. Nevettem olyan vicceken és hülyeségeken ami már másnak nem volt vicces,de még is a földig röhögtem magam. Ritka pillanatok egyike amikor annyira röhögök,hogy nem kapok levegőt.És akkor jöttem rá nekem szükségem van ilyen kis kitérőkre a hétköznapokból,és az ember nem attól lesz igazán boldog ha ott van mellette valaki,ha nem a barátai irtózatosan nagy szeretetétől.

Lehet,hogy ott van melletted valaki,de ő bármikor el hagyhat..és azt mondja ennyi volt. De a barát az aki minden percben ott van és keres téged,hogy ha egy napig nem talál. Aki akkor is megölel ha épp nem kérted..Aki mikor vesztésre állsz és az arcodba nevet,hogy milyen béna vagy,és te akkor még jobban nyerni szeretnél. az aki meg mondja mit tegyél és elmondhassa neked mit kellet volna jobban csinálni. És el mondhatod neki a legféltettebb titkaidat. Ez a barátság,és szerintem ezt semmi sem pótolhatja. Hálás vagyok,hogy vannak mellettem ilyen emberek. És néha akármennyire is egyedül érzem magam..mindig ott van mellettem valaki..

Hát ez nem lett éppen egy szokványos...De azt hiszem így záróm ezt az évet.Szeretném máshogy az új évet el kezdeni (:

Boldog karácsonyt szeretnék minden 

föld lakónak kívánni evvel a képpel.

{saját fénykép nem szeretném máshol meg látni!}

Az élet tartogat ritka pillanatokat,emlékeket amik olyan mosolyt csalnak az arcodra,hogy elsőnek kapnád meg a Colgat-e reklámban a szerepet.

De egy perc múlva szét foszlik...Akkor azt kívánom bár ne ismerném,bár ne jutna minden percbe eszembe..De ilyenkor el töprengek,hogy miért volt jó! Azért mert az emberek csak úgy tud túllépni dolgokon,hogy néha eszébe jutnak az emlékek, amik meg mondják mit kell másképp csinálni.

De..néha a szív is meg telik érzelem buborékokkal.

Akkor csak tölteni kéne vizet hozzá? Vagy még egy kis szappant? De ezt érzem,hogy még mindig hiányzik..és nem tudom neki el mondani!

Hogy mondjam el?

Ordítsam hangosan a nevét képzeletbe?

Menjek el hozzá?

Mondjam el levélbe?

Rajzoljam le neki?

Írjam fel az égre?

Egyszerűen oda állnék és azt mondanám...légy mindig boldog!

És kérném,hogy néha jussak eszébe.

~ha lehetne el mondanál neki mindent?

~igen!

~miért nem teszed akkor?

~el mondanám neki,hogy hiányzik,rengeteget gondolok rá,és minden egyes találkozáskor ugyan úgy remegtem,hevesen vert a szívem mint először?Azt,hogy sokat gondolok rá? hogy féltem minden percben mert tudom,hogy egyedül van? Azt..hogy még szeretem?..

~igen!

~nem..inkább halkan eltűröm az egészet

hallgasd meg.. de véleményt nem kérek szépen hozzá(:

Magány.Szomorúság.Öröm.Utálat.Boldogság.

Szeretet.Szerelem.Gyerekkor.Felnőttkor.

Remény.Csalódás.Meg bocsájtás.Harag.

Kegyelem.Megértés.Elfogadás.Szeretet hiány.Várakozás.

Kitalált érzelmek.Érzések.Hangulat.Fény.Város.Park.Égősorok.

Padok,székek..Kérdések.Válaszok.

Ordibálás.Sírás.Ordító zene.Nyugalom.Ölelés.

 Zavarodotság.Cikázó érzelmek.

 Hazugság.Igazság.Napfény.hold.Csillagok.Reggel.Hajnal.Éjjel.

Kedvesség.Bunkóság.Fehér.Szürke.Fekete.Felhő.Eső.Hó.

Rohangálás.Ordítozás a semmibe.Kérdezni sokat.

Kakaó.Élet érzés.Tétovázás.Tervek.Álmok.Reggelek.Élet.Halál.

Félelem.Lélektárs.
Séta.Betűk.Számok.

És el viselni,hogy ott van meletted,de ő nem ismer fel téged!

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él  Pedig pont ez a lényeg  Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él  És hozzon el egy világot… De ne egy másikat, hanem ezt  Csak kicsit másképp Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot  Akivel máshogy éled meg a mindennapokat…Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek  Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted"

(találtam valamerre.)

•Mondhatnám,hogy az egész nem érdekel

 

•Mondhatnám,hogy mindenkit el felejtek úgy ahogy van és soha többet nem beszélek velük.

 

•Hihetném azt,hogy mindenki más ember mint aki,csak játssza a szerepet,közbe meg egy teljesen más személlyel beszélgetek.

 

•Tudhatnám,hogy az emberek egyre kevésbé foglalkoznak egymással.

 

•Gondolhatnám,hogy minden össze fog jönni.

•Tudhatnám,hogy minden embernek csak egy dísz vagyok az életébe,és amikor épp szüksége van rá csak le veheti a polcról..kiöntheti neki a lelkét,és ha ő jobban van vissza tehesse szépen tiszta lelki ismerettel a polcra.

Most mondhatod,hogy jaj nem tudom vidáman nézni a világot.

De a világot boldogan tudom nézni...Csak az embereket nem.

A világnak ehhez semmi köze..csak az embereknek.

Nem lehetnek ennyire de ennyire hazugok az emberek,tönkre tesznek egy embert csupán csak szórakozásból.

eladó álmok boltja..

Össze omlottam.

Reménykedtem egy darabig.

Hittem,hogy minden jobb lesz..

Hallgattam meg olyan embereket akiket nem is ismerek,miközbe ön magamat romboltam le evvel.

Hittem olyan embereknek akiknek nem kelett volna.

Sírtam mert ki kellet engednem ezt az egészet!

Amikor már minden sok és nem tudod már hova el tenni a gondolataidat,csak tedd fel a fül hallgatódat a füledbe,vagy a fejedre és kezdj el hallgatni egy kedvenc zenédet,máris színesebb lesz minden,de mikor les veszed megint olyan szürke és egyhangú olyan amilyen volt.

Olyankor meg fognák egy színes filcet és ki színezném olyanra amilyenre én szeretném! Rajzolnám bele vidámabb formákat,amiknek az értelme titok marad.

Ilyen csak a mesékbe létezik..amikor minden olyan hihhetetlenűl tökéletes minden,és sok mindenki azt hiszi,hogy a világ is ilyen.

Hát nem nem ilyen, a világ ilyen fura,kemény,és jó fejbe csap,hogy ha nem figyelsz és akkor te hangosan fel kiáltasz, "hogy miért pont én?"

azért mert nem figyelsz...

Miért nem hallgatsz a megérzéseidre? neked nem szoktak lenni? nincsenek gondolatok amik beteljesültek?vagy csak beteljesületlenek vannak?

miért nincsenek olyan boltok amikben álmokat lehet venni?Úgy mint a csokit?

és szerelmet miért nem? vagy csalódást? és oda alyándékozni valakinek?

Szerintem fura lenne..gondolj bele be mész egy boltba és azt mondod szeretnék egy zacskó álmot! és akkor az eladó meg kérdezi milyet? Te meg csak ott álsz,nézel nagy szemekkel majd rá vágod,hogy mesebelit!

És te milyen álmot kérnél?

Képzelt érzések...

Valamikor olyan kora reggel felé kelhettem fel.

Valamitől olyan fura melegség öntött el belülről..Nem emlékszem semmire a tegnap estéből,csak egy kérdésre 'boldog vagy mellettem?',el gondolkoztam egy percre..De hisz nincs senki mellettem!!Akkor miért kérdezte? El töprengtem és arra jutottam,hogy biztos csak képzelődtem.Annyira fájt a fejem,hogy alig tudtam bármire is hosszabb ideig figyelni...Lassan de biztosan le tántorogtam a konyhába.A napfény be sütött a nagy ablakokon a nappaliba,jó érzéssel töltött lett volna kedvem,a fejfájásom ellenére is..De semmi hang nem jött ki a torkomon..Fel raktam egy teát hátha attól minden helyre jön!Be kapcsoltam a tévét és valami értelmetlen nyálas film ment..Valamiért ott ragadtam és végig néztem,ennyire nem lehet érdekes egy átlátszó történet (gondoltam magamba).Egyszer csak hallom csörögni a telefonom,még a kedvenc zeném ami a csengő hangom volt,még az is fül süketítően fájdalmas,irritáló volt számomra,láttam,hogy egy ismeretlen hívás..ki lehet mondtam hangosan!Fel vettem és egy hang szólt bele!Kellemes hang volt olyan meg nyugtató,olyan fura érzésem támadt hirtelen..Bizonytalanul bele szóltam : igen tessék?

Erre nem jött válasz..

Egy kis idő után meg kérdezte az idegen hang :'Boldog vagy mellettem?' Rémületembe nem tudtam mit mondjak.Azt válaszoltam ki mellett kéne boldognak lennem?Erre le tette a telefont...Nem értettem semmit az egészből,ki ő és mit akar..Az elmúlt években minden nap vártam,hogy hívjon! De reménytelenül vártam..Minden nap hiába vártam. De rá jöttem,ha valaki meg kérdezi ki mellett voltál a leg boldogabb azt fogom válaszolni :Csak mellette tudtam volna boldog lenni!!!(?)

Mostanába nagyon sokat szoktam olvasni idézeteket..Egyik nap amikor olvasgattam akkor találtam egy nagyon jót,amit mint ha nekem írtak volna de tényleg.

Akkor úgy éreztem,hogy az amit eddig éreztem már valaki le írtam..Pár percig nem tudtam fel fogni,hogy mi is van most velem,hogy boldog vagyok,meg könnyebbültem,vagy szomorú lettem?

és rá jöttem,hogy el keseredtem...Meg találtam azt az idézetet ami legjobban el tudja mondani amit érzek,de még sem olyan tökéletes,de még is tökéletes..Sajnos.

Sok mindent van a fejembe..hiány érzet de az nagyon sokszor mostanába.

Nem mondom,hogy így jó ahogy van,mert nem egyáltalán nem jó...

De még is el kell viseljem és olyan dolgokat meg tenni amihez igazából hangulatom sincsen.De hát semmi sem tökéletes ugye?

Nem..

Nem az.

De azt hiszem most így jó...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak -
amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek,
de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a
lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként
vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid
oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,
a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked,
hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok,
hanem mert nincs, aki megértsen."

Furcsa dolgok történnek mostanába velem...

Azt mondták meg változtam,pedig csak másképp állok a dolgokhoz..háttal?!kérdezte egyik barátom..

Erre én mondtam,hogy mondhatnánk így is.

Nem háttal állok a dolgokhoz csak nem nézek olyan dolgok felé amiért felesleges lenne bármit is tegyek.

Meg miért tegyek ha nem is kérték?

Azt is mondták,hogy nem tudom el mondani normálisan mit érzek...de akkor így másik sem értik meg.

Talán mert én sem tudom mit érzek? IGEN nem tudom mit érzek leg többször zür zavart amiket le írok.

De nem kértem és nem is fogom,hogy meg értsd miért is írok ilyeneket..Egyszerűen nincsen kedvem más nyakába omlasztani ezt az egészet..Inkább olyankor ide ülök zenével a fülembe és írok.

Le írom azokat a rendetlen és össze szedetlen gondolataimat.

Senkitől sem várom el,hogy fejtse meg azokat mint ha egy jó nehéz és bonyolult rejtvény lenne.

Csak olvassa végig és gondolkodjon el..

Talán még néha segíthet is...

Mostanában sokat szoktam feküdni az ágyamba és bámulom a plafonom miközben ordít a fülembe a zene..

Szinte már annyira elviselhetetlenül ordít,hogy még anya ordítását sem hallom meg.

De mikor ki veszem a fülemből tisztán értem a zene szövegét és el csodálkozom,hogy a fenébe tudtam ilyen hangosan hallgatni és vissza teszem a fülembe...

de olyankor vissza is teszem és újra a falat bámulom..Jó érzés néha csak elnyúlni a puha ágyban..

Nem hiszem,hogy egy darabig is össze tudnám magam normálisan szedni.

Ugyan olyan kesze kusza érzéseim lesznek és vannak is...

" Kapcsolatok.. vannak régiek, már-már megszokottak, vannak amelyek sok kérdést vetnek fel, vannak amelyek váratlan fordulatot vesznek, vannak amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk, és vannak, amelyek visszahúznak. Mind-mind izgalmas a maga módján. Mindig új dolgokat fedezünk fel bennük s ez az, ami  egyszerűen csodálatos."

A történet_

Szofi: nem is emlékszem már annyira az egészre..
hajnal volt és én még ki se nyitottam a szemem de már
rögtön azon jártak a gondolataim...

Dia: kimásztam az ágyból. még a nap sem bújt ki édes álmából
de a szemeim már vérvörs színben pompáztak a konnycseppektől.
olyan érzésem volt, hogy már  az egész egy porbahullot üres emlék.
tekintetem a földre meresztettem.
de a gondolataim zavarodottságát elnyomta a fapadló hangos csikorgása.
valaki közeledik felém.. a szivem dobbanása már lassacskán az eget verte.

Szofi: lélegzetet sem vettem már hát ha fel ismerem a zajt..
de egyre lasabban közeledet,halottam,hogy ráteszi a kezét a kilincsre és...
megfordult és elfutot..amilyen gyorsan csak tudtam ki ugrottam az ágyamból
oda rohantam az ajtóm elé és láttam,hogy csukódik a bejárati ajtó.

Dia: egypercig ottálltam némán a sokktol.
miután megpillantottam hogy otthagyott a földön heverni egy pecséttellezárt borítékot.
egyből felkaptam a kezembe és reménytől remegve feltörtem a gondosan lezárt levelet.
olyan volt mintha egy óra telt volna el a kibontásáig. de csupán néhány ócsak másodperc volt. 
azonban mikor megláttam a üres lapokat.csalódottságot éreztem a szivemben.
nemtudtam igazán magamsem mire számítottam.
de ennél többre. ezek csupán üres szavak, melyeket fehér ceruzával vettettek papirra

Szofi: Azt gondoltam valamit kéne írjak neki,hogy máskor ne hagyjon ott reményekkel...
ki mentem a konyhába és csináltam egy meleg teát.
Vissza mentem az ágyamba még alig láttam szinte az orromig az álmosságtol..
Pár másodpercig csak néztem a lapokat és gondolkoztam..majd meg fordítottam és egy rajz esett ki
a borítékból..
Egy fecske. Nagy érdeklődö és kicsit boldog szemekkel néztem,hogy ez a kedvenc madaram.
Honnan tudhatta? És miért rajzolta nekem?
Majd az író asztalom felé nyúltam és meg fogtam egy tollat.
El kezdtem le írni az érzéseimet:

Dia: lehetséges hogy ötszáz szó sem elég arra, hogy én mindezt kifejezzem.
az asztalfölött roskadozva ültem némán a temérdeknyi radírmorzsa közt.
már vagy harmadszorra kezdtem el újra írni.
de mindeddig egy szót sikerült belevésnem a papírba, mely elég öszintén hangzott.
és méltónak ahhoz hogy ott maradjon
szeretlek.
igen. ez az igazság. de szemedbe soha nem fogom tudni mondani.
és az egész papírrengeteg már csak a kukában landolt.

Szofi: sírva fakadtam és ledöltem az ágyamra.
Bekapcsoltam egy zenét és vártam a másnap reggelt..
Reggel arra ébredek,hogy valaki halkan ott áll az ajtó elött és azt
mondogatja most meg teszem most meg teszem..
Oda osonok halkan az ajtóhoz rá teszem a fülemet és hallom,hogy ott áll.
Hallom,hogy rá teszi a kilincsre a kezét és tétovázik...
Kicsit el mosolyodom és segítek neki,rá teszem akilincsre és óvatosan le nyomom..
Hallom,hogy egy nagy levegőt vesz és kifujja.

Dia: az ajtó széplassan elkezdett kinyilni. a szivünk ritmusa összefonódott.
már látom. látom a kezét. azt a remegő kezét ahogy a kilincset szorítja.
de mikor épp megpillanthattam volna a szemében a csillogást ahogy arcomra tekint.
megfordult. elakart rohanni innen.
ő ezt nem akarta. nem tudta hova rakni az érzéseit.
csupa kétségek közt senki nemtud igazán élni.
megfogtam a vállát és visszarántottam. nem tudtam volna elviselni hogy ha ismét magamra hagy..
át sem gondoltam igazán a tettem.
csak annyit tudtam biztosan, hogy nem maradhat így. muszáj változtatni.

Szofi: rengeteg érzés fogott el akkor..lassan le engedtem a kezemet a vállárol.
Megfordult és láttam a csillogást a szemébe..De nem mondott semmit.
Ott áltunk némán.
Óráknak tünt az egész pedig csak 1 röpke másodperc volt megfogott és magához húzot,és
átölelt..majd lassan el tolt magától és azt mondta még vissza jövök.
Ott áltam csalódotta,boldogan..
Azt se tudtam mit érzek le ültem az ágyamra és csak néztem..Nem tudtam fel fogni az eseméyneket.
Tegnap még azt mondtam fel adom...fel adom a reményt.
De ma reggel már minden érzés ami bennem volt már nincs bennem..

Dia: Két ember vitatkozik bennem. Az egyik a szeretettférfi felé húz, aki lassan imádatom tárgyává alakult.
mégis annyi keserűséget okozott nekem, de mind ezek ellenére én még mindig tisztaszívből szeretem és
úgy vélem ez soha nem is fog megváltozni. De van egy részem, aki aztmondja menekülj, fuss. félek összeroskadok.
de ahányszor kimondom a remény szót. annyiszor ébrend bennem újra a szerelem hanyatló tüzének lángja.
Nem bírom. ki kell mozdulnom ebből a házból. az ajtó felé rohantam és elkezdtem futni.
futni arra a helyre ahol előszőr találkoztunk.
ott vártam őt tétlenül, remélve hogy újra érezhetem az ölellését.


Szofi: ...ott ültem és reménykedtem. Órákig vártam és nem jött.
Értem már miért mondta azt,hogy még vissza fog jönni...
Amikor bele szeretsz a kezébe adod,hogy össze törje a szívedet de azt is meg adod neki
hogy játszahsson veled..De még is minnél több keserűséget okozott nekem annál jobban szerettem.

drow the world..

szóval és tettel...nem kezdem én sehol sem nem is fejezem be azt amit amúgy is elkezdenék,de nem kezdem el mert nem fejezném be.

Így meg marad nálad is a kíváncsiság és nálam is a lelki ismeret érzése...

 Látod? el se kellet volna kezdenem már most nem érted ez az egészet..

Sajnálom..

Még én sem értem..egyszerűen annyira össze vagyok kavarodva..

Kezdenek irritálni a dolgok egyre jobban.Embereknek az olyan dolgai amik szinte már idegesítően irritálnak minden percben,de vissza tartom,hogy ne mondjam meg nekik,hogy Figyelj már egy kicsit és nyisd ki a szemed,mert amit csinálsz az szánalmas..Lehet,hogy ez csak valami maradék harag ami bennem van én nem tudom..

azt hiszem most jobb lenne ha abba hagynám..így is teszem.

itt hagyom így..hogy gondolkozz el a folytatáson,hogy mit is rontottak el az emberek az én szemembe..

mert csak félig maradunk olyanok amikor meg születtünk...

neverendingstory!

Hallgasd meg!! 

Mit is szeretnék? mik is a terveim ezekkel az írásokkal?

nincsenek terveim és gondolataim meg végképp nincsenek.

Neked nem szoktak olyan gondolataid lenni amit jó lenne másokkal

meg osztani vagy esetleg érzéseid?

De amikor szükséged lenne valakire aki meg hallgatna nincsen ott senki?

Akkor én szépen le írom az érzéseim és akkor kicsit jobb.

Szóval akkor most szépen le írom mi is az én kis Rajzolt életem lényege ha lenne lényege.

• éjjel sétálni a városban

• szeretném meg érteni az egész világot.

• másképp hozzá álni a dolgokhoz.

• Találni egy embert...{ezt nem részletezem.}

• megvalósítani az álmomat.

• rájönni,hogy miért vagyok ilyen.

• megértetni magam az emberekkel.

nem szeretem meg magyarázni mit miért írok.

Aki meg érti meg érti aki nem nem.

Éreztem olyan dolgokat amiket másnak nem kívánok,

de ez nem azt jelenti,hogy nem élvezem az életet:]

*az élet megy tovább...

Nagyon szeretem. 

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.

(Szabó Lőrinc - Babits 1-4 sor)

Valahogy nem is tudom...fura érzés amikor hallasz egy zenét és akkor tömérdek mennyiségű

emlék,vagy egy kép jelenik meg.

És akkor nem tudod,hogy mit is jelent igazából a Zene szövege csak hallgatod mert jó meg miért ne?

És amikor valahol utána keresel a szövegnek rádöbbensz,hogy mennyire érdekes..

Többet jelent a szöveg úgy,hogy csak hallgatod.

A könyvet is ha zene mellett olvasom nem tudom meg érteni mert akkor persze elolvasom csak utána teljesen más mint ahogy elolvasnám zene nélkül..

Az érzés amikor felemel és nem enged el!

Kiráz a hideg,libabőrös leszel egy szám hallatán és azt érzed boldog vagy.

De mikor le veszed minden olyan szürke és egyhangú.

Majd mikor vissza rakod a zenét minden színesebbé és jobbá válik nem?:]

 Mitől lesz jobb kedved?

Meg kérdezted már magadtól,hogy ahogy élsz úgy boldog vagy?

Mit tennél másképp a tegnapon mint a mán?

Semmit! annak úgy kellett lennie fogadd el...Vissza már úgy sem kaphatod azt a napot.

Épp ezért nem olyan egyhangú a másnap.

Mindig csinálsz valami mást..Máshogy ébredsz fel.

Máshogy iszod meg a reggeli Óriási bögre kakaódat..

Talán még máshogy állsz hozzá a dolgokhoz.

 Zavaros ugye?:D

Reméltem is épp ezért hagyom most abba.

Valami katica bogár

  Össze viaszának érzem ezt az egészet.

De csak futnék jó messzire egy papír repülőn olyan kicsire össze zsugorodni,hogy beleférjek...

meg várnám míg a kis papír repülő teste alá kapaszkodik a kellemes hűs szellő míg később
fel száll velem az égbe..

Szét tárnám a kezem és madárnak képzelném magam,csak repülnék fel az égbe!

Ordítanék egy nagyot,reménykedve,hogy valaki meghallja.

~

Össze viaszának érzem az egészet.

Nem tudok rajta ki igazodni.

Írnék mindent ami csak eszembe jutna így hirtelen..

De abból csak egy nagy maszlag és gubancos valami lenne..Abból meg nem lenne semmi jó.

Gondolkodtál azon,hogy valakinek az életébe hirtelen be rontasz csak úgy véletlen?

Volt már veled olyan,hogy csak futnál míg el nem esnél és lenne egy óriási sebesülésed majd mikor felkelsz földről sírás helyett röhögő görcsöd lenne?

Le ülni a forró kakaóval egy olyan ember mellé aki mellett az egész életed le tudnád élni.

Meg nézni egy horror filmet egy olyan emberrel aki nem fél,és te csak azon veszed észre magad,csak te sikongatsz fel amikor egy szörnyű zene kíséretében valami rondaság felbukkan,ő meg csak nevet rajtad,hogy milyen kis félős vagy,majd szorosan magához ölel és egy puszit nyom a homlokodra.

Minden kis apró örömöt értékelni kell..

El kell fogadni azt amid nincs és meg kell becsülni amid van.

Meg tartani ami a tiéd,el engedni aminek már el kell 

~Always Remember Me~

Hallgasd Meg!!!!!

Nincs mit hozzá fűznöm.

Nincs mit kérdeznem.

Nincs miért kérdezzek,hogy arra csak meg nyugtató válaszokat kapjak.

Nincs kedvem csöndben lenni amikor senki sem beszél.

[ ez mind csak kitalált érzések]

De amihez kedvem van..Ki ülni egy teraszra éjjel,egy nagy bögre kakaóval a kezemben.

Mindenkit elfelejteni és csak báúlni  ki a fejemből,hogy azt tükrözzem az arcommal,nem vagyok egészen normális.

Igen..Néha nem normálisnak is kell lenni,hogy elfogadd a félelmeidet.

Vagy inkább megértesd magad az emberekkel.

Ehelyett csak  emészted magadban a fájdalmat amit nem szándékosan okoztak...

El viseled,el fogadodmehiszed,hogy nem kart meg bántani.

De egy idő után rájössz,hogy bennet ott volt egészen az eljétől fogva.

Ha valaki melett vagy tudatában kell annak legyél,hogy egyszer el fog hagyni.

Vagy akkor amikor meghal vagy amikor már nem szeret.

És itt így a közepén be fejezem..

Válaszolja meg mindenki saját magának,fejezze be úgy ahogy te szeretnéd...

Itt a legetőség hát fogd meg.

Hallgasd meg!

...

Promis To You

Olyan hajnal fele lehetett...

A napot még nem lehetett látni a fehér párás erdő ijesztő lábánál.

De én már egy órája fent lehettem,már nem emlékszem miért kelhettem fel.

A madarak még csak ébredeztek,a Városban senki sem járt az utcán.

Nyakamba húztam a takarót,telefonom,fül hallgatóm után nyúltam...

Azt tudtam,hogy vissza aludni nem fogok..

Volt valami fura fájdalom érzés bennem..Sírni akartam,meg szabadulni ettől a nagy görcstől szívemben.

Meg felelni olyannak amit utálok nem jó,gondoltam magamba...

Közben egy jó üvöltős zenét hallgatok,némiképp könnyebb így elfogadni a görcsöt.

Az ablakom résnyire nyitva volt,hogy lássam a takaró ahol a csillagokat.

De nem láttam,csak egyet!

Vajon  mit csinálhat ott? Gondoltam ő is össze zavarodott...

Nem találja azt a biztonságot,szeretetet adó teret?!!!

De nem mozdul,csak ott ragyogott tovább...

Lassan kezdett eltűnni az éjjel jelei,majd helyet adnak egy újabb napnak.

A város kezd élénkülni lassan.

Magamra kaptam egy nagy pulcsit kissé álmosságtól hunyorogva léptem ki az üres lakásba...

Polcról a lehetőleg nagyobb bögrét le vettem,és csináltam magamnak egy nagy adag kakaót!

Mire teljesen felébredtem lehetett már dél is...

Meg jött a postás!: Kisasszony *ordította torka szakadtából*

Jól van!!! Megyek!!!

válaszoltam udvariasan,amennyire ment ebben az állapotban!

Jó reggelt! Kisasszony Jól van?...a szeme nagyon vörös,sápadt!!

Menjen el sétálni jót tenne magának!

Rendben fontolóra veszem mondtam biztatóan,már amennyire sikerült

Majd oda köszönök a szomszéd néniknek!

Majd összesúgnak előttem...

Szegény lány mióta a barátja meg halt nem nagyon mozdul ki.

Majd oda ordítok könnybe lábadt szemmel!!

Köszönöm NEM KELL a sajnálatuk,nincsen rá szükségem.

Berohanok a hálóba...

Gyorsan be a paplan alá és csak zokogok.

Nem elég,hogy minden reggel üres lakásba kell ébredjek,de még ők erősen tesznek a szívem nyugtalanságának!!

Mérgesen,dühtől,kisírt vörös szemmel összehúzódva kis gombolyaggá a paplan alatt elalszom reménykedve.

Atreyu-Blow hallgasd meg(:

Ordítanék,hogy fáj!

Sírnék ha lehetne!

Ahelyett könnybe lábad a szemem,

a szívem hevesebben ver,szemem előtt 

omlik össze a minden!

Egyszer csak azt érzem...

Valaki átkarol és azt mondja:

"ne félj én itt vagyok melletted"

Akkor jövök rá,hogy már nincs többé..

Én csak ott ülök könnybe lábadt szemmel

és még most is próbálom magam erősnek mutatni!!!

Ordíthatnám teli torokból,hogy kapja be a VILÁG!

Kiállhatnék az út közepére ordítozva,hogy kakaóra van szükségem!

Röhöghetnék teli hanggal azon,hogy milyen szánalmas dolgokat képesek tenni az emberek!

Szerethetnélek!Csak,hogy utána elfelejthesselek.

Utálnom kéne téged,hogy meg tudjam miért kell,hogy szeresselek.

De!Ehelyett itt ülök és le írom mit „Tehetnék”meg.

Ha azt ordítanám,hogy kapja be a világ akkor…sokan kérdően néznének rám.

Ha kiállnék az út közepére egy kisebb öngyilkossági kísérleti alanya lehetnék.

Szóval minden szempontból maradjak a fenekemen és viseljem el az amit körülöttem le rendez az élet.

Igen..Igen..

És még ezerszer mondhatnám,hogy igen.

Tudod mint az a film „ Yes! Man. ’’

Inkább nem..Sok ember igen-t tud csak mondani.

Nemet is kell tudni mondani csak 3 kis betű.

N

E

M

!

Látod nem is olyan nehéz..Dehogynem!

Őrültség azt mondani,hogy nem nehéz de az.

A Nem szónak kockázatai vannak.

Legtöbb embernek a nem szóból akadnak nagy vitái.

Akár ez a kis 3 betűs szóháborút indíthat.

Akár az én életem is múlhat rajta..

Gondold csak el.

Ha valakinek azt mondod nem!nem segítek.

Akkor neki a szeme kitágul és mérges lesz,hogy hogy mondhatsz neki nemet??

Ugyan…Hahóó ébredj már fel könyörgöm.

Vedd észre,hogy nem csak te vagy a világon.

Térj észhez,hogy nem csak neked lehet rossz kedved..És ha másnak van rossz kedve annyit meg tehetnél,hogy meg kérdezd,hogy segíthetsz-e.

Jahh bocsi az túl könnyű lenne.

Igen hagyd ott egyedűl had eméssze magát…Gratulálok!

Csatlakoztál azok emberek közé akiket nem érdekel csak a saját maguk gondja és amíg nincs nekik minden rendben addig a másik nem is számít!!

Attól mert te pofont kaptál az élettől nem kell a verem szélére állni és sírni!!

Hahóó! Szia a világ is látezik.

Igen az elején azt mondtam,hogy kapja be a VILÁG!

Hát még mindig ezen a véleményen vagyok.

De attól még!

Szépen szedd össze magad és indulj el egy másik úton.

Majd találkozol egy olyan emberrel aki meg ért teljesen.

Reménykedsz míg csak tudsz és ez így van rendben!

Én csak reményedem,hogy van egy olyan ember aki csak szeret csöndben lenni és nem kell folyamatosan beszélnem,hogy megértse…Megértse azt a sok dolgot ami velem együtt jár…

De lehet,hogy minden ember színvak és eltévedt a piros lámpánál..

Majd csa egyszer egy kedves ember oda megy hozzá és átsegíti és akkor te már tudni fogod előre,hogy már a zebra közepén van!

Nah akkor üvöltsd azt,hogy KAPJA BE VILÁG!

Igen igen:D

Te kijátszottad az életet és reménykedtél.

Megéri nem?

Csalódni kell,muszály,és másrészt meg érdemes.

Mert tudod,hogy mire kell figyelned…

Igen azt gondolom most így kissé fura,hogy mást írtam mint a többi..

Nem történetet ha nem valami „bátorítót”

Itt a vége_

Hallgasd miközben olvasod!! megéri:)

Valamikor...Talán ebben a percben..Minden erőmet össze kell szedjem..

Oké!oké! fel kelek mondogatom magamnak 10 másodperc múlva fel kelek!!

1-2-3-4-5-6-7-8-9-9-9-9...

Igen azt hiszem ez így végtelen ideig elmehetne,csak akkor sosem kelnék fel.

Hahóó Hahóóó!! Kelj már fel!!

Hallom,hogy valaki kora reggel ordibál,hogy keljek már fel...

Én meg csak oda dobom a párnát,hogy ne ordibáljon..

Ő meg jó erősen vissza dobja.

Áucs...Ez nem fer!!!

De igen is az! Délután 3 óra van!

Úristen! Kiugrom az ágyból...

Látom,hogy a nagymamám ott áll az ágyam végében egy csoda szép kulcsot tartva az újjai közt.

Utánna is nyúlok,de nagy "szerencsémre" az ágyról lezuhanok és onnan be a ruhás szekrénybe..

Nagyi csak nevet. Jó Reggelt !! Kedves.

Jó Reggelt... (mondom két fájdalmas nyögés közt)

Sosem mondhattam magam szerencsésnek.

De amikor azt a kulcsot meg kaptam a gyűjteményem egy egésszé kovácsolódott,folyton a nyakamban volt minden egyes percben...

Akkor szerelmesedtem abba a gondolatba bele,hogy Régiségboltot szeretnék nyitni,olyan dolgokat megmutatni amiknek a többi ember már nem látja a szépségét.Lassan fel is nőttem...

Valahogy elfogadtam,hogy sosem lesz meg a boltom ahol minden tárgynak tudom a kis sejtelmes történetét.

Olyan szép tapétával,a különleges illattal, és a szép polcokkal együtt.

Egyik nap amikor a városban járkáltam egy bolt előtt kuporgott egy férfi...Gondoltam megkérdezem segíthetek-e.

Akkor már tudtam,hogy csodák léteznek.

A férfi felállt...

Óh hölgyem kinyitná az üzletet?

Nem szeretném elveszíteni az állásom Asszonyom.

Aztán kérdő tekintettel a kulcsra néz ami a nyakamban lógott.

De Uram..nem az én boltom...

Elnézést nem értem..

Hisz maga vett fel ide!Ne tessék bolondozni.

Felnézek és meglátom a kis mellékletet a bolt tábla alatt..

"Az álmainkhoz meg kell kapnunk a kulcsot,hogy elfordíthassuk"

Döbbenten rohanok haza,de a családom sehol!!!
Mama,Apu,Anyu Holvagytok???!!!...Egy válasz sem érkezett.

"Az álmokért el kell hagyni,azt ami számunkra fontos"

HummingBird.

igen igen...

annyira nem tudom.

Tudod olyankor jön valaki,hogy jobb kedved legyen,de nem tudod mit szeretne.

Olyankor azt kívánnám bár csak tudnám mit gondol rólam..

Olyan furcsa..

Csak egy zene de még is nem tudom emlékek törnek fel és nem esnek jól.

Mint ha egy kalitkába lennék zárva a kulcsot meg jó messzire eldobták volna,hogy majd valaki vissza hozhassa nekem,és azt mondhassa,hogy nem vagyok szabad és még meszibre dobja el a kulcsot.

Amikor..álmodok nincsenek fájdalmak de leginkább csak félelmeim vannak attól,hogy amit álmodok egyszer csak megtörténik.

Elvileg a gondolatoknak teremtő erejük van..

Sok mindent mondanék,hogy mi történik az én kis világomban..vagyis ebben a nagy országban.

Jött valaki aki felborította a minden napjaim...jobbak voltak mint még soha és egyszer ennek vége szakadt.

Azóta elfogadom ezt az egészet...nem érdekel és megy tovább az élet.

Az élet nem olyan mint egy villamos,hogy leszállsz ahol csak tetszik majd felszállsz egy másikra.

Ez olyan,hogy mész egy sárga valamivel amit még te sem tudod meg,hogy milyen csak akkor amikor meghalsz..

És akkor sem biztos,hogy avval utaztál volna amivel szerettél volna.

Nem tudom,hogy kezdem el ezt az egészet előröl csak szeretném..de valahogy mindig keresztbe dől egy fa.

történés??

Ezer éve már...

Vagy talán csak egy perce elgondolkodtam azon,hogy mi leszek ha felnőnék...

Olyankor még minden olyan nagynak és fényesnek tűnt.

Csak ültem ott a fűbe és gondolkodtam,hogy miért pont így kellet lennie és miért pont most.

Miért kell felnőni,ha pár év múlva lehet,hogy vissza fejlődsz?

Miért kell meghalni,hogy majd újraszülethess?

Miért kell élni,hogy ha meg kell halnod?

Miért kell szerelmesnek lenned,hogy ha elhagynak?

Miért kell elhagynod a másikat,ha majd ő visszatér?

Az élet olyan kérdésekkel van tele amit szinte én sem értem miért nem lehet meg válaszolni?

De még a legnagyobb tudósok is azt mondanák,hogy igen ezért nem hinném el.

majd ha valaki megtudja szóljon nekem....

menekülni

azt mondanám élek!Akkor a te válladról nézném végig,hogy élhetnék.

Mondani könnyű de meg tenni nem.

Meg tenni csak bátorság kell.

Elhatározni,hogy meg teszed,ahhoz már lelki ismeret kell.

Foghatod a kezem az úton,de nem vihetsz el kocsival.

Sok mindenki számomra fontos messze van...

Sokszor gondolkodom,hogy mért nem ott lakom ahol szeretnék..

A sors mért nem rakott közelebb,mért kell itt éljek.

Talán nem is kell ezen gondolkodni.

Hallani azt amit nem szeretnél,elfogadni azt ami nem tetszik,nem tetszik az egész csak el fogadod.

Mi van akkor,hogy ha nincs melletted senki amikor a legnagyobb szükséged lenne rá?

ahol senki sem járt.

Nézz fel és mond el mit látsz!

Látod még a madarak is elszálltak.

Onnan néznék le.

Akik már ott fent vannak.

Mit gondolhatnak onnan le nézve ránk?

Kérdeztem fel nézve az égre..

"Érintsd meg az eget és minden szebb lesz"jutott eszembe ez a mondat.

De mért nem lehet el érni az eget? mért olyan végtelen nagy és sejtelmes..

Van amikor szebb mint a tenger.De amikor beborul az ég félelmetesebb mint bármi más.

Mért nincs szárnyunk?mért nincsenek olyan képességeink amivel bármit meg tehetnénk.

Mert akkor olyan lenne mint a mesefilmekben?mindennek jó lenne a vége?

Nem tudom.

Akár foghatod a kezemet is az utamon míg oda fel érek.De autóval nem vihetsz el!

Szeretnék oda fentről le nézni.

Egy viharba bele repülni,villámok közt szállni.

Aztán csak nézek fel az égre és semmit sem látok csak azt a lehetetlen nagy kékséget.

Olyan fura..emlékek amik csak ott hevernek egy ideig a szobámba és mindenhez van egy kis tárgy...

Egy perc múlva már csak azt kívánnám bár ne emlékeznék és ne történt volna meg ez.

Szállni sas szárnyakon,hogy mindenki tőlem rettegjen és én azt kívánhassam ne féljenek tőlem..

Félni a sötétben de nem a mélységtől.

Félni a mélységtől akkor ha minden sötét már.

Szállni olyan szárnyakon amik nem akarnak engedelmeskedni.

Magányt elviselni.

És elgondolkodni,hogy mi vár rád a következő sarkon.

Másképp:

De aminek születtél azt kell el fogadni.

Fogadd el,hogy nem lehetsz más mint aki vagy.

Nem szeretem ezt az egészet.Csak elviselem.

vélemény ami változik.

egy kislány története.

••••••••

Ott ült a vörös hajával a nagymamája előtt a hintaszék mellett.
A nagymama csak fújta a nagy buborékokat ki a tájra..és a kislány csak bámulta.
A lány meg szólalt nagyi mért nem mosolygok amikor egy buborékot látok?
Ezen a nagy mama meg lepődött,hogy kérdezhet ilyet..
A kislány megint meg szólalt nagyi én nem szeretnék buborék lenni.
De kicsi lány mért nem szeretnél kérdezte a nagymama.
Mert nem szép.Semmire sem jó.
Akkor mi szeretnél lenni?
Szent János bogár!
A nagymama csodálkozva nézett és kicsi csillag mért pont az szeretnél lenni?
A kislány csak annyit mondott,hogy mert tudod nagyi amikor a kis hangyák akik ott pihennek a réten a nagy munka után felnéznek az égre és csak az látják,hogy valami szép világító valami el halad fölöttük,és azt hiszik olyankor,hogy egy hulló csillag..
De közbe meg csak én vagyok,egy jelent éktelen kis bogár.
Olyankor meg hallgatom a kicsi bogárkáknak a legféltettebb vágyait amikor felnéznek rám és hangosan elmondják,mint ha reménykednének,hogy teljesülni fog...
Tudod nagyi ez olyan mint amikor mindenki hercegnő szeretne lenni de mindig van egy olyan aki más szeretne lenni mint a többi gyerek...
(Kicsit később olyan 10 évvel.)
Nagyi nagyi nagyi!!!Futott a mezőn keresztül a lány abban a piros szoknyájában mosollyal az arcán.
Nagyi nagyi nagyi!Ordította még hangosabban,közbe oda ért hozzá.
Ohh ijedten ébredt fel.
Szia kicsi unokám mond mit szeretnél..
Jaj csak jöttem hozzád semmi érdekeset.
Ne haragudj,hogy nem hallottam,de el gondolkodtam..
És min?
Azon,hogy mért mondtad régen azt,hogy nem jó buboréknak lenni.
Mi?
Ezt mikor mondtam...Buboréknak igen is jó lenni,mosolyt csal az ember arcára,akár milyen rövid ideig is tart de még ott van több ezer belőle.
A nagymama csak nézett,és elmosolyodott..
Tudod régen azt mondtad,hogy szent János bogár szeretnél lenni!
De hisz az egy ocsmány bogár és olyan jelent éktelen..
Semmire sem jó csak szál föl alá néha világít...
A nagymama erre nem mondott semmit csak el fordult.
A lány értetlenül nézte...
Látta,hogy a nagymama kezében ott van egy bogár,és mellette egy papír amire fel van írva valami..
Vajon azok a gondolatai,vagy a reményei?
A lány el sem tudta képzelni,hogy 16 évesen máshogy vélekedik mint régebben.

Vége*

Történés..

Történnek olyan dolgok amikkel még te sem vagy

tisztában nem,hogy még a körülötted lévő emberek.

Amikor elhatározod,hogy elmész és mindent megváltasz

tudod mint a Superman(:

Na akkor már ott van a következő sarkon a gonosz ellenséged.

Így van ez,hogy ha valaki felnő pontosan ugyan így van...

Csak olyankor mindig más a probléma..

De tudod a Superman jelmez mindig ott lesz,

hogy ha megmentőset szeretnél egy percre játszani.

Eléggé nem tudom mit írjak.

Valaki történetet mond..Valaki,hogy írjam le épp

mi jár a fejembe...

Akkor ez is összevissza lesz..

Szóval az elmúlt egy hétben rájöttem,hogy

vannak olyan emberek akik még tudnak normálisan bocsánatot kérni..

De még is azt mutatják,hogy nem bírnak téged.

De hisz mit is vársz..Nem szerethet mindenki,és

ha azt hiszik másik,hogy mindenki szeret akkor lehet,hogy tévednek?!

Nem ők érzik azt amit te..

De ha fel kapcsolod a kis villanyt ott igen ott jó mélyen talán csak egy

Kulccsal lehet ki nyitni..

Legtöbb embernek anélkül nyílik meg és olyan gyorsan szét is esik.

Dobd el a kulcsot és hagyd...

Minden érzésedet gondold át,hogy mért is érzed,vagy talán...

Sok érzés van bennem de igen..Azt hiszem,hogy most jó így

nem tudom pontosan..Hisz tudod sosem tudok össze tett szöveget

írni aminek minden egyes sora is össze függne.

Csillagok ott fent az égen.. egyik este ezen a héten

felnéztem a sötét égre és elgondolkodtam,hogy vajon onnan ki néz le rám..

Csak gondolj bele.

Minden múltbeli nagy emberek,katonák,szerelmesek,

gyerekek,és halottak..

Az elmúlt egy hétben rájöttem,hogy jó kint lenni a szabadba

minden egyes percben kint lenni,elázni úgy,hogy miden egyes

ruha darabod...Világon a legjobb érzés.

Olyan embereket ismerni meg akikkel még az előtt még

nem is beszélgettél csak köszöntél és mentél tovább..

Egy dicséretet kapni olyantól akitől nem is várnál..

Sok mindent vár el az ember,néha még olyan dolgokat

amit csak ő szeretne..

Mindenki másképp gondolkozik...Érez és máshogy él.

Most így jó.

Ne mondj semmit.

Reménykedj,hogy majd valóra válhat.

Élj.

Nevess.

Játssz.

Ordíts.

És hagyd a másikat élni,ne alakítsd át olyanra amilyenre te szeretnéd.

Történet.

Egyik reggel arra ébredtem,hogy valami a fejemnél van.

Ott volt az a szép hófehér macska ami nem is a miénk...

De hogy jutott be az ablakomon ami be van csukva?

Mindegy vissza feküdtem és néztem a plafont...

A macska csak ott feküdt mellettem és csak nézett.

nem tudtam,hogy mi jár a fejében eléggé érdekes szemei voltak.

Olyan mélyek és sötétek miközben a macska hó fehér volt.

Lassan fel kéne keljek..Meg erőltettem magam és ledobtam a

takarómat oldalra persze az szokás szerint le esett szóval fel

kellett kelnem,hogy fel vegyem.

Lementem a nappaliba felhoztam egy nagy bögre kakaót..

ráültem az ágyamra és a macska még mindig ott volt.

Aztán bekapcsoltam a tévémet és néztem...

De amikor meg akartam nézni,hogy hol van eltűnt.

Aztán a fél nap megint olyan hamar el ment..

Lefeküdtem a nagy rétre a sárga virágok közé és egy perc

múlva azt veszem észre,hogy egy

fehér ruhás öreg nő ül mellettem,és mellette ott a macska..

Gyorsan felugrottam de a nő elment és a macska is.

Mit akarhat?Látta más is rajtam kívül?

Másnap reggel a macska nem volt ott..

Ki mentem a rétre ugyan oda és csak vártam..

Vissza megyek a házba hát ha ott van a macska..

De ott sincs hová lett tettem fel magamnak a kérdést.

Bekapcsolom a tv-t,hogy addig se foglalkozzak a nővel és a macskával..

Hírek nem nagyon szoktam nézni sosincs benne jó rész..

És a nap híre mondja az a nagyon ocsmány nő akinek legalább

annyi vakolat van mint az egész házon.

"egy öreg nőt halálra vertek és beledobták a vízbe a búvárjaink

csak ma hajnalba találták meg.

Ott volt a nő hullája mellett egy macska aki esetleg elhagyott egy Hófehér macskát az jelentkezzen a képernyőn látható számon"

Csak ültem ott az ágyamon és nem tudtam mit mondani a bögrém le esett a kezemből és könnybe lábadt a szemem..

De hát mit akart ott a réten?Mért nem szólalt meg...

Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a macska ott van mellettem.

Felnéz rám és nagyobb a szeme mint máskor és szomorú a tekintete..

Felé nyújtom a kezem és az ölembe mászik és csak dorombol...

Mit mondjak neki..De ez hülyeség macskához nem beszélhetek.

De mondanom kell neki valamit még,hogy ha nem is hallja...

Ívó mivel így neveztem el magamba csak ő még nem tudja..

Szóval hm Ívó.Nem kell félj itt vagyok neked.

Evvel a macska fel nézett és csak nézett,érti amit mondok?

Az,hogy lehet.

Aztán kis idő múlva el aludtam és a macska az ölemben maradt..

Amikor fel keltem már nem volt ott.

Megint hova tűnt nem mehetett el.

Másnap egész nap csak azt vártam,hogy jöjjön..

De nem jött mindig csak vártam és soha többé nem jött vissza.

Majd lassan beletörődtem,hogy nem fogom többet látni..

I AM

Réges régen...Azt se tudom mióta..
Igen a dátum sokat segít...csak nem nézem.
Szóval hmm hol is kezdjem.
Egyszer fent egyszer lent..
Olyan mint ha a régit szeretném de közben meg van egy új dolog.
Amikor jó az új dologban lenni akkor a régit szeretném,de amikor
a régiben vagyok akkor valami újra vágyom..

Valahogy így(:
"...Az életben pont az a szép,hogy mindenki a
maga ízlése szerint rontja el."

nem is tudom mit mondjak...Valahogy mindig más.
De még is mindig marad a régi.

Lehet,hogy egy időben azt érzed,hogy
minden romokban van és élni sincsen kedved.
De ez hülyeség...Hidd el majd jobb lesz.

Elvileg a remény hal meg utoljára mondják a nagy okosok.
Ami lehetséges,hogy igaz lehet...
Hallgass arra a kis piros izére ott bent!!!Igen Ő sosem hazudik,ebben biztos lehetsz.

Nem csinálom őket...látom őket...aztán... csak úgy vannak...

Hát most eggyenlőre ennyi lenne..
Majd még talán...

That's That...

Talán változik minden de még is mint ha valami új dolog történne. Olyan dolgokon gondolkozni amikre még te sem érted a választ…Olyan érzéseket érezni amiket nem szeretnél érezni.

Ordítani a nagyvilágba úgy,hogy senki se halja…

Énekelni belefeledkezve egy séta közben.

Elgondolkodni azon,hogy hol leszel a másik perben.

Elrohanni olyan messzire amennyire csak tudsz…Úgy ,hogy eless a végén..

Ki mondhatatlan megfogalmazhatatlan érzések…

Amik csak úgy jönnek.

Ki ráz a hideg akár egy vidám dallam hallatán...

Egy érzés ami magához láncol és nem enged el..

Sok minden meg változik akár csak egy szó,beszélgetés,érzés,idő,és válasz után.

Van amikor nem kéne meg szólalni de még is elmondjuk mert nem érdekel minket más csak is a mi véleményünk.

De mi van akkor,hogy ha a másikat evvel meg bántjuk?

Akkor?... És itt már csak a másik emberen múlik a dolog.

Mindenkinek más véleménye van.

De van aki felvállalja …De ez nem azt jelenti,hogy nem tiszteli a másik véleményét.

Szoktál gondolkozni?

Mármint úgy értem..:]

Nem a matekon,nem a suliban…Csak úgy mondjuk eszedbe jutnak az emlékek és fájnak,vagy esetleg egy kis mosolyt csalnak az arcodra a kellemes emlékek.

Akkor csak mosolyogsz és nem érti semmi mi olyan mulatságos.

Igen.Szokott ilyen lenni veled?

Sokszor emlékezem..Mert elvileg 3 éves koromig vissza tudnák emlékezni,hogy ha nagyon akarnám!

Hát igen..Érdekes dolog.

Az élet olyan mint egy horrorfilm…Mindig van egy gonosz aki ártani szeretne neked.

De vége csak jó lehet nem igaz?

Dehogynem.

Szóval….Össze szedetteb témára számítottál?

Talán néha kell egy kis kicsapongás még itt is.

Sohasem tudom,hogy hol kezdjem el és,hogy hol legyen vége..

Tudod olyan mint a kukorica dolog..eszed eszed és egyszer csak azon veszed magad észre,hogy már régen elfogyott…De ugye a film kellős közepén amikor már az izgalmak a tetőfokára hágtak és éppen a legromantikusabb nyálcsorgatós résznél tartasz vagy esetleg a leg akció dúsabb résznél…Akkor kell kukoricát venned.

De mivel lusta vagy felállni ezért kukorica nélkül eszed tovább a filmet?

nem…Mit képzelsz te?!

Én?Hát csak annyit,hogy kell a kukorica…Tudod az-az élmény részévé vált O_o

Szóval még is felállok és meg kell nyomjam a pause gombot a dvd távirányítón,hogy felálljak és betegyek egy extra vajas kukoricás mesterséges kukoricát a mikroba…

Szóval akkor ott állok előtte több mint 3 perce és még mindig csak pattog..

Komolyan elismerem ezek a kukorica pattogtatós emberek tudták ám mivel fokozzák az ember izgalmát a film szünetében amikor az izgalmak már megjárták a világ legnagyobb szívdobbanásait és nem bírja az ember,hogy ne menyjen már vissza.

Nahjóó hülye leszek ott álni elötte._.

Addig gyorsan tovább nézem…

Vissza rohanok a paplanomközé be bugyolálom magam..

És elindítom a filmet..

Ekkor pedig a főszereplő ember meghal lelövik.

Hangosn felordítok és a mikro csak kattan eggyet…

Hát ezek tudják mikor van a legizgalmasabb rész időzített kukorica érzékelős szenzor lehet benne…:D

Nahjó ez is csak a képzeletem szüleménye…Hogy lenne már benn O.O

De azért valjuk bee jó kis szó :]

Hát igen akkor most gyorsan beteszek egy sósat is…Azért sem fogok még 5 percet várni meg kell néznem a filmet.

Nah akkor megint el indítom..

Nagy szemekkel figyelem a film folyamát.

De egyszer csak csöngetnek..

Hát ez nem lehet igaz..

A szomszéd öreg néni..Jahjj megint egy tál palacsintával jött.

Gondolom magamba megint beszélgetni szeretne… elmondani mi történt vele mostanában.

Hát ki kell mennyek hozzá nem tettethetem,hogy beteg vagyok mert még képes és itt lesz estig.

De nem lehetek ilyen rossz indulatú…Naaa embereljük meg magunkat és álljunk fel.

Ohh csókolom ordítok hangosan [egyik fülére süket…]

Ohh jónapod kedveském csak gondoltam hozok egy kis süteményt.

Nagyon rendes Indigó néni…(elmondom fogalmam sincs mért hívtam így…Igen talán mert minden dolga olyan sötét kék mint az indigónak vagy fekete…Jobb okot nem tudok mondani és neki sem.)

De neki tetszett mindig csak nevetett és neki csak Ívó voltam..

Ez is eléggé tetszett ez a név…Olyan mint a mi kisgyerekek képzelt nevei..de nem egészen.

Enyém még olyan valóságos is volt…De az övét nem értettem teljesen mért is így hív..

Szóval el vettem a palacsintát és váltottam vele néhány szót..

Elmesélte,hogy most ért nem rég haza a nagy kirándulásáról…

Gondolom megint fördőben volt és össze ismerkedett valakivel.

Hát most az egyszer elég hamar meg szabadultam a történet többi részétől is.

De most szeretném nézni a filmet mondtam kedvesen Indigó néninek..

Persze persze-persze Ívócskám..Nincsen semmi gond majd akkor holnap beszélünk még.

Aztán elsétált kis rózsás táskájával.

Olyan gyorsan rohantam be a házba amilyen gyorsan csak tudtam..Eközben már a másik kukoricám is készen lett…

Hála az égnek legalább erre sem kell várnom.

Gyorsan leülök és bebugyolálom magam a nagy paplanomba.

És elindítom a filmet.

Még mindig az érzelmek közepén tart a film..

Bevallom változhatna valamiféle vidám dolog felé a film..

Valami fordulatos vég kéne neki.

De persze ezt nem lehet mivel már meg van írva.

Szóval meg ettem a film alatt 3 zacskókukoricát eközben észrevettem,hogy a film egyszer csak elkezd olyan gyorsasággal változni mint semelyik film sem.

Hát ez aztán film!

Aztán Ívó nénit látom a kapuba amint a kis ujja a csengőm felé megy..

Elkezdek teljes torkomból ordítani ,hogy megyek-megyek tessék várni..

Hát azt hiszem ebből már nem lesz film..

Gondoltam magamba persze..

Kisétálok nagy paplanba és éppen csak,hogy pizsamában vagyok (igen a lustaság de hát na ez van…)

Azt hittem már mindent meg beszéltünk de ezek szerint nem Ívó néni nagyon szeretne velem lenni.

(látod meg mondtam én)

Ezért hát eléggé elkeseredetten letettem a távirányítót és elkezdek mesélni Ívó néninek..

Talán majd máskor be fogom fejezni de eggyenlöre hagyjunk mindent félbe…Tudod min a kukorica szenzot..(:

Hát igen ilyet is lehet…

That’s That…

Igen.Még mindig kicsit rossz:/ de nem tudom,hogy mondjam meg.

Tudod van egy olyan mondtás,hogy az ember szeme a lélek tükre..

Majd ha láttad a szemem akkor mond azt,hogy ismersz.

The End.

magánybanhallgto*

Dream World...

Talán mindenki máshol jár máshogy gondolkozik.De még is mindenki egy helyen érez.
Ordítassz de nem hall senki…csak csöndben.
Telet szeretnék vagy nyarat…virágot.
Embert a földön!
Csöndes mind…Mint ha most halnának meg.
Nem mondják el miért,és nem kérdeznek…
Csak álnak ott mint egy megkövűlt lélek..ki nem találja helyét…
Kérdezhetsz feleslegesen….
Csak mennek tovább mit sem törődve a másikkal…
Menekülnek egy világ felé amiről fogalmuk sincs….Tudni valamit nem azt jelenti,hogy érzed is
Sok-sok változás,remény,halál,élet és gondolatok…
Felfűznénk egy láncra a gondolatainkat soha nem lenne vége…
Mikor már a régi dolgok sem fontosak…
Jelentésük feledésbe merűlt.
Akár csak egy csillag az égen…
Rajzok mellyek többet jelentenek egy szónál…
Kifejezhetetlen érzések,gondolatok,szeretet,remény,hiány érzet…
El gondolkodni azon,hogy miért is élnek…meg kérdezted magadtól valaha,hogy Boldog Vagy??
Kérdések halmaza mikre te sem tudod őszintén a választ?
Mondtad már tiszta szívedből őszíntén valakinek,hogy boldog vagyok?
Gondolkozz el….Nem tudsz olyat tenni amitől folyton boldog lehetnél…[?!!!!]


...Say Good By.Dance With DEvil.
Csak ordítanék.
Minek is kínzom magam.Csak azt szeretném amit mások nem.
Egyik percben boldog,a másik percben már nem ért semmit sem.
Csak ülök és várom.Lassan ébredezem,felülök az ágyamban,hallom a lépteit egyre hangosabban.Közben a szívem gyorsabban dobog egymást után,egyre hangosabban...
A léptek le halkúltak...A szemem tágra nyílik.
Mért nem hallom?A mosoly hervadt viágként hervad le az arcomról.
Zihálva felriadok....és rájövök ez csak álom volt.
Meséljek magamról?Arról,hogy-hogy vagyok most?Milyen ruhát fogok fel venni holnap?Milyen lesz a hajam?Elmondom...Ha legtöbb embert ez érdekli és ezért van itt. [?!]
-Sehogy nem vagyok...Megint ott van a nagy feketeség ami nem kérdez,nem vár és rosszúl vagyok tőle.Mert eddig volt ami el feledtette...
Úgysem te vagy ezért nem tudhatod mit is érzek pontosan,maximum sejtheted...
-Kérsz Tejet?(:
Holnap kockás ing[pirosas,narancssárgás,barnás],csőnaci,és egy tornacipő lesz rajtam...
Most meg kérdezed magadtól,hogy akkor én most Fiú vagyok?!
Akkor el mondom NEM. Én lány vagyok :] Csak éppen ilyesmiféle...ezvan. :]]
Ennyi elég lenne. És a hajad?A hajam?!Hmmm...Háttt...
Meg fogom a kis sárga fésűmet és eggyet ketőt fésülök a hajamon és megpróbálom normális utakra terelni._.
Nem viszem túlzásokba a dolgokat.Kinek feleljek meg?Azoknak akik nem ismernek?
Nekik...Esetleg más valami?Remélem nem:]] Ennyi.Talán...Az egész egy álom világ.

.....This is my life=...Dream Wordl?!

Mint ha minden fűszál rá emlékeztetne....
Máshogy is lehetne!!!
....Szeretnék egy kis magányt,hogy el döntsem mit is szeretnék.
Torkomban folytogat az érzés,hogy minden csak mi valóság volt mostantól csak egy fájó talán néha jó álom marad...
Attól mert azt mondják minden elmúlk és nem fog fájni..Az nem azt jelenti,hogy neked sem fog fájni.
Azt se tudom...Csak ahjjj hogy jobb lenne,ha de akkor sem...Meg próbálod kideríteni?Akkor siess.
Olyan mint ha a régit szeretném akkor jön egy új.Akkor azt kívánom,hogy a régi ne tűnjön el..
De nekem az újj volt fontos.De mért.Nekem ő volt az újj.
Még is a régit nem szerettem volna el veszteni.Bele fogok gabalyodni.
Hümmm:/ ajjj.
Sok mindent mondanak ami nem esik jól...
Milyen lehet ha még a fűszál is rá emlékeztet.Rossz.Ha kívánhatnék...
Csak mennék előre.
Egy nagy zavar az egész. Veszek egy mély levegőt és elalszom,reménykedem,hogy máshol ébredekfel.

Breaking Benjamin-Dance With Devil

Most ezt hallgatom.Ilyen körübelűl a hangulatom vagyis mondhatni...
De nem...Mindenki úgy áli meg az érzéseit,dolgait ahogy akarja.
Van aki leissza magát a sárga földig.
Van aki nem mond semmit és nem szól senkihez.
Én írni szoktam néha amikor vissza olvasok már nem olyna jók...Amikor meg írom nagyon tetszenek..De még is egy olyan emlék ami másképp van meg fogalmazva mint ahogy mások tennék vagy képzelik.
Meg fogalmazhatnám a hangulatom 2 sorban...De nem nekem így jó.
Elmélkedni olyanról amiben még én sem vagyok biztos,abban,hogy mit is érzek néha...Legnehezebb meg tudni azt,hogy mit is érzel.
Mert szerintem te sem tudod mindig pontosan,hogy mért vagy boldog vagy most mért vagy szomorú,vagy mért nincsen jó kedved...
Nekem így lesz jobb egy kicsivel.
De nagy részét nem látja senkisem....
Majd máskor...


-Félek!
-Mondta a kisfiú. És el sírta magát.
-De mitńl?
-a szellemektől.
[Eközben az apuka a kicsit résnyire nyitott szoba ajtónál ált.]
Lassan kinyitotta az ajtót és látta,hogy a kisfiú az ablak melett ül összekuporodva egy takaro között sírva űlt.
Odasétált a kisfiúhoz és meg kérdezte!
-Kivel beszélgettél?Hisz nincs itt senki!!![?]...


Más: gondolat halmazok,félelem,remény,csalódás,kérdés,egy mondat.
-egyszer valaki azt mondta,hogy minden megoldható.

[Antihero]?!