I will make me love. . .

~ Farkas szív

 Hurts-Illuminated ~ előtte kapcsold be úgy Olvasd !

~ Ha szeretném minden percbe szerethetne valaki, ha szerethetnének, minden boldog lenne. 

Minden percben valaki más hagyna ott bennem egy kis részt.

Egy kis részt majd mi megváltoztat. Megváltoztat minden percben, összerak és szét szed.

Szét hullok darabjaimra mikor vele beszélgetek. Szeressem vagy gyűlöljem azt a pillanatot mikor azt mondja szeret ? Szeressem azt a pillanatot mikor gyűlöl, hogy megtanít arra, hogy fájjon a szerelem.

Szerelem mely csak vele teljesedett be, de eldobott percről percre.

Percről percre nem változott azóta semmi. Semmi sem ugyan az mint rég, sötét vadászból én lettem üldözött vad.

Vad mely fél...Mikor a hold felkel én fogok ülni alatta és bárcsak azt mondhatnám szeretlek.

Boldogság mely idővel sötétségbe sodor.

 Hogy szerettem őt, magamnak akartam, érezzem a teste melegét, suttogjam halkan, hogy kellesz !

Mára már csak a sivár valóság van előttem. Nélküled. Szeretném újra...Szeretném vissza kapni azt aki voltam azelőtt.

Lassan fel kell, hogy keljek, hisz nagyon sok esély van... Sok próbálkozás, mi lehet olyan dolgokba sodor miért áldozattal tartozom majd az alvilágnak.

De akkor tudom milyen üldözött vadnak lenni, órákig futni a sötét mélységes szürke erdőbe, hogy éljek !
Fussak amíg csak testem ,  s lábam bírja !
De egyszer leszek még vadász. Más szemmel nézek majd fent oda rád...Akkor tudni fogom. 

Nincs mit vesztenem ! 

Nincs mit vesztenem, hisz lelkem már veszett. Lelkem kit oda adtam másnak, kezébe adtam boldogságom, s lelkem bizalmát...Bizalmát, hogy össze törhesse , vagy ápolja.

De...Eldobta egy perc alatt. Csak egy perc volt.
Fájdalmas hosszas perc...

Hosszas perceken át szenvedni a vas csapda fájdalmaitól, mi megfogott s most mozgás képtelenné tett,ott feküdt vértől fürödve, vassal a lábán halvány szemekkel miben már csak a lélek éltette a szív dobbanásait...Látta azt ki legyőzte !

Egy férfi . Egy erős férfi kitől a mosoly is fájdalmat okozott.

Szívem egyre csak lassult, de közeledett felém.

Mozdulni nem tudtam, de szárnyaim mintha levágták volna, s mozdulni nem voltam képes. Fel kell húzzam magam, talpra kell állnom, hogy meg mutassam mi rég voltam ! El tudom engedni magamtól őt ! Elengedni azt ki ezt okozta. Ott állt fölöttem s most hozzám fordult, mélységes magabiztos léptei mintha most jött volna az alvilágból. Le ereszkedett...Majd lassan láncaimhoz nyúlt, látta, hogy csapdája fogott.

Elenged vagy itt hagy, hogy érezzem fel adom. 

Hevesen vert szívem, ziháltam mintha kilométereket futottam volna előle, de itt fekszem tehetetlenül, levadászva...Lehajtottam fejem, s vártam a pillanatot. Bűnöm következményét.

Hogy múltam megértsem. Perceken belül szerte fog oszlani ennek halvány reménysége. Ott volt velem szembe, láttam szemeit, mély világoskék volt. Arcomhoz érintette kezét lassan láncaimhoz tapintotta . Előrántotta kését, s a csapda zárába ütötte. Abban a pillanatban ordítottam a fájdalomtól , csontjaimból vér fojt  s éreztem... Hallottam sóhaját !

Menj... 

Soha többet ne lássalak.

Hozzám szólt ?

Soha többet nem akarom hallani a lépteid, érezni mit érzel !

Menj...

S arcáról hullottak könnyei.

Egy vadász..nem... egy nő.

kit mindennap ott hagytam, mert más kellett. Szeme egyre szomorúbb lett. Ő volt az üldözött.

Kit érzelmeim köré csavartam, s játszottam vele... nem vettem észre. Még akkor sem mikor ordítva kiáltott utánam.

Életemben nem éreztem ezt...Fájdalmat okozni,olyannak kit szeretek, hogy elengedtem.

Tűnj el ! Ordított rám 

Próbáltam felállni, de  csak haszontalanul , szánalmasan nyöszörögtem a fájdalomtól. Ott feküdtem...

Hozzám hajolt s megcsókolt.

Láttam, hogy még azóta sír...Szemei vörösek voltak , zaklatottak.

Felemelt, s azt mondta : Tűnj el ! 

Mert meggondolom magam. !

Egyre jobban zokogott.

Minden erőmet össze szedtem s felálltam !

Hozzá sétáltam. Magamhoz húztam, hogy érezzem velem van.

Hogy érezhessem velem marad, nem hagyhatom még egyszer itt.

Miatta hagytam el, hogy jobb legyen..neki.

Hogy ne fájjon !

Boldog legyen nélkülem.

De látom nélkülem csak össze omlott. hozzám fordult s puskáját mellkasomhoz nyomta.

Tűnj el ! ordította még egyszer zokogva.

Szemem elsötétült s lelkem minden becsületét félre téve magamhoz szorítottam még egyszer.

Ellökött.

Vadállattá váltam, s neki estem. Annak kit minden erőmből szerettem. Most pedig ő dob el.

Ott fekszem s csak sötétséget látom...Mellkasomra nézek ömlik belőle a vér. Majd éreztem...Éreztem mit okoztam éveken át.

Halk lépteket hallottam. Olyan ismerős volt ez a lépt, halk és olyan kis finom, mint egy lélek. Még mindig túlságosan is kötődöm hozzá, eszembe jutnak a nagy fekete szem párjai mikor éjnek éjjelén arra kelek fel, hogy nézi ahogy alszom. De miután rádöbbentem, hogy csak a kis fekete tömzsi macskám ténfereg be a szobába...Ott ültem s felidéztem azokat az éjszakába nyúló beszélgetéseket. Elmélkedtünk azokon a pillanatokon, mikor kint ültünk az ég alatt órákig és néztük az elsuhanó autókat. Hallgatjuk a szívünk kicsin dobbanásait, majd mikor egymáshoz bújtunk egyikünk szíve hevesebben kezdett dobogni. Nagy boldogan rám érzett avval a mély megfejthetetlen szemeivel. Szorosan magához ölelt s azt mondta : sosem akar elveszíteni... Nem mondta sose, hogy a csillagokat is lehozná nekem, vagy én vagyok neki a világ, csak annyit, hogy nem akar elveszíteni. Mindent elmondott evvel amit érzett...Majd rám nézett, és a mély szeme csillogott. Voltak köztünk alaptalannak tűnő veszekedések, de csak mert féltem, hogy elvesztem...Féltettem attól amit elveszthet, attól hogy ennél lejjebb engedem, hogy még messzebb fogom érezni... Hosszas hallgatás után rám pillantott megint... Azt mondta : Tudtam, hogy igazad van de még fáj. Én csak ott ültem percekig és nem mondtam semmit. Majd azt mondtam: ezentúl nem fogok beleszólni abba ami a tied, nem fogok véleményt mondani. Perceken belül megbántam amit mondtam. Elengedtem. Ellengettem azt az embert kiből annyi erőt tudtam meríteni ilyen messziről. Rájöttem, hogy bármit is tesz szeretem... Szeretem, hogy tudja mikor van rá szükségem, hogy néha csak egy szavától is kitud rázni a hideg. Néha napokig eltűnik.

Nem tudok róla semmit. És egyszer majd valamelyik nap feltűnik és órák hosszat eltudunk beszélgetni... Fogalmam sincs mi lenne ha egyszer ott lennék. Ott ülnénk egymással szemben és néha elmosolyodnánk. Vagy órák hosszat "veszekednénk" valamelyikünk megrögzött gondolatán, majd belátnánk, hogy ez a gondolat egy baromság ! De így vagyunk mi jók, hogy tudjuk egymás kis gondolatait beszéd nélkül.

~ Egyre elviselhetetlenebb...Egyre csak rettegek attól, hogy széthullik. Próbálom össze kaparni azokat a pillanatokat, mi boldoggá tesz..De egyre nehezebb, egyre jobban belém hasít azoknak a pillanatoknak a fájdalma.
Valaha megtörténtek, hogy mire voltak jók ? Mit kellett volna belőlük tanulnom ? Vagy mit kellett volna másképp csináljak... Sokszor előre megérzek pár dolgot, nagyrészt be is következik...Igen furán hangzik de valahogy mindig jobban fáj mint másnak. Jobban , napokig rosszul tud esni akár csak egy szó, és romba döntheti azt amit eddig hittem. Lehet, hogy valakinek fontos vagyok, kivel órák hosszat el tudok beszélni a semmiről, és ha baj ban tudja, hogy ott vagyok neki...De nekem is nehéz ezt cipelni, hogy azt amit eddig hittem pár nap alatt romba tudja dönteni... Napok óta fekszem le úgy... hogy el vesztettem valamit, ami ekkora űrt hagy bennem. De nem tudom mi az, mitől lesz hirtelen rossz kedvem, majd másik percben valami miatt kicsit boldog leszek.
Lassan karácsony...Valahogy még nem érzem a közelgettét.
Remélem...

~ Van aki túl sokat ígér.
Van aki csak ígérget de elfelejti.
Van aki csak az ígéretet várja, s közben összeomlik.

~Ne magadat hibáztasd azért , mert szerelmes vagy...

~ Lassan rádöbbentem arra,hogy senkitől sem várhatom el azt ,hogy helyettem lépje meg az első mérföldet.
Azt, hogy helyettem mondja ki a nehezítő,de lélek tipró mondatokat, hogy mondjam neki mi helyes és mi nem, hogy helyettem érezze ezt  a felemelő csodálatos érzést amit csak egy perc adhat át...
2 hete minden mintha romokban hevert volna két olyan dolgot vesztettem el ami számomra fontos volt, de nem éreztem addig míg el nem hagyták az élők világát...Azóta minden nap gyertyát gyújtok este. Mikor eszembe jutnak mosolyogva gondolok a velük töltött percekre és arra, hogy mit tanítottak meg nekem.
Még akkor is életben tartani azt a reményt amíg sötétségbe nem vesz.
Mikor mindenki lemond rólad, akkor is tovább küzdeni és még akkor is elhagyni azt a helyet ahol boldogok voltunk, leszünk örökké...Ott lenni azon a helyen percünk utolsó napjaiba,hol életünk során egyszer sem voltunk.Félünk az újtól, hogy mi vár majd ránk... Félünk attól, hogy majd ott más lesz mint itt. De egyszer mindenki elhagy bennünket, de hisz ez nem gyász..Mert ők meg tanítanak ilyenkor minket érezni, érezni a fájdalmas boldogságot.

Nekem mára már a karácsony egy forró bögre kakaót, és egy filmet jelent kis csonka családom egyik felével.
Nem várom el, hogy elhalmozzanak ilyen felesleges dolgokkal...
Nekem már egy ajándék ha este ki tudok menni akár a városba sétálni, vagy elmenni csak úgy össze vissza és bámulni a fényeket..
Nekem csak ennyi a karácsony.

szeretnék valaki mellkasán elaludni. szeretném,hogy valaki átöleljen. szeretném,hogy tudjak úgy gondolni rá mint szerelmemre..

Nyugodj Békében.

'Igazán senki nem hal meg, míg el nem felejtik.

széthullottam...fel se fogtam még ezt az egészet.

~ Fiatalok voltunk és mindkette örülten szerelmesek. Kerestük egymásba a lehetetlent és a végzetes halált...Kerestük egymásba azt ami sosem fog elmulni, azt az érzést mi felrepít magasra és sosem enged el.
Lefestettük az érzelmeinket egy nagy vászonra. Nem kellett elmondani egymásnak,csak néztük és azt éreztük ez sosem múlhat el... Szerettük azt ami volt. Nem lehetett meg magyarázni mitéreztem akkor.
Egyszer csak eljött az idő mikor nem tudtam lefesteni neki mit érzek, hogy mi lett más.
Fájt, hogy nem érzem azt mint rég. Boldog szerettem volna lenni, hevesen szeretni ölelni ,s csókolni .
Mint régen...kirohanni vele az éjszakába egy örült pillanatomba. Kiráncigálni éjjel kilómétereket sétálni.
Önfeletten nevetni az értelmetlen viccein, amit már ezerszer elmondott, de még mindig ugyan úgy meg tudtak nevettetni mint azelöt...De mára már unalmassá és untá vált az egész Gyerekessége, s az én gyerekességem.
Felesleges... Felesleges felnönöm ha boldog vagyok. Tudok komoly is lenni. De fel kell nőnöm. De mihez ?
hogy majd hozzá menyjek egy sznob emberhez ? ...Szürke hétköznapokba sodrom magam mi boldogságot se fog okozni szívemnek.
Szívemnek minek csak a hevesség,örültség jó.
Nem leszek csupán egy szürke volt a lapon...Szeretném lefesteni az érzéseimet. Hogy ordítozzanak róla azok a dolgok miket ő okozza. Miket ő hozza ki belőlem..Miket ő okozza, ha fájdalom ha boldogság.

~  Minden nap elmondom magamba, hogy csak változik az élet és okkal történik minden.

IDE Kattints a Videó megnézéséhez ! ! ! !

Most nem szokványos lesz ez a bejegyzés
Szeretnék veled megosztani egy videót, ami nagy hatással volt rám.
Miután megnéztem ezt a videót , egyszerűen nem tudtam megszólalni. Ott ültem az ágyamon és csak járt az agyam... Ez a srác azt mondta :

" Nehéz volt hálásnak lenni,mikor 8 évesen megtudtam, hogy nem fogok megházasodni, sosem lesz munkám, sosem lesz célja az életemnek. Most férj vagyok...és a feleségemért vagyok. Hazugság azt gondolni, hogy nem vagy elég jó. Hazugság azt gondolni,hogy nem érsz semmit.
Rájövök, hogy nincs kezem , hogy fogjam meg a feleségem kezét. De ahogy múlik az idő megtanulom fogni a szívét ...! "

Egyszerűen ...Elgondolkoztam azon, hogy tényleg annyi ember szomorkodik ilyen kis " csekélységek " miatt, vagy az emberek miatt. Ennek az embernek 8 évesen kellett rájönnie, hogy sosem lesz családja, nem fog megházasodni...Nem élhet majd átlagos életet. De nem adta fel ! Nem mondta azt a medence szélén " állva", hogy ez nem fog menni. Beleugrott ...
Mindent megpróbált, azt amit egy normális ember, és soha nem adta fel.

" Minden egyes lánynak mondom, hogy tudja meg most : Gyönyörűek vagytok . Nagyszerűek vagytok úgy ahogy vagytok.   

És fiúk : Ti vagytok a férfiak ! "

Ezt a videót napok óta nézem, és egyre jobban azt érzem, hogy mennyire igaza van. És azt amit megélünk mindennapokba, ami miatt rossz kedvünk lesz. Szinte csak nem kellene vele foglalkozni. Csak túl kellene lépni rajta és folytatni azt amit elkezdtél. Nem foglalkozni olyanokkal akik meg sem érdemlik a figyelmedet.
Persze...Vannak olyan helyzetek , amikor nem lehet pozitívan gondolkodni. Kivételek mindig vannak , és lesznek is.
Nehézségek azért vannak, hogy meglépjük életünknek lépcső fokait, ahhoz ,hogy megtaláljuk azt amit a tetején boldoggá fog tenni.
Megtalálni azt a boldogság forrást amitől egy perc alatt boldog leszel.
És ...Egyet meg tanultam...Semmi miatt ne add fel a boldogságod forrását.
Majd aki megérdemli azt, hogy feladd , elfog jönni...Az élet meg tanítja az, hogy fájjanak dolgok, hogy elviseld azt ami a padlóig tipor és kapsz mellé egy pofont is. De van amitől a fellegekbe jársz.
Csak meg kell tanulni , a fájdalommal együtt élni.

Egyszer elkezdett hasítani a szívem. Valami rádöbbentett arra,hogy sosem fog elmúlni a múlt.Akárhány darabot is kitépett belőlem az élet során, mindig lesz egy kis szünet. Egy kis szünet, arra, hogy átgondoljam azt amit tettem...akkor szükségem volt rá. Hogy elhitessem magammal, azt amilyen helyzetben élek, annak a következménye, hogy átgondoltam a múltam. Minden olyan fájdalmas mikor rádöbbenek arra, hogy a napokkal embereket vesztettem el az életemben. Volt aki hónapokig ott volt mellettem, de pár napra már hűlt helyét nem találtam. Elkellet fogadnom a folyamatos hasító érzést...Túlságosan is ragaszkodom azokhoz akiket megszeretek, azokhoz akik azt mondják, hogy 'sosem foglak itt hagyni, itt vagyok melletted'. Már semmit nem jelentenek nekem ezek a szavak...Aki ezt mondja, tudom, hogy pár hónap múlva nem látom. Mindnek csak addig van értelme míg te meghallgatod őket...Persze lehet rosszul fogom fel ezt a dolgot. Azért jönnek ezek az emberek az életembe, hogy megtanuljam, hogy milyen az ha fáj valakit elveszíteni. Hogy katonásan eltudjam viselni, ha valaki ott van mellettem és ott hagy.

Jönnek új emberek helyettük, akik úgy gondolják ezt mint én. Akkor egy pár pillanatra boldog lehetsz, hogy nem vagy egyedül. De ott vannak a barátaim...ők olyanok mint egy jó sör...Folyton iszod de mindig tartogatnak valami meg lepetést.

Ők tudják mikor van rájuk szükségem, de végig tűrik amit csinálok...és tudják mit miért nem kérdezgetnek folyton. Egy "idegennek" nehezen nyílok meg...de még is elmondom amit tudnia kell..reménykedem, hogy ő ezt megérti. A világ olyan mint egy közönség. Folyton azt nézik mit lépsz, mit teszel bizonyos dolgokra. Ha nem úgy csinálod mint az elvárás nagy ideáljai, akkor máris újjal mutogatnak rád. Én azt hiszem így gondolom...

Megfelelni nem fogok mások miatt. De elfogadom a véleményeket.

De így jó..

Most így egyedül...

Majd ha valaki megérti, akkor vele boldog leszek...

Boldog addig amíg nem jön egy másik, aki miatt egy életre boldog leszek.

De most egyedül nézem odafent a csillagokat.

De egy dolgot megjegyeztem, még ha egyedül is maradok.

Csak az a lényeg, hogy "mindig maradj boldog".

Ha néha nem sikerül fogj meg egy nagy korsó sört és hívj fel egy barátot. 

Semmit sem tudok a szerelemről...Egy csöppnyi szót se. De tudom ha bármit is tudnék róla még jobban fájna az elválás. Nem az újrakezdéstől félünk igazán..mert miért ne. Attól félünk, hogy azok a dolgok újra megtörténnek, pedig az elején milyen naivan hiszünk ezekbe.

~ Néha egy jó beszélgetés a lelkemet az egekbe emeli.

-nem adhatok csak mást mint önmagam.

önmagamat ebből a sivár kis lélekvesztett személyből.
Abból az idealizált világomból mely lassan elrohad.
Ott marad pár ember szívében hol valaha boldogságot adhatott.
Pár ember szívében,hol a boldogság érdekében fájdalmat okozott.
Ott hol minden zaj, halk és csak az tudja ki kinyitja neki szívét. Ha minden tökéletesnek hitt probléma egyszer csak nyakadba zúdul és lassan le dönt,oda honnan csak a szeretet tud felemelni...
De még sem...
Monotonitás zavara mi most bennem kering.
Csak szeretném hallani,hogy valaki szeret.
Olykor kis sivár lelkem szárnyra kap és egy percre remélheti ,hogy boldog.

~Álmokban élni olyan mint villával enni a vattacukrot.

One hope

~ Féltem attól, hogy megint esélyt kell adni egy újnak.
Egy új dolognak meg nyitni kis szívemet.
Mindig ijesztő meg nyitni valakinek a szívedet, még annál nehezebb, hogy elmond neki mit érzel és akkor minden megváltozik.
Meg tudja mit érzel..Lehet evvel nem tud mit kezdeni. Te azt érzed minden ugyan az mint eddig.
Meg nyílsz valakinek és vakon hiszed, hogy most más lesz. De megint ugyan az. Ugyan így megbízol az egészben, hogy majd ő melletted lesz. Pár nap múlva ott vagy, hogy nem érdekel...De fáj akármennyire is szeretnél vele nem foglalkozni, percenként ő jár a fejedbe és azon gondolkozol milyen jó lenne most ott lenni vele átölelni, és mikor erre gondolsz érzed minden porcikáddal, hogy ott van veled. Érzed az illatát.
De akkor csörög az ébresztő órád. Mindez csak álom volt, egy kellemes vágy ami talán sose lehet a tiéd.
Nem utálok senkit. Nem szomorú vagyok csak tudom milyen az ha megbántanak.
Tudom az, hogy milyen felállni onnan lentről még akkor is ha feladtad.
De tudod, hogy ő most boldog..És jobb lesz neki. De ezt ő is így gondolja ?
Nem hagyod ott beszélgetsz tovább, mert tudod, hogy ha te nem beszélgetsz vele akkor össze omlik, vagy csak nincs kivel meg beszélnie azt ami nyomja a szívét.
Ennek ellenére még is azt érzed ott hagyott...Eddig volt minden fontos.
Te lassan elfogadod ezt az egészet. Elfogadod, hogy majd lesz más. De kell egy biztos pont az életedbe akit legjobb barátodnak nevezhetsz.
Akinek akkor is mondhatod a Szeretlek szót amikor csak barátságból mondod neki.
Aki nem sértődik meg azon,hogy ha rossz kedvedbe nem beszélsz vele barátként.
Aki ha sírsz hoz neked egy meleg takarót és oda megy megölel és azt mondja majd jobb lesz.
De ami el ment talán egyszer vissza tér, hogy újra kinyithasd neki a szíved és reménykedhes benne.

elvárás.

~ Minden nap felkelsz és elgondolkozol azon, hogy ma ugyan az a nap van mint tegnap.Monoton dolgok újra és újra, azon veszed észre magad, hogy belefogsz őrülni ebbe. Éveken át bejársz iskolába, hogy a jövőd meg alapozd. Azért hogy egy öltönyös tömeg emberré válhass. Majd eljön az idő. Le éretségizel és fehér zsebkendővel integetsz az iskolának könnyek közt. Pár nap múlva rájössz, hogy most már igen is felnőtt vagy. Jelentkezel jobbnál jobb egyetemre, hogy ne keljen dolgozni. Pár évet jársz az egyetemre és belecsöppensz egy nemesebb világba ami csak a mindennapos hajszáról szól. Megfelelni gyermekkorod óta valakinek, olyan dolgokra kényszerít amihez kedved nincs, de még is meg teszed, hogy a szüleid büszkék lehessenek rád ,hogy a társadalom is elfogadjon még olyannak is amilyen sosem szerettél volna lenni. Eltelik néhány év...Meg találod életed szerelmét. Boldogan éltek családot alapítotok, vesztek egy kis házat . Nap mint nap eljártok munkába. Lassan a gyerekek felnőnek, addigra már a váló per szélén álltok. Gyerekeket intézetbe akarják vinni... Lassan az a hely ahol azt hitted boldog leszel , és amit elvárnak tőled össze omlik a szemed előtt.
Miért feleljünk meg azoknak akik még a nevünket sem tudják ? De még is tovább hajszolod a minden napokat, csak hogy a meg maradt kis családod boldog lehessen. Nem is veszed észre milyen gyorsan eltelik az a pár év. Nem rég még azon törted a fejed, hogy mi legyél ha nagy leszel. Most azon töröd a fejed, mi lesz velük nélkülem ? Vajon a társadalom őket ily olyan emberré változtatja mint engem ? Hogy ők majd hamarabb rájönnek az élet nagy elvárásaira és megtanulnak azok nélkül élni ? De boldog vagy mert tudod, hogy nekik már csak jobb lehet...Te nyugodt szívvel itt hagyhatod őket , mert tudják mit kell csinálni akkor mikor egyedül lesznek majd. 

~  Lassan fel kelt a nap, és én még mindig ott ültem az ágyba bámulva magam elé.
Semmit sem éreztem. Esetleg fájna, vagy szomorú lennék. De tudom, hogy még ott van bennem az, hogy kötelességem nem érezni semmit sem.
De mikor már annyira rosz ez az egész, hogy azt sem tudom ki vagyok, akkor el gondolkozom nekem kell boldognak lennem vagy másnak ? Kinek kell jól lennie nekem vagy másnak.
Kinek a boldogsága számít ?
Miért kínzom magam olyannal amit én sem szeretnék. És miért nem teszek az ellen, hogy a messzib dolgok közelebb kerüljenek hozzám ?
Félek a változástól. Félek, hogy akkor minden megváltozik körülöttem és akik most mellettem vannak el hagynak. Félek attól, hogy nem én leszek ott...Nem olyan leszek amilyen most vagyok.
Könyebb ebben a helyzetben meg maradni örökké mint változatni azon amit még jobban szeretném, hogy ott boldog lehessek kilóméterekre innen.

Azt hiszem lassan fel kéne tápászkodjak az ágyról...Körülöttem minden úgy nézett ki mint valami művészies bomba robbanás. Fel kell álnom innen és túl lenni az egészen. Ennél lehet roszabb is ha már az elején le akadunk ilyen dolgoknál egyre jobban érzékenyek leszünk és nem fogjuk ki bírni a hétköznapi dolgoknak a keserű ízét se.
Így ami elmúl annak el kell múlnia .Ami fontos az mellettünk marad.
Semmi sem lesz ugyan olyan. Főleg nem lesz mindig ugyan olyan akkor ha változtatsz, és a sarkadra állsz azért, hogy te boldog legyél. De ha mindig csak mással fogllakozol nem biztos, hogy boldog leszel.
Az a sok titok amit minden nap rád rak a külvilág egy idő után nagy teherré válik. A kötelezetség, hogy ezt és ezt kell csinálni lassan az őrületbe fog kergetni, ha nem vátoztatsz .

Minden gondolatom csak azon jár...Féljek azújtól, vagy merjek változtatni. Változtatás még jobban fog fájni ?
Igen....Lehet, hogy fájni fog. Ócska holmikat sem tartogatunk csak azért mert jó emlék fűződik hozzá.
Nem fog vissza jönni, sem most sem holnap...
Egyszer minden elmúlik, és neked akkor is fel

~ amíg csak reménykedünk a fájdalmat az izgatottság okozza. De mikor mindez elmúlt fájó szív mi okozza azt.

Mikor azt se tudod mitől lehetnél boldog...Akkor jön egy olyan ember az életedbe aki azt mondja imád.

De nem szerelemmel csak egy kedves barát, aki ott van melletted amikor szükséged van rá.Aki akkor is készen áll meghallgatni mikor nincs is hozzá kedve. Akkor is napról napra felépül az ami összeomlott. Félve de lassan és biztosan felépíted azt ami most romokban van. Félsz de ez természetes én is félek...Félek attól, hogy megint elmegy és sosem fog visszajönni, hogy az a pár év várakozás semmit sem fog érni a szívnek. Folyton olyanra várni ami egy idő után lehet csak a tiéd...Ami csak akkor jön el mikor tudod, hogy letelt az idő. Aztán már csak arra törekszünk, hogy jobb legyen. 

Azt kívánom Légy boldog.

Definiálatlan Boldogság.

~ Azt mondta valaki, hogy nem tudják definiálni a boldogságot mert minden embernek mást jelent.
Mi a boldogság ?
Amikor egy zenétől kiráz a hideg , és hirtelen olyan ismeretlen bizsergő érzé jár át, ami nem mindennapi.
Vagy attól vagy boldog ha segitesz másokon ?
Vagy akkor vagy boldog mikor nem érdekel semmi és csak a ma számít, nem érdekel mi lesz holnap..Csak élsz ennek a pillanatnak ?!.
Van akinek csak egy percig is tart a boldogság , de van akinek egy életen át amelett az ember mellett akire mindig is várt.
Szomorúság a mosoly mentes napok, de mi a bolsogdág ?
Olyan hevesen berugja szíved ajtaját ,hogy alig térsz magadhoz.
Próbálod életbe tartani minden erőddel, hogy sose múljon el az érzés mert így jó.
Magadhoz láncolod de nem megy. . . Valaki közbe szól el kell engedned.
Ha szükséged van rá majd jönni fog újra.
Néhány dologból azért kapunk olyan keveset, hogy megtanuljuk értékelni.

Azt kértétek legyek hozzátok őszinte mondjam el mi bánt.

Nem vagyok jól amennyire se. . .

Nem jó úgy ébredni, hogy egyedül vagyok.

Nem jó avval a tudattal elmúlt, hogy tudom csak egy perc kell, ahhoz

hogy össze omoljak.

Igen de így is tartom magam.

Nem mondom azt, hogy itt elég feladom.

4 éve nem ezen, hogy boldog vagyok.

De hisz mit szórakozol itt. Ez az élet.

Emberek jönnek mennek ,próbálni görcsösen nem elveszíteni őket de minden egyes alkalommal ugyan úgy fáj.

hinni majd ott lesznek velem minden pillanatba.

Kit is áltatok . . . Te sem vagy komolyan kíváncsi erre az egészet miért van most ez így.

Nem feszegetem. . .a múltat jobb nem háborgatni mert ha morajlik a tenger, a vihar is nemsokára ott lesz.

Folyton csak feladnám . De egy hang visszahúz ,hogy csak mutatok valamit ne.

Szükségük van rád. . .

nem kérek túl sokat. Semmit de bárki viszonzásul csak egy csöppnyi boldog pillanatot.

Hát nem kicsit ad egy életérzést.

~ Egyszer csak arra riadtam fel,hogy szúr a szivem. Hevesen ver a szívem.

Nem tudtam mi ez azérzés, de kellemes volt még is fájdalmat okozott.

 Mint amikor egy öreg ember várja a halált, és mikor ott van megkönnyebbűl és utánna eltávozik.

Napról napra kezdek megint változni...Máshogy fogok hozzá állni a dolgokhoz ?

Megint a régi jön vissz? Attól meg marad ugyan ilyennek minden ?

Változást nem szeretnék de szükség lenne valami újra , mi megváltoztat mindent de mégis a régi marad minden.

 

szeretnék valakivel beszélgetni. . .elfeledni mi okoz szorító fájdalmat.

broken.

~ Félre tettem azt amit mások hozzám vágtak.

Most örültök ? én vagyok olyan helyzetbe mikor össze omlok de nem teszem.

Remélem örültök...

' Nem szeretsz egyedül lenni. De teszel az ellen ,hogy egyedül legyél. . . .







*köszönöm,hogy ismét rákellett jöjjek, hogy minden érzést kiölttetek belőlem.

És köszönöm, hogy ettől leszek erősebb.

Kilométerekre innen hol a reményse él magányos csalódásként.

~ Kezdeném ott, hogy én sem lehetek tökéletes még is ezt Teljes nyugodtsággal várják el tőlem.

Majd miután nem úgy csinálok ahogy a közhely szerint helyes rögtön elítélnek és azt mondják ezt most miért kellett  ?

Igaz, hogy nem azért teszem mert éppen ettől leszek boldog, hanem mert így kellett tennem. Nem kell mindenre választ adnom, hogy tisztázódjon benned a kétségek ami velem kapcsolatba történtek mostanában.

Csak egyszerűen kezdem elhinni, hogy feleslegesen erőlködöm pár ember miatt. Hiába győzködöm magam, hogy minden rendben lesz...és ,hogy nem fog fájni. Mielőtt kimondanám már azelőtt fáj mi lesz majd ha kész tények lesznek előttem pár nap múlva ? Mi lesz ha olyan dolgokat tesz elém az élet amivel percek alatt kell megbírkozzak, ha abban a percben egy barátság mehet tönkre örökre.

Fel kell vállalni azt a pár percet,hogy meg tudhasd mennyire is vagy fontos mások számára.

De nem szabad feladni akkor is ha minden romokban hever a földön.

Majd mikor rájössz nincs senki körülötted aki felvidítana vagy csak simán megértene, észre veszed, hogy akik igézgették, hogy ott lesznek melletted halvány foltjuk sincs már melletted.

Ott állsz mozdulatlanul és azt kívánod bár elmehetnél egy olyan helyre ahol minden nap mosollyal kelsz fel és fekszel.

Ott ahol mindig ott lesz melletted valaki. 

Ahol a " melletted leszek" nem csak egy percig tart...

Reménykedek, hogy létezik ott hol senki sem keresi, hol minden tökéletesnek hitt csalódás.

Ott hol minden csak te érted létezik, hol minden madár miattam csiripel.

Létezik ?

Halvány foltként álmaimban.

Megfogalmazni a lehetetlen vágyakat olyan mint életben tartani a lehetetlent.

Élni olyan helyzetben amiben nem vagy boldog.

Megöregedni majd meghalni egyedül.

Elmondani azt ami fáj , rosszabb mint elmondani mi lett volna ha.

Rossz döntéseket hozni .

Jó döntéseket hozni gondolkozás nélkül hozni vad pillanataidba.

Kinn ülni egy helyen ...És csak beszélgetni a semmiről.

Ott ülni...Elképzelni is fáj.

Vágyakat tévhitbe kergetni, hogy elfoghassa olyan akinek szüksége van reményre.

Kitárni olyannak a szíved ki kilométerekre van a legbátrabb dolog.

Kilométereket utazni pár óráért, majd hazajönni és soha többé vissza nem térni onnan.

Lemondani arról mi fontos neked...Áldozattal jár.

Áldozatért fájdalmat okozol magadnak , hogy más boldog legyen.

Más miatt lemondani a boldogságról,hogy te szenvedj majd ott hagyni egyedül a semmibe.

Élni ok nélkül annyi mint keresni mitől lenne értelme élni.

Okkal élni mint lázadni az ellen, hogy levan kötve a kezed ,hogy csak bizonyos határokig mehetsz el, ha azt feszegetni mered már is ott teremnek . 

Félni a félelmektől, éjnek évadján arra ébredni, hogy hiányzik ki több száz kilométerre van.

Gyötörni magad avval amiről tudod, hogy talán sose lehet tiéd.

Feladni mindent egy dologért, ami úgyis ELMÚLIK.

~ Kezdek összeomlani. Régi énem hiányoljátok. Miattatok lettem ilyen.

~ szállna mint sas a hegyek közt oda hová szíve húzza .
Majd mikor ott lesz hevesen fog verni szíve mint üldözött vadnak.

egy napja hallottam először és azóta csak ezt hallgatom. Érdemes meg hallgatni már csak a szövege miatt.

Azért mert nem alakulnak úgy a dolgaid ahogy te szeretnéd nem jelenti azt, hogy minden elveszett.

Attól mert sírsz semmi sem lesz jobb, meg könyebülsz egy időre majd újra fájni fog ha rá gondolsz.

Amikor csak gondolkodsz a múlton rossz érzéseid lesznek, hogy mit rontottál el. Én rontottam el ? Magam mellé kellett volna láncolnom, hogy ne mehessen el ?

Akkor csak halkan elmegyek a messziségbe , ahonnan vissza se térek.

Álmokban élni ? Olyan mint vatta cukrot enni villával.

go a head forget me now !

utálom utálom utálom utálom.

Elegem van ,hogy önként kihasználják az emberek a kedvességem.

Ezek után ne várja el senki, hogy akármikor is írjak ,vagy jó pofizzak .

Egyszerre mindenki hibásnak tart mert én semmit sem ígértem.

Még is hozzám vágják ,hogy csalódtak bennem.

Tudod mit ? Azért mert te nem vagy jeles elfogadni azt amit tényt ami most van ne én legyek a hibás .

Én is kezdek lassan csalódni abban aki azt mondta,hogy mindig itt lesz.

KÖSZÖNÖM.

 ~ Néha csak Ok nélkül szar az egész.

Alternatív életmódszerű hazugság.

semmi féle képp se gondolkozz el ezen..

~ Mikor csak létezünk és vagyunk mint egy porszem a nagy sivatagba akkor azt kívánod bár lehetnél egy pillangó mi innen elszáll világot látni.

Mikor éjjel azt hallod ,hogy a farkasok üvöltenek a holdnak.

Mikor közelébe merészkedsz az erdőnek akkor rájössz, hogy mennyivel más is ott kinn mint bent lenni a minden napi monoton élet körforgásába.

Ők máshogy élnek. Mások a szabályok. Az állatok nem hagyják el sosem azt akit szeretnek.

Tudják mi az tisztelni a nagyobb felsőbb 'hatalmat' akkor is védelmezik azt akit nem ismernek mikor közük nincs egymáshoz. S ha elbarangolnak messzire akkor képesek kilométereket futni esőbe viharba csak, hogy élelemhez jussanak egy két órára.

És ezt mi csak akadályozzuk. Hány erdőt irtanak ki. Hány folyót mérgeznek .

Kitaszítjuk azt az életet ami még életben tartja földet !

~ Elhatároztam pár dolgot. Igen köszönöm jól vagyok . . .

nyisd ki a szíved , hogy valaki beléd szereshessen .

- mindenképp azt hiszik az emberek csak azok a problémák léteznek amit maguk színlelnek ebbe az elcsépelt alternatív életbe.
Anélkül nem tudsz dönteni , hogy ne kérdezz meg mást.
Nem tudsz olyat mondani ami meglepne ebben a világban.hisz mindenki olyam ártatlannak érzi magát.
Okkal ?
Nem. oknélkül de hihető indokokkal.
Na akkor kis barátom. . . ébredj fel ! felnőttél és egyre jobban eltávolodnak azok akik kiskorodba részt vettek olyan pillanataidba amiket másnak nem mernél elmondani.
Voltak olyan emberek is akik ha elestél nem felálni segítettek hanem mégjobban beledöngöltek a sárba.
Ez mind eléggé rosszúl hangzik. de büszke lehetsz magadra , hogy mind ezt túlélted.

~ lassan minden egyes írásom lassan át változik valami 'átlagos' mócsingá, ahol majd azt lehet olvasni hol , merre mit csináltam épp. De foghatnám arra , hogy változom így az egész elkomolytalanodik és sikítva ordít le róla az, hogy az első sornál elalszol.

így aztán szeretnék egy.mócsingbeli nyálas átlagosnak titulált bejegyzést létrehozni ahol mindent le írok még akkor is ha soha többet nem fogod ezt az oldalt meg látogatni.
De akkor magamnak köszönhetem mert szerettem volna valami ' átlagosat ' alkotni.

amikor azt gondolod nyisd ki .

~ valamiképp kikéne fejezni a lehetetlent.
Azt amit senki sem mondott ki.
Azt amit féltve õriz és csak olyan pillanatokra tartogatja mikor érzi annak szükségét , hogy megoszthassa másokkal.
Bizonytalanul ejted ki a betűket mintha most tanulnád ezt a szót.
Majd gyorsan össze csukod ajkaid, mert rájösszvalamire . . .
Ennek a szónak az erejével .

égből pottyant világ ?

nem mindig vesszük észre azokat a dolgokat mik olyan erősen villognak , hogy szinte már a szemünket kiszúrja , de mi olyan nyugodtan elmegyünk mellette .
Aztán a következő percbe vissza nézünk mert egy olyan érzésünk van mintha elejtettünk volna valamit.
De semmi sincs a földön így szépen lassan odébb sétálunk.
Az emberek sose néznek föl. . . Pedig mindig ott vannak életünk elrejtett pontjai .
mint a video játékokba ! lehet csak fel kéne nézni néha , és márpedig mindenki állítja , hogy ő felszokott nézni .
Ezekszerint mégse . . .mindig megvárjuk a második esélyt . De akkor minek az első ?
elgondolkodni azon, hogy tényleg mindent megtettem ?
Mindent elkövettem azért , hogy jó legyen ?
Vajon csak magamra gondoltam vagy másokra is ?
Mit kell máshogy csinálni , hogy jobb legyen és mindenki jól érezze magát ?
És ha megint ott lesz a ' hát jólenne '
Akkor mit teszel ?
megvárod azt a pillanatot mikor elmész egy lehetőség mellett ?
Vagy cselekszel , akármi legyen a vége ?

~ Eléggé régen írtam. . . Sok minden kezd visszatérni az életembe és ennek örülök, bár sok mindenki elment mellőlem.

Fogalmam sincs, hogy hogy lehetne normálisabban élni úgy, hogy mindenkinek jó legyen vagy mindenkire legyen egy kis idő.

Rájöttem, hogy meg kell becsülni azt amit újra vissza kaptunk és meg kell próbálni alkalmazkodni másokhoz mert ha te nem teszed meg akkor ott maradsz ahol vagy. Senki nem fog megállni , hogy meg mondja merre menj .

Mindenki tudja mit szeretne és ha egy kicsit is bizonytalan vagy egy egész tömeg téged fog figyelni ,hogy akkor is felelj meg az elvárásoknak még ha abba bele is halsz !

Ha nem lennének luxus cuccok, ilyen olyan márkás telefonok , ruhák , divat diktátorok akkor sokkal sokkal több pénze lenne az embernek.

Ha most azt gondolod nem akkor megcáfolom.

Régen nem volt tv , internet, ilyen olyan szórakozó helyek és még is megoldották a saját maguk idejébe, hogy szórakozni tudjanak ingyen !

Kicsit érdekes nem ?

Mindenki mindenből a legjobban szeretné ,hogy a tömegnek meg feleljen.

Megérthető csak nézzünk csak felfelé is ne csak magunk elé ,hogy merre is halad ez a "világ"

ezt hallgattam... csak maxhangerőn engedélyezett !

~ Felnőttem. De maradtam egy makacs gyerekes valaki.

Néha már csak azt remélem a távolság legyőzi azt a nagy utat amit az emberek közé építettek, hogy kilométerekre lakhassanak egymástól és azok akik tényleg szeretik egymást el gondolkozzanak azon, hogy meg ér-e ennyit az egész !

Vagy várnak vagy bele vágnak és meg látják mi lesz kettőjükkel..Vagy csak el vannak így távolról mint két jó barát..

~ eredetileg annak indult amit nem hittünk. Tervezetlen megtervezett kütyük halmaza

~ alakulnak a dolgok hirtelen és még gyorsabban mint ahogy várnám.

Más minden most körülöttem, azt érzem pár embert azt gondolja a hátam mögött, hogy meg változtam. Lehetséges. . . De azt hiszem változnom kell, hogy ne csak nekem legyen folyton lelki ismeret furdalásom olyan dolgok miatt amit nem követtem el.
Lehet, hogy pár óra múlva hivatalosan is nagynak mondhatom magam de nem várom..Nem érzek semmi különös érzést sőt semmit. 

Ettől nem leszek más vagy nagyobb, több felelősséggel jár az egész.

Szeretném meg osztani veletek azt a gondolatot amit én "követek" de nem megy sose mint ahogy most sem fog szerintem menni...De próbálkozni lehet ugye ?

Mindenki olyan amilyen. De néha ki kell törni a csiga házból és "csalódást" kell okozni másoknak, hogy "meg változtál" közbe ott vagy ahol eddig, csak épp új dolgokat próbálsz ki vagy teszel, de a következő pillanatba hozzád vágják, hogy "én nem így ismertelek meg "

Nyisd ki a szemed ugyan az az ember áll előtted mint 1 perce csak épp erősebb szívvel.

De te még akkor is ezt mondod...majd napokig nem beszéltek sőt, már egyáltalán nem. Nem kereslek mert amiket én mondtam komolyan gondoltam.

Keresnem kéne..De lehet, hogy jobb így.

Aki fontos számodra engedd el s , hogy ha igazán szeret vissza jön '

Így búcsúzom a 17. évemtől. sokat tanultam és köszönöm.

~ nem szoktam sokat kérdni de ha kérek valamit akkor sem magamért.

nem szoktam kívánni, de ha kívánok akkor is mások miatt.

ha imádkozom nem magam miatt hanem azokért akiknek szükségük van rá.

élni talán magam miatt élek, hogy az emberek meg ismerjenek és majd egyszer valaki feleségül vegyen és boldogan éljem le az éltem.

Ordítani csak is azért szoktam, hogy fel fogják azt amit mondok ha hallkan nem hallják meg.

Suttogni azért szoktam mert nem szeretném, hogy a mellettem lévő emberek meg hallják amit mondok a másiknak.

Szeretni csak akkor tudok, hogy ha érzem a viszonzást.

Szerelmes .... Szoktam lenni ?! nem tudom mikor...ezt a véletlen dönti el.

meg kell találnom a helyem, hogy minden rendben legyen és azt gondlhassam és érezhessem körülöttem is mindenki boldog.

De nap mint nap...valami elromlik ok nélkül.

' Miden elmúlik

 

 

~ elgondolkodtam azon, hogy az egésségesemberek miért panaszkodnak annyit.
Ők nem értékelik igazán az élet kicsiny öröm forrását.
Nem tudják milyen ha toló kocsiba kényszerített az élet vagy csak mutogatva tudsz komunikálni a szeretteiddel...És furcsa ŐK még is mosolyognak , és boldogok.
És a gond itt van.

~ Szóval akkor mivel mindenki "jobban " tudja mit miért akkor kérdezem én ?

Mit csinálnál ha azok akik azt mondták mindig ott lesznek melletted akkor sincsenek amikor már erős jelét adtad annak,hogy szükségük lenne rájuk ?

Szerintem nem is folytatom... Tettesd, hogy "boldog vagy" midenki jobban fog szeretni.

~ Szerintem senki sem ismeri elég jól a másikat nem igaz ?
Nem tudja mit miért ír, és mi okból kifolyóan teszi azt amit tesz.

~  Néha minden olyan hihetetlenül össze visszásnak tűnik.

És akkor te vagy a hibás, hogy ha nem tudod mit is szeretnél, érzéseket kényszerítenek rád.

Nyakadba kapsz egy hideg zuhanyt, hogy így is úgy is neked kell megoldanod .

Senki nem dönthet helyetted és nem is kényszeríthetnek rád olyat amit te sem szeretnél igazából ugye ?

Tegyünk úgy mintha misem történt volna és kezdjük előröl az egészet ?

Nem most senkiről sincsen szó félre érted.

Hát akkor ?

Csak ezt gondolom az elmúlt pár napról hétről. Megint érzem azt mint 3 éve, hogy felesleges vagyok.

Hülyeség tudom....

Akkor fogadd el, hogy emberek jönnek és lesznek helyettük újak.

De akkor is ez fáj.

Persze, hogy fáj, mit hittél majd minden ugyan olyan lesz egész életeden át ?

De akkor ne mondják, hogy fontos vagyok számukra, ne adjanak reményeket , vagy  adják mind ezt de ne hagyjanak ott.

Szó nélkül csak úgy eltűnnek és ott állok megint.

Szóval akkor mit tegyek ? Saját magammal társalgok ?

Igen igen..

Kezdek megőrülni.

Sok ez a zaj és sok olyan van körülöttem aminek nem kéne itt lennie.

Szóval akkor mit tegyek ?

Semmit.

Semmit? !

Ezt most komolyan gondoltad ?

Én csak a szöveget írom ne engem hibáztass azért mert nem tudod mit tegyél.

Ahj...

Persze.

Próbáljak meg nem függni másoktól és ne legyek ennyire őszinte az érzéseimmel, mert ez már lényegében senkit sem érdekel ?

Nem.

Akkor ?

Majd idővel rájössz...

Akkor engedjem el azokat akiket szeretek...

Talán..

Sok kétségem van ...és hiány érzet megint az a nagy űr van bennem amit elkéne tüntetni.

~ Felhőtlenül akartam szeretni és hinni, hogy minden rendbe .

De a hit is néha megtörik mint a csoki a nagy melegbe.

Van ilyen nem iga ?

Idővel minden változik, és ha azt hiszed te nem változol kérdezz meg olyan ember akit hónapok ,évek óta nem láttál és majd ő meg mondja.

De ilyen is van el kell fogadni, hogy nem sokáig tart a jelen.

Néha kapsz egy pofont az élettől, és engesztelésképp még hozzád vág egy téglát, hogy magadhoz térj.

Nem az élettel , vagy a világgal van itt a gond...Hanem az emberekkel (?)

Lehet ez sem biztos ugye ?

Kitudja...

~ Follow Your Dreams

Minden meg fog változni idővel vagy hamarabb mint várod. Minden válasz akkor fog jönni amikor nem szeretnéd hallani őket.Mindenki akkor fog veled másképp bánni amikor szeretetre lenne szükséged !

És te olyankor csak ott állsz és várod azt a megváltó érzést, hogy akkor most ordíthatsz, hogy neked ebből eleged van és hagyjon mindenki békén.

De akkor megint te vagy a hibás, hogy olyan embereket taszítasz el magadtól az őszinteségeddel akiket nem akarsz !

De amikor azt mondják elfogadnak olyannak amilyen vagy , de mikor őszintén elmondod mi is a helyzet egy hirtelen mondattal véget vetnek az egésszel. 

És akkor megint előröl kezdődik minden .

Akkor azt érzem felesleges olyan érzéseket ki mutatni amiket jobb ha nem mondasz el és csak magadba tartod mert akárhányszor próbálkozik is az ember vagy ott hagyják vagy kérdő tekintettel néznek rá. . .Persze senki sem ugyan olyan nem igaz ? 

Senkinek sincsenek ugyan olyan érzések. De vannak csak lehet másképp érzi mint a másik 

De ha próbálod elmondani az érzéseidet akkor csak azt kapod..ez nem így van és nem igaz.

Tessék és itt abba is hagytam !

De inkább csak hitegessük egymás éveken át, hogy elmondjuk őszintén mit is érzel valójában...

Csak tudod jobb a valóságban élni mint éveken át hazugságba !  

Mondhatom szép !. . .

~ Néha még csak őszintének is félek lenni.

Érezni szeretnék félelmek nélkül.

Kétségeket félre téve szabadon érezni azt amitől mindig is féltem.

Félni attól, hogy kétségek meg akadályozzák azt, hogy érezzek.

Félelem nélkül nem maradnál ember, hisz akkor azt éreznéd a menybe vagy és minden tökéletes körülötted.

közbe ezt hallgattam. . . .

~ Néha még az sem segít ami segíthetne.

Néha az is reményt ad ami utána akkora tört szúr beléd, hogy mozdulni sem bírsz.

Néha egy zene akkora érzést zúdít rád, hogy nem bírsz lélegezni, és egyszerre minden emlék rád zúdul és azt érzed össze omlassz alatta.

És olyankor azt érzed kell egy kis szünet minden szűnjön meg veszel egy szép nagy levegőt majd ezer év múlva ki fújod , mintha mi sem történt volna az elmúlt percben, hogy ép romokra hullottál és könnyes szemekkel próbálsz felállni és küzdeni a lehetetlen ellen azt ordibálva valaki segítsen haldoklom.

De senki sem figyel oda...akik azt mondták ott lesznek melletted örökké el hagynak és akik csak azt hiszik te ott vagy minden percben igazából csak egy lelket látnak aki nem találja a helyét keresi azt aki majd elviszi őt innen ebből a zajos lehetetlennek tűnő zűrzavarból !

Felnézek könnyes szemekkel azt kérdezem miért mondják folyton, hogy itt maradnak mi közbe fájdalmasan ott hagynak és azt hitetik el velem ezek után minden rendben lesz .

Egyre jobban jegesedik a szívem mint ha egy mélyhűtött világba tették volna ahol mindenki csak azt hajtogatja majd jönni fog majd jönni fog bevérzett szemekkel hófehér arccal lefagyasztott lélekkel azt kérlelik vigyék ki innen mert ez fáj . De amikor szökni próbálnának , hogy legalább a lelküket mentsék ha már a testüket tönkre tették mások vissza fogja valami őket , egy érzés hasít bele a mellkasukba ami  össze húzza őket mint ha minden újra össze dőlt bennük valami . . . Majd halkan azt hallod "pedig meg ígérték" és még jobban összetörnek. És te csak azt látod amilyen te is vagy...egy összetört lélek maradvány ami be van zárva egy lehetetlen helyre ahol ég azt se hallhatja, hogy szeretik. Ahol csak próbálják ki szedni belőle az érzéseit amiket mások bele véstek örökre és egyszerűen képtelenség elszakítani tőlük. Még jobban kitépik , hogy még jobban fájjon ami eddig majd meg ölt úgy , hogy félsz, rettegsz, hogy megint megtörténik és ordítani se bírsz segítségért mert akkor egyre jobban küzdenek ellned azért, hogy te meg gyógyulj...nem értik, hogy miért fontosak neked az emlékeid,hogy túléld a monoton felnövés erőszakossá vált követeléseit a nélkül, hogy belehalj.

Könnyes szemekkel ordítva mondogatják tovább, hogy majd jönni fog és el hozza majd azt a nagy melegséget ami életet tölt a szemükbe és boldogságot a jéggé fagyasztott szilánkos szívükbe.

Néha fel állnak és tesznek egy kört maguk körül, de változást nem látnak.

Ugyan az a sivár hideg tér veszi körül őket minden egyes percben hiába állnak fel és reménykedve néznek fel bevérzett szemekkel hát ha ott  áll majd fölöttük , miközben alszanak vigyáz rájuk . . . Majd mikor fel ébrednek újra azok között lesznek akik valaha melegséget öntöttek beléjük.

De egy éles hasító érzés készteti őket  az emlékeik feledésére.

Se éjjel se nappal.

Semmi sem a régi.

Van aki csak egy percre válik az életed részévé de az egy perc is tarthat örökké emlékként a szívedben.

Akárhányszor rá gondolsz beléd döfnek egy tört, hogy hagyd ott ami fájdalmat okoz és maradj a valóságnál.

Ez nem más mint a hétköznapok fájdalmas Monoton gyötrő emlékei.

Azt mondják  ott nekem a hidegbe a boldog emlékeket idézek fel még jobban fog fájni.

Igazuk is lett.

Még jobban vágytam arra a melegségre ami átjárja az egész testem és a szívemnél elönt forrósággal.

Olyankor szeretnék újra ott lenni.

Az elegancia túlzott.

Az érzések ordítanak.

A város ordítva kiált míg mindenki befogott füllel némán tátogják hová lett a tisztelet?

tudni kell, hogy ami sosem jön ki érzésekbe az csak gondolatba tud.

Először is kapcsold be ezt a zenét...ezt hallgattam közbe (:

* Néha azt sem tudom, mit érzek

* Néha félek, és ordítani tudnék a világba

* Néha csak elkáromkodnám magam, hogy kiengedjem a dühöm

* Néha csak elsétálnék melletted és letagadnám, hogy valaha meghaltam volna érted

* Néha nyakadba ugornék, ledöntenélek a fűbe és füledbe súgnám, hogy úgy dobog a szívem érted mint egy gőz mozdony

* Néha csak szerelmes szeretnék lenni

* Néha utálni szeretném a dolgokat

* Ugrálnék egy koncerten úgy, hogy másnap nyögve keljek fel az izom láztól

* Sikítva rohannék valaki után ordibálva, hogy szeretlek te őrült

* Néha úgy lerajzolnám a gondolataim, érzéseim hogy meg mutassam, mit érzek, de hozzá vágnám a falhoz a temperát és várnám a reagálásod

* Valóra váltanám az álmaim, de helyettük újakat keresek

* Befejezném a beszédet, ha mondanál valamit

* Ordítanék veled mikor úgy érzem nekem ez sok. . . de helyette megcsókollak , hogy tudd én ennek ellenére is szeretlek !

~ Mit érzel, mikor egy zene boldoggá tesz?

~ Hm, ez komolyan kérdezi?

~ Igen !

~ kiráz a hideg . libabőrös leszek és olyan L*szarom érzésem van, hogy minden jó ! :)

~ És magának mit jelent a zene?

~Csendet.

~ néha azt kívánom bár csak látnám előre a dolgok következményét, hogy a MOST után mi lesz a HOLNAP.

Túl nagy kérés ez...de máskor is az lenne.Reménykedni még is lehet. De itt vannak ezek az érzések bennem.

Van amikor annyira erős, hogy szétfeszíti a mellkasom, van amikor csak halványul halványul és azt se tudom olyankor mit érzek.

Néha jobb lenne ha nem is érezném és túl tudnám magam tenni ezeken az emlékeken akkor könnyebb lenne minden, ha az emlékeim nem lennének. minden de tényleg minden egyszerűbb lenne...

~ amitől a magasba emelkedszés órákig nem tudszelaludni éjjel. Amitől  azt hiszed , hogy boldog vagy és hevesebben ver a szíved mint ha lefutottál volna egy qúpert. De mi ez az érzés amikor egy zenét hallgatok ?

Kiráz a hideg és egyszerűn függővé teszi az emebrt, hogy soha se maradjon csönd a házban vagy , hogy ne hallgassa a busz zaját utazás közbe. 

Egy unalom űző valami ? Ami ha rossz kedved ott van csak bekapcsolod és már is elfeledkezel.

Filmekhez olyan érzelmi hatást ami ha nem lenne ott nem éreznéd át a helyzetet a filmbe, és csak rá legyintenél, hogy áhh rosszúl döntött vagy ez nem is érzelmes vagy boldog pillanat... 

Szoktál olyat érezni, hogy mikor bekapcsolsz egy zenét kiráz a hideg és legszívesebben ordítanád vele a szöveget ?

Képzeld csak el...Ott áll elötted a zenekart . Ott állsz egyedűl egy óriási arnénába és csak neked játszanak és te torkod szakattából üvöltöd vele a szöveget. 

Furcsa,hogy ahogy nő fel az ember egyre jobban változik a zenei ízlése.

Van aki leragad a lágyabb zenéknél és van akinek kell a jó hangos zúzós ordítós zene.

De van aki mindent meg hallgat. 

Szoktak olyan napjaim lenni mikor kicsit roszabb kedvem van...Meg kell keressem azt a zenét amitől jobb lesz a kedvem ! És akkor már is jobb minden...

Furcsa, hogy vannak olyan emberek akik képesek zene nélkül élni...

Régen minden törzsnél , városba vagy akár hol saját maguk csinálták a zenét..Nem voltak együttesek.

Talán volt egy két ember aki tudott játszani hangzeren és ők összegyűltek és szórakztak egy nagyot.

Nem volt mp3, vagy telefon ami letudta játszani az összes zenét amit azelött letöltöttél az internetről.

Ma ha ki mész az utcára nem látsz egy olyan embert aki nem hallgatna zenét..

Szóval  ~ Music is everything to ME ! (:

engem ettől a zenétől ráz ki a hideg és úh

halotnak hitt dolgok

~ Mit tennék meg ?
Telepakolnék  egy hátizsákot elindulnék gyalog és stoppolnék és eljutnék valamerre mit sem törődve, hogy merre is indultam el.
Leugranék egy nagy hídról a vízbe.
Ordítanék néhanapján.
Egész nap csak ordíttatnám a zenét addig míg be nem sötétedik.
Kiülnék egy hegyre naplementekor.
Vitorlással átszelném azt a híres Óperenciás tenger amit kiskoromba annyit hallottam a mesékbe és megkeresném a kis kurta farkú malacot.

 * héj vége a tündérmesének !

Várj még had fejezzem be.
Hol is tartottam ? ja igen.
Kifeküdnék az országútra.
Lehajtanék egy hegyről bicajjal.
Felmennék a legmagasabb toronyba, hogy legyőzzem a félelmemet.
Elkezdenék egy nagy alagútba sikítani, hogy lássam hogy reagálnak az emberek.
Találkoznék a leghíresebb fotóssal és megkérdezném tőle,hogy nem adná-e nekem a fényképezőjét !

Évek múlva még bővülhetne ez a lista..De egyenlőre ennyi"

~ Gyakran mennek el mellőlünk emberek, és olyan gyorsan , hogy te csak akkor veszed észre mikor már napokig nem beszéltek. Tudsz ellene bármit is tenni ? Igen tudnál. . . Érdeklődhetsz iránta éreztetheted, hogy fontos vagy számára szeretsz vele beszélgetni és néha azt is meg kérdezheted, hogy hogy van.

Van aki csak kérdezés nélkül megy el. Te végig nézed  ahogy eltávolodik tőled és tehetetlen vagy keresed érdeklődsz de nem kapsz választ.

Ez fáj a legjobban. . . Érezted már ?

Akkor ne hagyd, hogy meg történjen mégegyszer.

  Erőlködjek  feleslegesen írjak neki akkor is levelet, hogy ha nem válaszol ?

Mondjam neki akkor is ,hogy fontos ha  ő nem hiszi el?

Tegyem tönkre magam az emlékekkel ? 

Ennyit talán megér ! (?)

Azt hiszem én mindent meg teszek, hogy akik fontosak magam mellett tartsam de azokért az emlékekért nem éri meg, hogy utánna csak rossz legyen.

Őszintén ? Érdemes élni azokért a pillanatokért  !

Büszkeséget tedd félre ha érzelmeid lennének.

' Heart by heart '  

- Valamit mondott, de már nem emlékszem. . . Fontos volt számomra, hogy minden zenében érezzem ,hogy szabad vagyok. Hogy ordítani tudnék.

Fontos volt számomra, hogy senkit se felejtsek el. Senki se váljon feleslegessé.

Az is fontos volt, hogy olyan emberré váljak mint amilyen anyukám, apukám, nagymamám, nagypapám. De rájöttem semelyikükre nem hasonlítok igazán. Senki sem hasonlít a szüleire. . .örökölheti a tulajdonságait,  de sosem lesz olyan mint Ő ! Miközben felnövök lassan látom milyen emberekké vállnak a felnőttek. Nem tudnak a hétköznap monoton életétől elszakadni, és egy percre arra figyelni, hogy családjuk  is van ! A család nem hagy ott még ha elkövetsz olyan dolgokat ami miatt más már rég ott hagyott volna örökre.

De minden még is más volt "régebben" . . .

Régen fűre,rétre mentek ki játszani a gyerekek, kiültek a hídra játszani, beszélgetni,meg beszélni, hogy ki kibe szerelmes és ha valakinek ugyan az tetszett csak hallgatott nem monda el és elpirult...Vagy beálltak egy villany oszlop alá és addig dobálták magasra a kis szandiukat míg fel nem akadt az egyik fa ágon..Direkt belerúgták a vízbe a labdát, hogy nagy vidáman bele futhassanak nyáron a patakba cipővel csak, hogy megérezzék milyen az ha a cipőddel mész bele a patakba.

Majd utána azt mondhasd anyukádnak " de hát anyu véletlen volt "

De ez mára már annyi ,hogy leülnek a gép elé elmennek olyan helyekre amit a szülő meg tilt, hogy bekerüljön egy olyan "bandába" ami szerinte jó dolgokat csinál. . . Miközben ezt a cikket olvastam elkezdtem gondolkodni erősen, hogy eddig hogy éltem ? milyen emberekkel hozott össze a sors.

Át kell gondoljak mindent ?

Felhívni olyan embereket akiket évek óta nem láttam, hogy meg kérdezzem miért távolodtak el ?

Furán érzem magam. . . 

És erről mind ki tehet ?

~ Másképp élem a napjaim

Másképp gondolkodom, megváltozott bennem minden

Másképp szeretlek, és másképp is utállak

Másképp érzem azt ami eddig földbe döngölt, most már csak földre kényszerít...

Másképp mosolygok

Csak nézz a szemembe . . .és meg tudod, hogy mindez egy hazugság.

miegymás alkotás féleség és össze vissza zavarodás !

~ túl későn szólnak, hogy ne fűzzek semmi érzelmet egy olyan emberhez akit alig ismerek. 

~ Nem szólnak, hogy a "szeretlek" szót sokan nem gondolják komolyan.

~ Nem szólnak akkor mikor már nincsen rám szükség,  csak szó nélkül eltűnnek.

~ Szólna valaki akkor amikor ott lesz örökké mellettem ?

Tudnom kell ,hogy mikor hagynak ott az emberek. Szörnyű azt végig nézni.

De pótolható ez mind ugye ? Ha ők elmennek úgy is jönnek mások.

Jönnek persze , hogy jönnek... 

 ' de köszönök mindent '

~ túl sok mindent szeretnék el mondani,  de az egész egy nagy boldogságnak nevezett álcának látszik !