- kár, hogy nem lehet elküldeni az illatokat ugyan úgy mint a betűket ...

 Már is kicsit közelebb éreznénk egymást !

Van egy kettő elmaradásom amit be kell ,hogy pótoljak.
Elsőnek köszönetet szeretnék mondani,hogy ennyi rendszeres olvasom van !
Köszönöm, hogy ennyien megnéztétek már az oldalamat és remélem valahogy meg találjátok magatokat bennük !
Remélem, hogy mindenkinek nagyon boldog volt a karácsony és még boldogabb lesz az ÉV utolsó napja, lassan közeleg 2013 és megint fura lesz le írni a füzetembe a dátumot még egy hónap kell mire hozzá szokjak megint...
Boldog új évet kívánok lassan de még nem egészen minden kedves embernek, olvasómnak, követőmnek !
Kezdjétek mosolyogva az egészet előröl ! 

sürgés forgás .

Kellemes Karácsonyi ünnepeket minden kedves olvasómnak !

Idén volt kisebb nagyobb hullám völgy, és mostanság időm nincs le ülni vagy neki kezdeni egy bejegyzésnek mert rögtön nem jön semmi, mindig várom azt a kis dolgot ami elindítja a gondolatomat de mostanság nincs ilyen amit bánok kicsit DE semmi sincs veszve. Ma kaptam egy hozzá szólást az életemhez ha szabad így mondanom : Jó lenne ha írnék ezért kaptad ezt a füzetet. Ez egy enyhe célzás volt a szerető anyukámtól .
És elgondolkoztam mert tényleg rég írtam és a legutóbbi bejegyzést ki akartam törölni de nem tettem mert semmit sem törlök ki. . . Lassan itt az új év és elmondhatom hogy ideje lenne össze foglalni az évet, de olyan snassz lenne és borzalmas , mert ami elmúlt az elmúlt és ami most van az most van.
Egy két napja nagyon furcsa érzés kerülget engem írnom kellene de nincsen ötlet és ilyenkor szokott az lenni hogy valami borzalmasat írok ami nem szándékos, aztán csak ámulok bámulok. Egy vagy két hete minden olyan gyorsan megváltozott mint ahogy jött is más nap megszólalni sem tudtam és beszélni sem tudtam senkivel sem mert csak könnybe lábadtam...Majd azt mondtam magamnak : felesleges emberek miatt nem fogom elrontani az ünnepet és nem fogom így befejezni az újévet. Ehhez tartom azóta magam és egyre jobb és jobb dolgok vesznek körül engem, egy hete azt kívántam, hogy jó lenne egy ismeretlen emberrel beszélgetni és megismerni vagy csak órákig beszélgetni és mosolyogni sokat...Meg ismertem egy teljesen ismeretlen embert és nem gondoltam,hogy így elfogunk beszélgetni, ennek örülök nagyon !
Minden a maga idejében jön úgy tudom, és véletlenek márpedig vannak, mert mindig olyan embereket küld az élet körém vagy éppen köréd aki  meg erősít és olyan dolgok elé fog állítani téged amit majd meg kell oldanod. Az egyik megerősít a másik gyengéddé tesz de így tesz ki egésszé.
Sokan kudarcként fogják fel hogy nincs mellettük biztos pont akkor elvesznek pedig csak pillanatig tart nem mindig másikra kell várni amíg nem lesz biztos pontod...Ezen sokat gondolkozom mostanában, mi lenne ha ezt tenném és mi lenne ha azt ? Ellent mondok az új boldogságnak csak azért mert az történt, és mert mások véleménye fontos. Mi fontosabb ? Hogy én vagy más boldog legyen körülöttem és én maradjak egyedül mert más mást mond.. Ezerszer átgondolok mindent mi hogy lenne mit merre hogyan és miért...
Pedig még semmit nem tudok SEMMIT . Sok hülyeségen gondolkozni amikor nem is vagyunk benne biztosak és még is gondolkozunk rajta a nagy SEMMIN. De az a kis semmi is tud fájdalmat okozni azért mert eddig minden tökéletesnek látszik  mint hetekkel ezelőtt, és ez az új tökéletes is marad vagy megint csak...Semmi lesz. Azt mondom . . .Élvezni kell a kis semmiségeket is amíg lehet aztán élvezd amíg van és meglátod mi lesz majd ha a vége fele közeledik, de reméljük a vége még nem látszód hat hónapok után : )
Egy szóval vágjunk bele a nagy ismeretlenbe és majd kitaláljuk mi lesz belőle. De sebet nem fogunk ejteni mert lesz nálunk seb tapasz és egy doboz kakaó .
Boldognak lenni nem hiba hanem egy emberi tulajdonság azért, hogy sose érezze magát egyedül !
Aztán csak az a fél világ omlik majd össze amit felépített de majd akkor ott lesz és boldog leszel, azért mert vállaltad a boldogságot teljes szíveddel és nem fog össze omlani mert bízol benne majd hónapokkal később rájössz...Szereted.
Ezt hívják boldogságnak mikor rágondolsz és libabőrös leszel vagy csak elmosolyodsz.
Egy szóval tessék boldognak lenni nem érdekekből nem boldognak lenni mert baromság !
Tedd el a seb tapaszt nem lesz rá szükséged a kakaót majd elosszátok, tejszín habot majd vesztek a boltba- 

400 -

Nem az emlékek okozzák a fájdalmat, hanem az emberek akikről emlékeid vannak, hogy már nincsenek ott melletted. Éveken át órákat képesek voltatok beszélgetni a semmiről ,máskor meg egymást próbáltátok meg megfejteni mit miért csinálhat és percek múlva már egymást piszkáltátok és nevettetek nagyokat. Eltelt pár hónap neki több dolga volt mint az elején, és nem volt már idő nevetni és egymást piszkálni. Mindig azt mondtam, ennek így kell lenni-e biztos, hogy nincs idő nincs idő egymásra és egymás dolgaira, majd jön helyette másik...De nem tűnt el semmilyen emlék sem, minden egyes percre emlékszem, mikor elsőnek beszélgettünk és mikor megkaptam tőle az első szívecskét, és az első szeretlek szót. Mikor ki mondta tudtam, hogy sosem fog elmenni tőlem csak kicsit eltávolodik a sok dolog miatt, de tudtam figyel attól mert én nem látom őt.Néha tudtomra adta,hogy mi van vele és tudjam jól van. Csak annyit kértem tőle jelezzen ha bármi van és mindig jelez így tudom nem kell aggódnom bár úgy is aggódom néha. Egy szóval biztos pont az életemben, ami kicsit távoli biztos pont de legalább örökre szól ! Kilométerek vannak de még is tudom,hogy mi történik vele fura,hogy csak egy szót írok és már tudja mit szeretnék és mit gondolok, pedig még nem is láttam sose, valahogy nem jött össze de semmi sincs veszve ! Nincsenek kétségeim felőle , és neki sincsenek..Majd össze jön addig meg az a 400 km távolságon töprengek.Mindig megvitatjuk 100x ugyan azt, pedig tudjuk ezt már 100x megbeszéltük de még is mindig mosolyt csal az arcunkra és kicsit meghatódunk és elküldjük a fenébe a 400 km-t. Aztán csak hülyéskedünk a semmin és elmondjuk mit miért mert mindennek van mi értje és feltesszük az idióta nem témához való kérdéseinket és csillagozva jelöljük mit tennénk ha nem lenne 400 kilométer...5 perc szünet és egyikünk belekezd megint abba amit már megbeszéltünk de mindig olyan jó megbeszélni mert tudjuk egyszer megvalósítjuk és akkor minden boldogság lesz.

Lassan itt a karácsony . Hol van a hó ?

 

 az ember a leggusztustanalab önző és hazug lény , és ezt még egyesek élvezik is .

 Szégyen -

Gyorsan kötődsz, és sosem azt nézed te mikor vagy boldog vagy éppen mikor érzed magad padló alatt.
Bármit meg tennél azért, hogy neki megfelelj és soha ne érezd magad egyedül..
Túl sok lehetőséget adok meg az embereknek, csalódást okoznak de adok még egy esélyt mikor már meg sem érdemelnék. Annak ellenére, hogy tudod kihasználnak te még mindig jól érzed magad.
Sosem az volt a fontos, hogy boldog legyek, és sosem az hogy jól érezzem magam.
Mindig csak más dolgait helyezem előtérbe és mindig csak nekem fáj jobban a végén.
Még ha át is vernek, vagy csalódást okoznak én mindig ott voltam, és leszek nekik pedig tudom ők már nem lesznek úgy teljesen ott mellettem, és ők nem kötődnek annyira mint én.
És csak markolásszák a lelkemet mintha valami játszó tér lenne akinek a tulajdona egy ember és ingyen ossza a megértést mint a cukorkát, és már ha ki adtál magadból minden rossz gondolatot kedvet érzést akkor ki mehetsz a kapunk és majd ő eltakarítja helyetted is mint valami szemetes láda .
Menj be a kis játszótérre add ki magadból ami fáj és majd ő felvállalja helyetted is az érzéseit, mert neki úgy sem fontos a sajátja.
Ki szeretne védetlen lenni ilyen világban ? Ki szeretne egy buborék mentes helyen lenni ahol minden percben rossznak van kitéve és miért lennék pont én ilyen ?
Az az én bajom,hogy mind ez tudom még sem teszek ellene semmit, ragaszkodom azokhoz amik fontosak nekem és sok csalódás ér emiatt.Semmi közöm hozzá még is úgy foglalkozom vele mintha az én gondom lenne.
Nem tudom mit mondjak...Az elmúlt egy hónapban azt éreztem kicsit helyre jött minden és van mellettem olyan akire számíthatok. Tegnapig ezt hittem, majd kissé porrá hullott ez a gondolat, de egy hónapig szép gondolat volt vagyis inkább érzés. Ilyenkor csak megint magamat tudom hibáztatni és keresni az okokat amiket úgysem fogok megtalálni mert nem tudom mit gondoljak vagy érezzek, mit tegyek éppen ebben a helyzetben és csak jár az agyam. Egy óra alvással a hátam mögött nem túlságosan tiszták a gondolataim, össze vissza jön minden és már már azt sem tudom mit akartam.
Ki mondanám az érzéseim őszintén, és mikor kezdek megnyílni mindig vissza kell csukjam...
Aztán hónapokba telik míg ismét félig össze rakom magam tűrhető állapotba és elfoglalom magam olyannal ami pillanatnyilag fontosabb mint gondolkodás...
nehezen jönnek az ötletek, és hiányoznak a több oldalas éjjeli írások.

Emlékeket csak azok hagynak magukról akik tudják, hogy egyszer elfognak hagyni.
Hogy legyen majd mire vissza gondolnod , hogyha már ők nincsenek ott...
Fájdalmas lesz, de majd mosollyal fogsz felnézni az égre és boldog leszel... Idővel !

töredékek ->

Bárcsak . . .

Nincs is fájdalmasabb mint a kimondott szavak -


- Néha csak azt kívánod olyan lehess mint ő , vagy akár csak bárki más -
~ akkor is veled lennék

Semmi baj én megértem, persze mint mindig;


Azok a hogy vagy? kérdések amire legszívesebben úgy válaszolnék : kösz a kérdésed megvagyok,még lélegzem !

hiszek az igazi szerelemben, a többi már csak hazug tündérmese nyakörves egerekkel .

gondolat a semmiről !

Mindig csak egy szó szüli a veszekedéseket. Egy gondolat szedi szét a jókedved és egy ember tehet csak boldoggá. S akkor rájössz, hogy azt amit eddig tettél csak bosszúból és szerelemből tetted.
Bosszúból  nem vagy vele, s szerelemből nem mered szeretni. Ellent mondasz magadnak mert tudod neki jó lenne s neked fájna. Tudod, hogy sosem lesz ugyan olyan mint régen s nem fogsz boldog lenni ha látod mosolyogni , s mikor magához húz még is a szíved lángokban és hangosan veszed a levegőket mintha az ölelésénél nem is lenne jobb a világon. Mikor a szemébe nézel látod, hogy biztonságban vagy és nem lesz semmi baj mert ő azt mondta mindig ott lesz melletted. Sosem tudjuk kinek mondjuk el mit érzünk és kinek írhatjuk hamisan a gondolatainkat kinek pedig hazugsággal teli, kinek mondhatjuk az igazat s kinek a féligazságot ? Kivel oszthatjuk meg az össze szorított gyomrunkat a boldogság miatt ? S kihez bújhatunk oda csak barátságból úgy hogy másnap ne érezzünk iránta semmit ? Túl érezzük a dolgokat s túlgondolkozzuk a semmit ! Az emberi sors azon múlik,hogy érzelem nélkül csináljon mindent s érzelem nélkül legyen valaki mellett ? De ott vannak a másik . A "Tisztelet a kivételnek" címszó alatt megjelölt egyének !
Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor ők egy szótól vagy egy öleléstől már az egekben járnak s másnap csak fájó szívvel mint aki másnapos úgy kell fel, s azt kívánja bárcsak ne került volna hozzá olyan közel. Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor egy érzelem mentes világba futunk és ők lassabban élveznék a dolgokat, s mernek még szeretni. Mernek szeretni mert tudják meg fogják találni azt akivel megoszthatják a pillangós gyomruk fogalmát. S nem fogja vissza kérdezni tőlük senki : "Mit értesz pillangós gyomrú alatt ?"
Olyankor csak falba vered a fejed, hogy ÁH hagyjuk majd te is megérted mikor igazán érzelemmel fogadod a dolgokat. A másoknak egy sima csók vagy egy eltöltött este is többet jelent mint a nagy világnak.Mikor órákat beszélgetsz valakivel akkor tudod, hogy nem csak egy utolsó alkalom volt ez az éjjeli beszélgetés, és akkor tudod, hogy ő nem átlagos akkor elkezdesz reménykedni míg a világ csak átsuhanna az egészen avval vigasztalva magát, hogy ez csak egy sima beszélgetés. Aztán csak szépen lassan avval vigasztalja mindenki magát egyszer majd csak én is megtalálom !
Persze ha senki sem érezne semmit akkor olyan lenne mindenki mint egy robot, bemész a városba és csak lehajló tekintetekkel találkozol  szembe senki sem néz a másik szemébe, és senki sem kér bocsánatot mikor a tömegből szeretne szabadulni.
De a tömegből csak egy tekintettel ha találkozik avval is csak pillanatokra míg le nem száll.
Mikor magányosnak érzi magát a világ megpróbál egy természettel társalogni virágokat teremt és állatokat hoz világra neki ezt jelenti a boldogság. Termeszti a répákat a kertben s mindenféle viharokat zúdít a világra.
De az ember másképp működik , nem zúdíthat vihart arra akit utál, nem növeszthet csak úgy virágot egy beton úton ha boldog és nem hozhat világra csak úgy állatokat mert nincs hozzá képesítése.
De ahhoz viszont van, hogy érezze a fájdalmat, s érezze ha valaki igazán szerelmes belé, s az akitől csak úgy virágot növeszthet egy betonba, s az amikor a gyomra pillangós lesz egy telefon beszélgetés után és azt érzi bár csak itt lenne mellettem és magamhoz húznám. Aki egész éjjel fent lenne csak,hogy beszélhessen vele az tudja mik azok az őszinte érzések ! Jól látod még léteznek ŐSZINTE érzések, s nem feledtek el, ne hidd, hogy egyedül vagy !
Majd a világ rájön, hogy nem ő a hibás...Mert te már tudsz betonba növényt növeszteni s a képesítésedet még gyakorolnod kell, de az érzéseid már eléggé tiszták ahhoz, hogy valakit közel engedj magadhoz úgy hogy fájjon de még is vidám emlék legyen.
ne gondolkozz az érzelmeiden,  mert csak a világnak adsz esélyt arra, hogy egy senkivé tegyen érzelmileg !

Magam elé bámultam és vártam a történetet miből csak oldalakat tudok formálni, de csöndesség jött csak belülről, nyomasztó fájdalom azoktól az emlékektől. Eljött az ősz és mindenki változásba kezdett van ki kívül, van ki belül. Van ki feladta a harcot, és van akinek a családjából adta fel az élettel való harcolást de evvel mindenkinek fájdalmat okozott. Sosem okozunk fájdalmat annak szándékosan akit szeretünk. Halkan érezzük azt amit mások szívesen adnak mások tudtára, mi még is mindig félve mondjuk el annak akit szeretünk. Csak akkor tudná meg valaki miért nem tudom meg fogalmazni amit érzek ha oda adnám neki a lelkemet vagy a "múltamat". A múlt az múlt szokták mondani egyes emberek , de a múlt miatt lettél olyan amilyen s nem pedig az emberektől ezt a kettő dolgot mindenki össze keveri !   Hisz az összetört szív megváltoztatja az embereket...

Hiány érzet sosem tartozik személyhez vagy tárgyhoz - arra jó , hogy az őrületbe kergessen -

 

 

nem beszédes kedv -

-Régóta érzem, hogy nem jön ihlet és mindig csak elakadok vagy kitörlöm a bejegyzéseket félve írom le a gondolataim....
Régebben éjjel felkeltem és írtam, egy szóból másfél oldalas érzés hullámot, majd vissza feküdtem és reggel közzé tettem. Régebben hittem azt, hogy minden ember kívül kemény cukorból van, de belül eltud olvadni mint a negróban a belső finom része. Régen csak azt mondogattam magamnak minden meg fog változni, és evvel kell együtt éljek. Mikor rájöttem egy két dologra , nem váltam olyanná mint a negró belseje, vagy talán még is olyan vagyok legbelül, de ahhoz nagyon sokat kell erőlködjek, hogy kijöjjön belőlem a kemény cukor máz alól az a puha valami féle dolog. Volt akinek sikerült s hónapokig azt hittem boldog vagyok, s minden kis szón elmosolyodtam mikor eszembe jutottak az emlékek. Az emlékek csak addig cukor mázasak míg azzá teszed ! És onnan csak egy emberre lesz szükségem aki majd megmássza ezt a "falat" és akkor megint olyan lesz mint régen, mert érzem, hogy benne meg bízhatok.

Napokkal később, majd egy hét alatt...Olyan dolgok jöttek össze, hogy hitetlen kedve indultam neki, de nagy reményekkel, hogy ha másképp működik, másképp is fog össze jönni.
De szívem mélyén reméltem, hogy csak jó lesz a vége...De ha mégsem akkor megy tovább minden.
Egy csokis jeges kávé, egy 4 órai találkozás, 2 puszi, mekizés, sétálás, sok sok sok mosolygás, őszinte beszélgetés ( magamba azt mondogattam 5percenként, mióta vártam erre ,  de csak mosolyogtam titkolva ezt) süti, sétálás, margitszigeten felfedezés valami új dolgot, ami sikerült is így új emlék halmazzá vált megint a margitsziget. Aztán hazafelé út üvöltő zene, lefekvés, egy kedves sms.

Kicsit tündérmesének hangzik, de megtörtént, és minden embernek kívánok ilyet !
Ha ott van előtted, és hihetetlennek tűnik, akkor ő az ajánlom , hogy NE ENGEDD EL !
Mert olyan alkalmat hagysz ki amit sosem fogsz újra megkapni ezt garantálom .
További tanácsom csak az lenne, ne tégy olyat ami jó ötletnek tűnik de hülyeségnek mondják mások, csak élvezd és és élvezd ! Ne gondolkodj rajta, mert tudod amin gondolkodni kell az már rossz ! (:

• Csak is  É L V E Z D

- Nyugodj békében -


Mikor elvesztünk valakit, abban a pillanatban azt ordítjuk magunkban ez nem lehet, biztos csak egy álom ébresszenek fel most azonnal. Majd perceken belül lefut benned az az egy szó.. "Sajnálom"
Az emberek nem törődnek egymással, nem törődnek avval aki már másfél lábbal van odaát. De nem jut eszükbe, hogy evvel a nem törődéssel valakinek fájdalmat okozhatnak, olyan fájdalmat amit majd ő is meg fog élni és akkor megtudja milyen érzés !



Dühös vagyok ... dühös, hogy nem kellett volna így lennie !

Órákat tudunk rajta gondolkozni, és éppen ezért fájnak mindig annyira az érzések.
Ha nem gondolkodnánk annyit, akkor sokkal könnyebben eltudnánk fogadni a változást.
De amikor már hozzá szoksz a biztonsági zónádhoz, nem olyan egyszerű kilépni belőle !
Majd jönni fog valaki aki kirángat onnan akaratod ellenére, de akkor már hiába is fogsz ellenkezni.
Akkor tényleg minden megfog változni, és te egy percet sem fogsz gondolkozni mert megbízol benne.

Ma 4 éves a blogom...kicsit hihetetlen de boldog születésnapot "neki" .


Még lenne egy közölni valóm, sajnos az üzenő fal hozzá szólásokat azért kell mindig törölnöm, mert folyton ilyen idegenek küldözgetnek felkéréseket,hogy kövessem őket, meg Facebook oldalon jelölgessem őket. Így elnézést akinek a bejegyzését töröltem ! De várom a kommenteket mindig nagy szeretettel (:

maradj erős -

- Néha teljesen elegem van az emberekből, meguntam, hogy úgy rángatnak ahogy nekik jólesik...
Ez minden normális embernél bekövetkezik. Mi történik ekkor ? Miért változunk meg egy év alatt, de közben mások csak annyit vesznek észre felnőttél. Máshogy állsz a világhoz, az emberekhez és azt mondják meg komolyodtál. Eltávolodsz... Persze ez nem olyan,hogy mindenkit utálok ez csupán egy üres kifejezés az érzelmeink ellen hogy ne kelljen szembe nézni velük, megkönnyítjük a saját dolgunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy megérdemelték-e azt a törődést, oda figyelést kedvességet amit adtam nekik. Megérdemelték vagy sem én szerettem volna mindet elfelejteni és megváltozni.
Amikor végig gondoltam ezt meglepődtem, hogy nem tudtam biztosra mondani azt, hogy meg érdemelték.
Ha össze számolnám azt a számtalan órát amit erre szántam/szánok hihetetlen lenne még számomra is.
Sokan meg ilyednek mert nem tudják mit kezdjenek evvel az "utálattal"...
Egy ideig csak válaszokat tesznek fel maguknak és azt hiszik majd valaki megválaszolja helyettük, elmondom senki sem fogja megmondani a választ, csak is magad miatt kerültél ebbe bele és magadtól fogsz kimászni belőle. Ha magadra kényszeríted azt az érzést, hogy eltávolodj ne mást hibáztass, de jogosan háborodhatok fel szépen csendben, hogy szeretném én is vissza kapni néha amit adok.
Sok sok dolog meg fog sebezni az évek során de mindig csak azt mondom halkan,hogy senki se hallja :
 " Stay Strong "  
Ez a szó hihetetlen de erőt önt belém  és másnap mindig valami megváltozik bennem. Elhatározom, hogy nem leszek olyan mint más. Nem fogom elvárni azt amit más sem várna el, pedig ők igen is azt hiszik ha adnak akkor kérnek is vissza. Tévedésben él mindenki...Igazán csak az kap valamit az érzi a fájdalmat aki valaha is csalódott. Azóta érzi minden egyes percben a szíve dobbanását és érzi,hogy egy kis lyuk mindig tátongani fog majd. De sosem adja fel...Mondhatni mint egy kis hős küzdünk azok a dolgok ellen amikhez ragaszkodunk, amik boldogságot öntenek belénk és csak amiatt nem küldjük el mellőlünk mert tőlük leszünk boldogok. A kicsi szívünk akkor megtelik melegséggel és érezzük az a számtalan óra és marionett bábú játszma megérte, lehet perceken belül megváltozik mindez, de akkor azért az érzésért megéri az az egy vagy két szó. Mindig magunkat hibáztatjuk mert bele esünk ugyan abba a hibába, de az, hogy valamitől  a boldognak érezzük magunkat nem a mi hibánk csak kedves nekünk és újra meg újra szíven üt amiről tudtunk megint bekövetkezik de mi ugyan úgy nem állítjuk le az elején mint máskor mert nem tudjuk mikor érzünk ilyet többet. . . Majd ha felnősz mindezt értékelni fogod, hogy ilyen vagy...



- mint ahogy nekem mondta nagymamám : 1 év alatt mintha 5 évet komolyodtál volna -

nyári összefoglaló -

Mostanság csak arra tudok koncentrálni ami kevésbé köti le a figyelmem egyszóval a világra. Van amikor megakad egy kettő régi törmeléken a figyelmem de el is szeretném felejteni abban a pillanatban.
A dolgok hamar jöttek mostanság az életemben,és kitudja milyen hamar mennek majd el, milyen gyorsan távoznak a megszokott életemből.
De most egy kis élmény beszámolót szerettem volna veletek megosztani a gondolataim mellett kizökkentésképp.
Szeptember.2-án hajnali 6 kor elindultam osztály kirándulásra Lengyel ország, Kraków-ba mit ne mondjak úgy indultam neki,hogy lesz ami lesz és mikor 12 óra utazás után megérkeztünk sóhajtottam egy nagyot és éreztem ez még jól fog alakulni.
Este bementünk a városba fogtam a fényképezőm és nem kíméltem az ujonan beszerzett memória kártyámat sem, kedden ért egy kis sokk hatás amit nem fejtek ki itt bőven, nem idevaló.
Hét vége felé kezdtem kicsit elfáradni de rájöttem szeretek este sétálni és ezt az egy hét alatt rengetegszer megtehettem ami nagyon jó érzés volt. Amikor csak lehetett fényképeztem és igyekeztem figyelni arra,hogy nem csak úgy állítgatom a fényképezőt,hanem figyelek is rá..
Pénteken pedig eljutottam Tokajba, nyár elején  elhatároztam, hogy szeretnék lejutni oda nincs közel de valahogy nagyon vonzott az a hely, és kiderült, hogy az osztállyal utolsó nap ott fogunk megszállni kiugrottam a bőrömből annyira örültem ennél tökéletesebb már nem is lehetne.
Aztán pénteken mikor megérkeztünk szinte minden dombon volt egy szőlő ültetvény és pont ment le a nap.
Elképzelted ? na ilyen érzés mikor busszal mész ezek mellett a dombok mellett és büszke vagy egy kicsit,hogy ebben az országban élsz.
Azt hiszem tömören ennyi volt a kis élmény beszámolóm az elkövetkező hónapokban igyekszem behozni a lemaradásom, sulit túlélni és minden tőlem telhetőt beleadni...Ez most kicsit újévi fogadalomnak hangzott de hisz nincs is újév.

Confession

Szóval néha hanyagolni kell a dolgokat, hogy ihletet nyerjünk a legnagyobb gondolatokból, apró gondolat töredékekből újra erőt szerezni egy még jobb gondolat menethez, töredékhez.
De olykor nem is arra a szóra vársz amiből egy történet kerekedik...Nem is egy újabb csalódásnak nevezett kis dologra vársz.Csak vársz, hogy még mindig ezektől lesz ihleted, pedig ott van benned némán csendben elrejtve egy egy kis töredék mejből majd történetté formálódik.
Minden erőmmel azon vagyok,hogy elkapjon egy szó és történeteket írjak, megosszam másokkal azon furcsa gondolataim miket percek alatt írok meg.
Törekszem arra amit tudok csak akkor jön mikor jönni-e kell. Ennek ellenére görcsösen ragaszkodom mi lesz, akkor ha már nem jön ihlet ? Mi lesz, az mikor írni fogok ?
Évek múlva majd örömmel olvasom vissza mind a 181 bejegyzésem ?Az összesre emlékezni fogok miért írtam...
Félek,hogy nincs több ötlet...

 Van aki csak annyit mond ha nem léteznél kiellene találni. Valaki kétperc múlva befogná a számat.
Van aki néha elsem hiszi, hogy én szoktam beszélni, hogy hangosan kimondom a véleményem.
Néha csak bámulni látnak magam elé a kék szemeimmel. Néha fura fejeket vágok és utána elmosolyodom.
Néha bese tudom fogni a szám és az éppen nem témába vágó gondolataim megosztom.
Mások azt kérdezik miért viselkedem így ? erre csak azt tudom mondani,bolondnak nem kell minden percben lenni
elég csak akkor ha őszintén teszed és nem azért,hogy leplezd az érzéseid... Mások azt kérdezik miért
nem mutatom meg a hangos be nem fogom szám oldalamat ? Erre nem mondok általában semmit.
Van mikor az emberek akaratom ellenére egy hét után mindent rám zúdítanak és órákat képesek nekem mesélni.
Van mikor kicsiny bajukkal jönnek hozzám és mesélik csak mesélik, én ott ülök és meghallgatom csak hogy utána lássam mosolyogni !
Mindennél fontosabb, hogy egy ember mosolyogjon, még ha nem is mindig de tudja értékelni a kis bolond pillanatokat amitől azt érzi 'boldog'
Mikor zenét hallgatok néha kiráz a hideg és úgy érzem kiugrik a szívem...sok ember nem érti mi ez a pillanat. Én bele élem egy kettő zenébe magam, úgy, hogy utána elkezdek írni.
Ha itt tartunk már meg kell említsem szoktam írni, a féle gondolat meneteket, történeteket és efféle apróságokat. Szeretem csinálni kapok olyan vissza jelzéseket, hogy egy kettőt be küldhetnék pályázatra is.
De vannak olyan visszajelzések is ,hogy egy fél csomag zsebkendőt használtak el mikor olvasták.
Van akinek evvel boldogságot szereztem, és ezért megéri folytatni.
Sok dolog van amit meg szeretnék valósítani az elkövetkezendő éveimbe, először is szeretnék elindulni egy úton és azt véghez vinni.
Majd megházasodni és azt mondani megtaláltam Ő-t. Majd leélni úgy az életem kis részét, hogy soha ne bánjam meg amit tettem !
Néha ki ismerhetetlen vagyok, néha túl egyértelműen viselkedem. Néha még magam sem értem miért csinálok ezt azt, majd párnap múlva rájövök.
Ha sétálhatok zenével a fülembe boldog vagyok.
Szeretem csöndben bámulni a várost...Szeretnék sok mindent megtenni amit eddig nem.
És addig élvezni amíg van !
Soha elnemúló pillanatok. Minden el fog múlni csak nem szabad őket póráz nélkül hagyni.
Ha elengeded a dolgokat nem fognak fájni !
Sok embertől meg kérdezném miért nem élsz ? Miért csak vagy és függsz másoktól ? Másoktól való függés bizonytalanná tesz..
Kis váratlan pillanatoktól is lehet boldog az ember, de mindenkinek csak a kötött dolgok kellenek !
Már csak egy mosoly egy kedves szó, egy hosszú sétától boldog vagyok fura igaz ?
Lelki ismeretes vagyok...
Félek megnyílni...De bizalommal fordulok mégis mindenkihez.

egy vallomással tartozok...Egy vallomással ami évekig titok volt.
Egy vallomással ami szerelmet öntött belém, s perceken belül libabőrös lettem tőle, egy olyan vallomással amit sosem firtattam senkinek , de még is szívemnek nagy terhe volt. S a szívem évek múlva sem tágított a néma hallgatástól. Rejtegette a csöndet, míg a vallomás értelmetlenül feledésbe merült, egy olyan ember előtt kit perceken belül ki ismertem. Ki ismertem mert nem féltem tőle, hogy majd csalódást okoz. Csalódást okozhat egy olyan vallomás amit  ő okozhatott mikor elhallgattam. Napokon belül megingott bennem valami mi van ha nem is ismerem és egy idegennel beszélek ? az emberi szív képes butaságokat érezni, de mi még is elhisszük neki, de van mikor a hülyeség igen is okkal van ott. Ami fájni fog a legnehezebb értelmezni. Sokáig fogjuk keresni a mi érteket. Éveken át reméljük majd, hogy csak rossz álom volt s hogy a vallomás majd megtörténik.
Akkor a szív majd hangosan ordítani fog a fájdalomtól,hogy ő meg mondta tudta előre, de hülye voltam és önfejű.
Ő ezerszer jobban tudja mit érzek mint én. Rá kell nézzek, hogy tudjam ki is vagyok valójában, éjszakákat át beszélgetni ahhoz, hogy megtudjam miért is fontos ő ennyire. Miért tennék meg mindent azért, hogy érezhessem ?
Hol is kezdtem el érezni ? kicsinek hol éreztem,hogy ha fájt valami ? ott ahol seb volt.
Ott érzünk ahol a legnagyobb sebet kapjuk .
A szív nyughatatlanúl érez, de a seb nem képes beforrni, mert mindig valaki feltépi, és csak elviselhetetlen hiány érzet fog gyötörni. De egy helyben állni nem lesz sok időd, mert az élet nem vár meg és nem fog helyetted cselekedni.
Tovább megyek és várok.

Megviselt évek meglátszanak az ember szemébe bármennyire is rejtegeti...

majd valahol mindenki fontosnak érezheti magát, addig csak a folytonos hiányérzet lesz.

Minden egyes embernek mást mutatunk meg magunkból.
Mindenki mást ismer belőlünk.
Majd pár hónap múlva elhitetjük a másikkal,hogy mennyit jelent számunkra, hogy ő ismer a legjobban...
Miközben semmit sem tud rólam, semmit az ég világon.
Valakit hidegen hagy egy mondat, bennem néha egy egész világot dönt össze.
Másban egy kedves szó , nem változtat meg semmit meg köszöni a kedvességet és tovább áll.
Bennem egy kedves szó felmelegít belül és elkezdek érezni...újra.
Elkezdem érezni,hogy élek, akkor is ha percek múlva ez az érzés elmúlik.
Elmúlik mert nincs ki megértse miért is érzek ezerszer mélyebben mint más, és hogy mennyi erőt jelent ezt
eltűrni. csitítanom kell az érzéseim,hogy ne száguldozzon mint egy vonat.
Túlságosan is kötődni valamihez, egy furcsa szokáshoz...Kis idő múlva csak rossz kedvet okoz.
Azért mert a hiány sosem volt kellemes dolog. Igen....Az emlékek egy idő után meg szépülnek, és rájövünk miért oly kedvesek nekünk azok az emlékek.
Amikor növésben vagyunk semmit sem értünk. Miért is értenénk ? ezerszer fogok még csalódni.
Csalódást hinni de közben hazudtak, hazudtak,hogy megkíméljenek a hiány érzésétől, hogy ők úgy is elmennek mellőlem. Hogy nekem így jobb lesz higgyem el.
És én még is két kézzel ellenkezek...Csak, hogy tudjak vele beszélgetni, hogy érezhetném a közelségét.
Ehelyett csak a távolodást látom.

Senki sem olyan tökéletes.






De mégis elhisszük, hogy mindenki megfelel nekünk.

Ott álltam, két lábbal a föld fölött s vártam, hogy mikor leszek szabad ?
Ott volt előttem a nagy város , s én csak egy hangyának éreztem magam mi perceken belül beáll abba a sorba, hogy a világnak fizesse a felesleges dolgait.
S lassan eltelt az a perc és beléptem a nagy világba, ha felnőttem senki sem vállal felelősséget a sorsomért.
Nem lesz ki majd igazolást írjon mert beteg vagyok. Nincs ki fogja a kezem ha döntenem kell valami felelős dologról. Senkitől sem várhatom el,hogy életem végéig ott legyen mellettem és terelgessen mindig a jó irányba.
De a boldog kis percek eltelnek hirtelen, nem érzed majd,hogy szabad vagy. Nem érzed, hogy bárki is hisz még benned, hogy ott leszel akkor is minden percben... Akkor csak szabadságra vágysz, egy kis életre amitől boldog vagy minden percben.
S a gondolatok egyre zavarosabbak, bekapcsolok egy zenét elindulok a nagy város fel, hogy meg barátkozzak vele mi éveken át majd védelmezni fog és biztonságot nyújt majd egy jobb és szebb napokért.
Néha majd úgy érzem a város ellenem fordul, de akkor egy séta még is megnyugtat...Egy éjjeli séta zenével a fülemben.


nincs több ötlet...

Elengedés
Elválás
Reménykedni
és megpróbálni bolgodnak lenni, s nem törödni a múltal.
Sok embernek ezekkel a dogokkal gondjaik vannak. De mi a megoldás ?
Nem kell mindenhez út mutató, hogy megtudjuk mi lesz a végeredmény. Egy könyvet sem hátulról kezdünk el olvasni.Egy ujságot sem fordítunk meg csak úgy, mert lehet több dolgot tudunk úgy meg.
Katasztrófának nevezik azt ami életeket vesz el, s házakat rombol a földig. Akkor az emberek össze tartóak, s azt hiszik míg nincsen baj, addig egymás ellen lehet fordúlni, de mikor ott van elöttük, nem számít semmi...
A legnagyobb ellenségek kötnek barátásgot egy másodperc alatt, mert tudják, hogy ha velük történne ilyen a másik viszonozná a kedvességet. Valamit valamiért...sokan mondogatják. De szerintem csak valamit pont azért, hogy a másik boldog legyen. Azért, hogy a másikat lássam mosolyogni és hallkan azt halljam tőle:köszönöm.
Félnek attól ami még el sem jött. Azt kell élvezni ami van. Addig boldognak lenni amíg komoly baj nem történik.
Ez a receptje az életnek...

s a szíve megtelt örömmel...

Azért változtattam zenét, hogy érezze mindenki,hogy amit írok csak élet érzések egy olyan embertől aki le is írja azt amit más talán nehezen tud megfogalmazni.Mi is az az érzés ? Semmi. mi történik ? Semmi.
Belopózik a szívünkbe és kimegy. Majd néha mérgesek leszünk de nem tudjuk mitől, és egyszer csak meghalljuk azt a mély érzést ott...Amit a semmi okoz. Most talán mindenkinek könnyebb lesz megérteni.

A Broken heart is what changes people...

 

 (Saját képem, és saját álmom megvalósult)

Mert sosem szabad feladni amit megálmodtál, és egy idő után teljesülni fog... 

hanyadik bejeyzés is ?....

...És lassan csak itt ülök előtte hallgatom a zenét, de nem jön semmi.
Egyik éjjel elgondolkoztam hol bujkálnak az ötletek miből egy egész történet formálódik majd meg ?
Milyen érzéstől fakadnak ki belőlem oldalnyi gondolatok. Egyszer csak egy szóból másszor egy mondatból...
De most egyikből sem. Elhagytak vagy én hagytam el őket ? Eltaszítottam magamtól  ?
Megválaszolatlan kérdések és egyik nap rákellet döbbenjek arra nincs már mellettem a kis farkas ki annyi ötletet adott az íráshoz. Eltávolodtunk egymástól, és az ihleteim is vele együtt elmentek messzire.
Őszintén megkel mondjam fogalmam sincs mi történik körülöttem, csak a folyamatos mozgás észlelem ami zavar. Napról napra újra felidéződik bennem az az egy pillanat !
Hibásnak érzem magam amit, hogy naiv voltam...De ki hitte volna el,hogy a legtökéletesebb dolog egy átverés.
Napról napra csak felejteném az egészet. De nem megy, gátolja azt amit kiszeretnék magamból adni !
Érzem, hogy itt van bennem és fájdítóan szúrja a szívemet. Mikor ki engedném de nem jön....de miért nem ?
Miért nem ömlik ki belőlem egy morbiddá formált történetbe ? egy kedves mosolyba mi tökéletes, s majd idővel démonná változik ? Miért is álmodok ha csak fájdalommal riadok fel, s szembejut...Álmaimban is ott jár. Lassan elviselem,hogy megtörtént mit nem hittem volna. Lassan elkel fogadnom,hogy közel érezni magamhoz már nem fogom, hogy akkor is fájni fog a több évnyi bizalom mikore már felnőttem.
S lassan lecsuktam a zongora tetejét. Csak halk zene volt mi szívemből szólt....

Story of my HEART ▲

Életed minden pillanatát úgy éld meg, hogy boldog vagy és nem csak teteted kínodba mi fáj.
A boldogság csakis rajtunk múlik, s nem azon, hogy kivel vagyunk együtt vagy kit vesztettünk el.
Mindenkinek kell egy biztos pont az életében de nem biztos, hogy a biztos pont ott lesz, így bekel látnunk,hogy ez nem fog össze jönni. Azt szeretnénk,hogy tökéletesen boldogok legyünk. Mosolyogjunk minden nap és higgyük azt ennél csak jobb lehet minden. Majd mikor egyik nap reggel felkelsz és a boldogság érzése megfakult, te feladod, hogy már nem lehetsz boldog. Semmi sem máson múlik mert önerőböl sosem leszel boldog ! De mástól sem várhatod el azt ,hogy boldoggá tegyen...
Kevés ember él az élet apró örömeinek. De majd rádöbbennek, hogy egy idő múlva tényleg boldogok voltak, csak hogy hajkurásszák a jókedvet s hogy minden tökéletes legyen...Rájönnek, hogy boldogtalanok. Hisz ott volt mindig is a boldogság az életükben.
Akadályokra szüksége van az embernek. Kellenek a kis zökkenők mikor egy leültetett autó megáll egy fekvő rendőr előtt ! Nem adja fel  !
Pár perc múlva azon kapod majd magad mosolyogsz és azt érzed, hogy minden rendben van .
Feladhatjuk mi több évig éltetett bennünket, de a biztos pont nem lesz mindig biztos számunkra.
Gondolkozzunk el mit is jelent számunkra egy több órás beszélgetés avval a bizonyos biztos ponttal. Vagy akár egy hosszú történetet írni mit szívünk diktál. Nem olyan egyszerű igaz ? egy olyannak ki írni azt mit sohasem mondanánk el másnak nehéz. De senki sem érti meg igazán. Csak felszinesség , de majd lesz olyan ki a felszín alá lát...Akkor majd rájössz mind ennek értelme volt  !

•  el nem mondott szavak. Folytonos törekvés a semmire, és vágyakozás utána. Ez csak egy dal mit szívem diktál..Csak egy vágy mit mindketten éreztünk. Mikor a pillangó megteszi az első szárny csapását. Mikor sas szabadon száll a szirtek közt, miről ember csak álmodni mer. Tervekbe álmodtuk a jövőnket, szilárdan mondtuk : te vagy a jelenem jövőm s majd a végzetem. De csak most van éljünk a mának. Tegyünk bolondságokat s mondjuk.m, mindez csak hiba volt.

Csak mosolygott bennem meg világnyi érzelem futott le. Haragszom egy kicsit...De hiányzik.

Félünk az újtól, de vágyunk a veszélyre.
Hozzá szoktunk, hogy megbántunk és megbántanak, hogy a ne lépj tovább vonalon nem megyünk túl.
De ott áll valaki aki olyan világba vinne hol sikítozva ordítanánk a világnak !
Csak mi vagyunk itt és most.
Ehelyett félünk és maradunk a megszokott dolgoknál, hisz minden változás konfliktussal jár.
De majd jön aki belép hozzád megfogja kezed és magával visz...

Csak várni kell. addig meg élni az életed !

Ötlet mentesség...Saját lélek kínzása néhai pillanatba.
Egy költő nem tudja kifejteni mit ír. Nem szeret róla beszélni, hogy miért írta ?
Kell bárkinek is tudnia ?
Kérdezz...Senki sem tiltotta meg !
De nem biztos,hogy érthető emberi választ kapsz.

Szerelmes vagyok abba az érzésbe amit a zene ad. Abba,hogy égbe emel, halkan ordítja hozzád húzó szívem. Addig tart míg szívem mélyébe üt a basszus. Pillanatokat idéz fel, s rombol össze ordító boldogsággal. . . Lassan elhalkul, erre szívemből ordítom MÉG ! Zene mint egy drog a léleknek.

Erik Hassle - Stay



Aura Dione - In love with the world



élet érzés zenék az én ihlet adóim...

* TÁRS a társ aki perceken belül hív ha érez irántad valamit, ha halkan oda súgod neki mit érzel. Ő majd nagy mosollyal fog a szemedbe nézni és homlokon csókol.

Majdnem tökéletes minden. Majdnem elfogadtuk azt, hogy tovább nem lehet...S halkan beletörődtünk szívünk zajos ordításába.
Majdnem hittük, hogy egész esz, hogy majd kézen fogsz és elvezetsz innen.
Máskor szólj előre,hogy hosszú lesz az út és fáradtan fogunk egymásra nézni.
Teli vággyal és kíváncsisággal indultam neki, hogy majd ott más lesz. Máskor más helyen elhiszem neked,hogy  hol a hegyek havasak nyáron is ott forróság van, hol minden kiszáradt és nehézkes az mind könnyű mint a pihe.
Kudarcokat éltünk meg együtt és fogunk is. Nyelveket tanultunk és hadonászva kézzel lábbal magyaráztunk el mit szeretnénk a boltba. S akkor jött a fura érzés. A haza fele út. Vissza kell menni pár nap elteltével,hogy vissza vágyakozhassunk. Vissza fog húzni a szívünk pár napig, és azt kívánom bárcsak megint ott lehetnénk, hol csak a jelen van és semmi más. Lassan összepakoltunk, de előtte még kiültünk megnézni az ottani naplementét hátha ott máshogy nyugszik le mint itthon. Itthon mindig megfigyeltük hogy kel fel hogy nyugszik le.Hangosan köszöntöttük. De ott csak némán ültünk és vártuk, hogy szépen lassan eltűnjön a horizontról.
Lassan szemünk elől veszítettük, mindketten hátradőlve a harmatos fűben bámultuk a csillagokat.
Majd lassan egymás felé pillantottunk és mindketten vettünk egy mély levegőt.
Egy cseppnyi boldogságot láthatott a szemembe melyből könnycsepp lett...Lehullott a karjára, szorosan magához ölelt és azt mondta. " Máskor gondold meg jössz-e"
Evvel mindent elmondott. Ő sokszor tapasztalta a vissza vágyódást, és tudta mivel jár.Elszakadással, fájdalommal, reménnyel, hogy majd vissza térhetek egyszer oda.
De most vannak terveim, és ebben segített.
Vágyódással erősítjük az álmainkat.

Ausztria
Bécs
Németország
Svájc
Basel
Dornach
Francia ország


Jellemzi az elmúlt 5 napomat, s azt, hogy 18 évesen eljuthattam ezekre a helyekre. Akár csak egy két órára...
És nem hiányzott... Csodálkoztam is rajta. De az volt a fontos, hogy jó legyen, és csak arra koncentráljak.Aztán újra itthon voltam, és hiányzik már most Svájc...Eszméletlen nagy különbség van az érzés közt. Kikapcsolódni és csak a való világgal foglalkozni.

nincs itt miről véleményt mondani.

Az őszinteség nem azt jelenti, hogy közel engedsz magadhoz valakit, az csupán bizalom...Semmi közük egymáshoz.

Néha kicsit túl sok az okoskodó, véleményt nyilvánító ember...

Ha mindenképpen nagynak szeretnéd magad érezni, akkor csak tessék, nem állok az utadba. (:

Tanítsuk tovább a hagyományt.

Jamie Oliver TED Prize kívánsága: Tanítsunk meg a gyermekeknek,mindent az ételről


Nem szokványos be jegyzés. De pár hónappal ezelőtt betettem egy másik fajta videót, ami ugyan ilyen mélyen hatott rám. Nem mondom, hogy ez után mindenki egészségesen fog táplálkozni, vagy azonnal szuperemen ruhát ölt és megmenti a világot. De elgondolkodtató nagyon, s szív rezdítő dolog ezt végignézni...
Libabőrös leszel minden percben és nem tudod majd mit érzel, majd mikor vége a videónak csak annyit tudsz majd mondani "úr isten" s akkor majd elgondolkozol, hogy neki álljak-e Szakács tanfolyamra járni ? vagy pedig lustaságból menjek el és egyek egy óriási menüt ? Minden csak agyban dől el...

~ Vársz valamit vonz az ismeretlen...lesz majd az ki téged kísér tovább.
Talán együtt mehetnénk tovább ?

~Miért rejtjük el mi bánt ? Csak múlt szabott nekünk akadályt...

Every Avenue - Tell Me I'm A Wreck [katt.]

Kicsiként elveszetnek és óriásnak tűnt minden távolság.

Felnövünk és mindent sokkal közelebbinek érzünk, sok embert engedünk magunkhoz közel, s sokaknak fogjuk azt mondani " szeretlek ". De keveseknek azt, hogy örültem, hogy megismertelek.
S keveseknek fogjuk el mondani mit is éreztünk irántuk, mit hittünk akkor mikor megismertük.
Mit vártunk akkor tőle mikor kapcsolatba kerültünk egymással, és hónapokig csak " szeretlek " szóval bíztattuk egymást. De később csak " maradjunk " barátok szót használtuk. Majd pár év után elkezdtünk mindent távolabbinak érezni s a világ még nagyobbnak tűnt mint mikor elkezdtük felfedezni a kis sarkokat.
De a sarkok is csak arra késztettek, hogy ne adjam fel s ne higgyem azt, hogy a világ csak ilyen emberekből áll...Hisz nem mindenki egyforma s, még van aki érez akkor is mikor csak barátok maradtunk.
Mindenki eleinte csak tagadja azt amit igazán várna másoktól. Majd mikor várja, hogy meg történjen csodálatosan elhiszi s valóságosnak látja azt amit annyira várt.
Felnövünk és koncertekre kezdünk járni, házibulikba és elhisszük, hogy ha ezeket túléljük fejfájás nélkül már is nagyok lettünk. Nagyok vagyunk ahhoz hogy 12 órát dolgozzunk, és túléljük a napi 8 óra munkát plusz a ki nem fizetett túlórákat. Minden nap felkelni,hogy most nagy vagyok. Nagy vagyok ahhoz, hogy meg vegyem a saját látszólagos boldogságom forrását egy vatta cukrot a strandon, vagy életem első fizetésének értesítőjét látni a mobil telefonomon, hogy akkor is túlórázni a társaság miatt még ha másnap rájövök, hogy ezt ki fizeti ki ? Akkor is busszal utazni mikor nincs jegyed s látod a piros 16. ezres matricát a sofőr háta mögött. Ekkor gondolunk bele hol a bérletünk ? majd jön a kalauz és büszkén elővesszük a zsebünkből a bérletet és kedves mosollyal mosolyogjunk...EZ NEM JÖTT BE. mondjuk gúnyosan magunkba.
S eközben makacsan hiszed, hogy téged mindenki bátornak és nyitottnak tart, mert bulikba jár. Hogy nem kakaót iszol extra habbal egy mesét nézve a leggázabb pizsamádba.
Majd mikor hallasz egy sikolyt átveszed a superman ruhád és suhansz az éjszakába.
Ó...hát ehelyett felkelsz és elmész a szeretett túlórázós munka helyedre. Ahol még arra sem méltatnak, hogy egy mosolyt viszonozzanak. De ennek ellenére szeretsz bejárni mosolyt csalni mások arcára, hogy azt mondhasd nekik... Szívesen, hogy szebbé tettem a szürke kis hétköznapodat. De mind ezt nem szívességből, csupán ez a természeted, hogy mosolyognod kell ha valami mosolyra ferdíti a szád.
Nap mint nap szereted magad padlóra tenni egy buliba, s azt mondod Túléltem.
Tedd magad életre valóvá olyan dicsekvő mondatokkal, miután azt fogod hinni élsz úgy ahogy mindenki más.
S eközben posztold ki hol jársz, hogy mások is azt higgyék...mindened meg van.

We Are The Ocean-Confessions

2012.04.08 ...Ismét szerencsém volt eljutni a We Are The Ocean koncertre. Elmondhatatlan mikor ott állok és rekedésig éneklem a dalokat. 

Jason Mraz - I Won't Give Up (Lyric Video)

Elfáradtam, persze ez nem elég ok arra, hogy ne járjak be dolgozni és ne kelljen minden nap rájönnöm arra, hogy szerencsésnek érezhessem magam.

 Sok olyan ember feledkezik meg azokról, hogy eddig én tartottam azt amit fent lehet tartani egy barátságnak nevezett dologban. Majd mikor én elengedem...próbálom észre vetetni, hogy nem csak én nekem kell megtartani. Akkor rájövök,hogy héj...te hülye vagy ? nem nekem kellene mindent fent tartani nem raktáros vagyok, hogy addig őrizzem a dolgaim míg a gazdája visszajön és felfedezi a tárgy értékét újra. S akkor is ha felfedezné mitől lenne jobb ? Ugyan az a régi darab marad mit régen kincsként őrzött a polcán. S honnan tudom, hogy őszintén jönne vissza a raktárba ? Őszintén és tiszta szívvel ?

Mára már az őszinteséget mindenki Bunkóságnak nevezik. Hisz az ember tisztába van a hibáival a szíve mélyén, s ha valaki a nyugalmas raktárat egyik éjjel feltöri, az emlékek elszabadulnak s velük együtt az a remény, hogy majd a gazdájuk vissza tér...Olyan boldog lesz minden mi volt előtte. 

De a jó emlékek sokkal jobban fájnak mint a rosszak. De hálásak vagyunk mikor már csak halvány foltokra emlékszünk. Elmosolyodunk és annyit fűzünk hozzá...Hm mm. és még jobban elmosolyodunk.Mikor buszon mosolyodtam el egy emléken hirtelen a velem szemben lévő ember furán nézett rám, s hirtelen a telefonom képernyőjét kezdtem el nézni mintha valami üzenetet kaptam volna...Ez részben igaz is volt, csak nem az ott kapott üzeneten nevettem. Aztán láttam beletörődött s tovább bámulta a körülötte lévő embereket.
Véltem felfedezni, hogy pár percig míg csak bámultam ki a busz ablakon nagyon belemeredett valamibe és elmosolyodott. Utána rám nézett, hogy mit szólok hozzá ? Vagyis ezt gondoltam... De rájött, hogy én mit is mosolyogtam ott egymagamba. Majd mikor leszállt eleresztett felém egy nagy széles mosolyt.

Furának tartom azt, hogy némelyik ember csak úgy nekem esik olyannal, hogy én "nem" foglalkozom velük, és hogy nem válaszolok nekik sehol sem...És ezt takarja ez az egész. Én szeretném egy kicsit bezárni a raktáramat, és elfelejteni az a sok jó emléket és csak arra koncentrálni amiért igazán megküzdök, és látom az eredményét, hogy másnap újra kezdhessem azt miből ismét egy küzdés lesz !
"Munka mánia" csak egy egyszeri kifejezés a napjaimra, csak küzdés azért, hogy megszerezzem minek értelme és eredménye születik.
Egyszerűen csak meguntam egy helyben állni...Tudod

Ön erőből sosem leszel boldog,mástól nem várhatod el a lépést. !

~ Ritkábban fog közölni veled mindent. Ritkábban fogja azt mondani hiányzol neki, s ritkábban fog keresni.
Akkor fel merül benned érdemesnek tart arra, hogy vagy neki ?
Csak olyannal beszélgessen az ember kivel minden percben tud beszélgetni és érzi, hogy érdemes arra, hogy ott vannak egymásnak ? Mitől válik valaki érdemessé a beszélgetés ?
A mindennapi perceken belüli 50 választól ? S az arra kapott válaszoktól ?
Mikor érzi az ember, hogy valakivel jó kapcsolatban van még akkor is ha kilométerekre van ?
Mikor számít valaki barátnak ? Mikortól mondhatjuk a másiknak, hogy szeretjük, hogy fontosak számunkra...hisz minden percben szükségünk van rá. Ekkor jövünk rá. Ez csupán egy ragaszkodás. Tőle függ a jó, vagy rossz kedvünk . Ha nem beszélgetünk napokig hiányzik...Hiányzik, hogy nincs ott mellettem hetekig.
De azt mondta, úgy is elfelejtem. Elfelejtem ki volt valójában és , hogy mennyit köszönhettem neki.
Szeretnék sok mindenre választ kapni. Látni, hogy mások ezt hogy élik meg ?
Hogy viselik lelkileg ha kiderülnek a dolgok. Csak lelkileg ráz meg...Percek múlva össze omlok ?
Nem...ez nem össze omlás csak egy néma csalódás mit sosem hittem volna.
Nem csalódás...Csak egy zavar. Másnap mikor felkeltem hittem, hogy csak álom volt,de semmi jelét nem láttam volna annak, hogy álom lett volna. Ennek valószínüleg így kellett lennie. Evvel nyugtatom magam, s hiszem, hogy lesz ez még így se ! Lassan itt a nyár, tervekkel felszerelkezve. Túra táskával a vállamon indulok neki az álom világnak kreatív álmokkal a zsebembe !





Mellék jegyzet : kaptam olyan kritikát, hogy olvassam át az összes bejegyzésem és javítsam ami nem helyén való. Akkor szeretném elmondani, nem fogom kijavítani.Igen ettől kevésbé élvezetes és kevésbé "színvonalas".
De  számomra a dátumok fontosak, hogy miért pont akkor miért pont abban az időben írtam meg !
Sajnálom,de számomra fontosak az apró részletek ezen az oldalon.... Olyan mintha a mogyorós csokiba nem lenne mogyoró vagy a nyalókához nem adnának pálcikát.

OneRepublic-Secret 

Ennyi ideig megbízni egy olyan emberben aki szinte mindent tudott rólam.
De kiderült ő nem létezik. Hihetetlen, hogy emberek erre képese, hogy ennyi ideig kifogásokkal hitegetni a másikat utána percek múlva eldobni. Majd úgy tenni mintha nem is hallaná meg a kérdésed, s percek alatt azt hiszed ez csak egy rossz álom. Felébredsz és kiderül, hogy ez mind valóság volt ami tegnap történt.
Egy percre könnybe lábadt a szemem s azt hiszem minden maradék bizalmam az emberek felé elveszett.
Igen elveszett... Persze lehet, hogy ismét sablonnak hangzik az egész.
Kezd sok lenni így mindenkiből. Az emberek buták, és olyanokat vágnak hozzám amiről fogalmuk sincsen !
Rosszul esik. De nem hagyom,hogy el rontsák a kedvem...De ez is megesik néha.
Semmi ihlet nem jön pedig itt van bennem. Csak egy hosszú káromkodás sor lenne az egészből.
Az nem hozzám való lenne. Persze néha meg engedhetnék egy kettő dolgot...De elvesztené az érdekességét, az egyhangúság.
Bár a látogatóimat, sem az olvasóimat nem ismerem. Néha ezen is elgondolkozom, hogy vajon mit gondolhatnak ?
Azt hiszem...ennyi. Lassan húsvét. Aztán lassan itt a nyár...  

Lábjegyzet

Fel ,állok  s a sötétségbe kiáltok gyere nem félek tőled !
Nem félek túlélni azokat a dolgokat miből csak boldogság lesz.
Nem félek szeretni, akit a sors nem szán mellénk azok elmennek, helyettük jön más.
Nem hiszem, hogy félnék kimondani az érzéseimet, elmondani egy idegennek mit szeretek.
Mibe is vagyok szerelmes ?
Szerelmes vagyok a boldogság érzésébe...Annak az érzésnek ami körbe vesz pillanatok alatt
s onnantól nem enged.
Nem engedem,mert makacsul szerelmes vagyok a boldogságba !
Hogy éjjel nem tudok elaludni, miatta. Attól mert egy zenétől ötleteim lesznek.
De ez állandó...nem nem állandó csak pillanatnyi szerelem !
Szeretem mikor mások boldogok. De igazán csak az ember ki örül a másik boldogságának,
akkor is ha neki fáj. Fáj amit tesz, de ő feláll és együtt üvöltjük majd .
Nem félünk attól amitől percek múlva rettegni fogunk.
Túlenni olyan dolgokon amit sosem hittél volna.
Túlenni a szív lelketlen világán, hol sosem hitted volna van még boldogság.
Mint a lábjegyzet megmondja mit jelent a szónak az értelme, miután minden tisztán érthetővé válik minden.
Hol minden perc csak álomnak tűnik...
Mikor akaratlanul elmosolyodsz egy emléken.
Azon, hogy az emberek körülötted mind komorak, és küzdenek élve élni egy lélekkel mi már elveszett.
Számukra is van boldogság...Pillanatok melyekbe szerelmesek.
De tudod a lábjegyzet! Nem minden fejezetnél van ott.
Nem minden pillanatban tudod azt elhatározni hogy te akkor meg csinálod,
minden csak rajtad múlik, tudod ön erőből semmi nem fog sikerülni.
Kell hozzá egy kis múlt, tapasztalat ! hogy tudd te mindent meg tettél, és ezentúl is meg fogsz,
hogy te mindig felálltál onnan honnan sosem hitted volna.
Napokig csak járt az agyam egy dolgon miért kell őszintének lenni ?
Azért mert aki hazudik avval csak árt mindenkinek, sokkal nagyobb fájdalmat okoz mint elmondani őszintén
amit érzel ! Megbánni azt, hogy kiadtad az érzéseid egy idegennek ?
Kitártad azt a részed mi percek alatt szét törhet ? Majd évek múlva összeforr igaz ?
Nem évek kellenek..Percek is kellenek hozzá.
Akkor saját lábjegyzet az élethez !
Most elvárásoknak meg felelni ?
Percek alatt szerelmet megtagadva élni azt a züllött életet ?
Majd perceken belül megbánni, hogy magadra varrattad álmaid tetoválását.
Kesze kusza mint a boldogság.
A lábjegyzet is csak annyi : Csak az a fontos légy mindig boldog.
 soha ne feledd el...addig éri meg sötétbe ordibálni míg céllal teszed.

 ~  féltek szerelmesek lenni...

 De nem attól féltek, féltek az érzéstől, hogy megint ott fog hagyni kit szeretsz. 

Hogy majd ismét eldobnak és újra avval kell szembesülni, hogy nem kellettél senkinek ismét...

Sokkal rosszabb lett az emberek hozzá állása a szerelemhez. Mindenki túl hamar szeretne szerelmes lenni, hónapok, napok, hetek múlva várják azt, hogy majd ők szerelmesek lesznek...Igen...

A szerelmet lehet érezni, akkor mikor avval vagy akit szeretsz...érzed hogy vele még a semmittevés is nagyon boldoggá tesz. Mindenki csak ott hagyja a szerelmet, a boldogságot és bele vonul egy sötétebb hétköznapba, ahol újra egyedül lesz...De akkor rájön hogy mennyi időt elpazarolt egyetlen egy emberre ! Térj magadhoz, nem voltál boldog ? Nem érezted azt hogy vatta cukorból van minden és ha beleharapsz még édesebbé és színesebbé válik minden ? Ha megölel a szíved még jobban dobog és látod rajta hogy érzi amit te, hogy a szívetek még is csak szerelmes...De csak eltaszítják. Okkal ok nélkül...Olyan 'sablon' kifogásokkal amit ő sem hisz komolynak. Utána már csak nevet az egészen...

Ugye jön majd egy következő ?

Ugye nem maradok egyedül örökre ?

Nem egyedül fogok megöregedni ?

Sokat gondolkozom...mostanában ezen,  lefekvés előtt. Fürdés közben,hazajövet. mindenhol...és nem jutok dűlőre, hogy az emberek szándékosan csinálják, hogy menekülnek az érzéseik elől ?
Vagy csak nincs idejük érezni ?...
Kicsit bánt ez a dolog...

~ Dühös vagyok azért , hogy megint csak ez történik... és utálok most mindent. És igen rosszul esnek néha dolgok de túlélem. Túlélem azt is amit nem kellene szó nélkül hagyni. De köszönök mindent... ismét.
Majd egyszer el fog foglalni valaki egy egész fejezetet az életemben, de ennek most itt nincs jövője, hogy bárki bármit is mondhasson nekem őszintén. Mert az őszinteség mára már ó divattá vált, úgy mint rádiót hordani a vállon, és kardigánba járni az utcán, s úgy kinézni mintha most keltél volna fel az ágyból. S ez mind sem semleges hozzá állás azokhoz mik egykor divat volt. Mi egykor felfrissítette az emlékeinket akárhányszor csak magunkba szívtuk a levegő friss tavaszi illatát, hogy közeleg ismét egy ismeretlen, kibe majd beleöljük minden egyes percünk szeretetét, hogy kihasználjuk ennek a teljes mértékbeli dolgait, hogy akkor is fájdalmat okozzunk magunknak....De élvezzük.Élvezzük, hogy fáj  mintha direkt csinálnánk.Pedig csak csupán egy elmélet, de még is hasonlóságot élvezel benne ?Élvezed, hogy más is ugyan úgy gondolja mint te...De hisz csak játszottam nem vetted észre  ? Semmi komoly célom nem volt.Csak játszottam, s most már a játék sem volt vicces...Akkor sem volt csupán egy játék. Gyermeki énnek halmozott vágyai mit elkellet folyatni percekig majd még is feltört mint egy vulkán, hogy éreztessem egy idegennel igen tessék itt a  van tépd ki belőlem úgy sin már rá szükség. Ami egyszer össze tört had törjön még egyszer árthat neki már ? nem.

Ott egy ragasztó a táskámba, amolyan készenléti dologgá vált már, hogy ha fájó sebességgel kezd repedni gyorsan össze ragaszthassam. S ezt könnyelműséggel elviselem, hogy nem vetted komolyan. 

Tegyünk úgy mintha mind ketten csak játszottunk volna napokig akár órákig és a köztünk keletkezett melegség is valódi volt.. Valódi dolog amikor mindketten megbíztunk egy idegenben. Percek múlva is csak jól esett a közelség, s másnap már gyötrődve feküdtünk le, hogy mikor lesz a következő. Talán következőleg már a fal is lebomlik,s a ragasztó elenged mert felmelegszik...Vágyakozva szerette volna, hogy újra egész legyen mi eltört. Majd dicsekedve mesélhetjük el egy újabb áldozatnak " látod ?" egy újabb préda...De nem csak egy újabb volt, naivan hittük, hogy ez majd megváltoztat minket. De csak napokon belül jöttünk rá csupán ez csak kedély javító, mint a drog....órákig hat és csak akkor érzed magad jól. De ha már nincs érzed hiányát s kell még egy adag. újra és újra kell...Majd lassan elmegyünk egymás mellett, s úgy teszünk mintha csak barátok lennénk. De mikor közelembe vagy érzem, hogy melegszik, forrósodik a vágy, hogy együtt lehessünk.
De mind ez csak játék, egy játék melyben mindketten hazudunk csak, hogy ne lehessünk boldogok és a fal meg maradjon, s törötten éljünk tovább míg végleg boldogtalanság mélyébe sodorjuk magunkat. 

Lehet megoldás, lehet nem...Lehet elméleteket szőni igazakat, hamisakat, kegyes hazugságokat vágni a másik fejéhez csak, hogy szeressen , elhiggye, hogy kell..Kell mert már droggá vált a hiánya.

~ semmi sem tökéletes, és semmi sem megy percről percre. De a türelem nagy nehézsége az embernek...
Van hol órákat kell várni egyetlen kis vizsgálatért, olyankor tudunk várni. De máskor már pár perc után meg esz az őrület határa, hogy mikor jön már az amire oly sokat kell várni.

légy a mézédes szavaimból, szüless meg mit szívem kíván.
Világot átkelni, csak hogy tudasd elmémmel, hogy halni vagy képes értem, hogy mindent mit tettél csak szavaim hazugságának kinemmondott vágyai...

mi újra teremt mindent, mi csak akkor leszünk, ha a világ össze ér,hol a szív csupán egy elhagyatott játszótér, lelketlen játszadozokkal. S hol a végtelen egy percnek tűnik majd...

miért ne ?

Csak mondj kéz szót, mi hazugsággal van teli. Csak ígérj olyat mit más sosem merne.
Tégy olyat mit hihetetlennek hiszek, majd beléd szeretek tőle.
Hozd le nekem a csillagokat ígérj égbe emelő dolgokat.
Gyere el oda velem merre senki sem jár, csak a szerelmesek.
Szerelmesek leszünk, és elmondjuk egymásnak a világot, azt a kis világot majd mit csak mi ketten érthetünk.
Csak mi ketten leszünk percről percre órákon át, s új dolgokat fedezünk fel egymásban mint régen a nagy hajós felfedezők iránytűvel.
Majd kézen fogva sétálunk, és elhitetjük magunkkal, hogy ez örökké fog tartani.
Minden félét tenni fogunk mit egy perc múlva megbánunk és mosolyogva nézünk egymás szemébe.

Hónapok múlva elkezdjük érezni ,hogy nincsen szabadságunk... Minden percben hiányoznak a magányos percek, és elkezdünk kételkedni abban, hogy ez így jó...Hogy jobb-e a magány mint együtt lenni valakivel ?
De rákel jönnünk, ez csak egy zökkenő a szerelmünkben mi majd lenyugszik.
Tovább leszünk együtt mint máskor...mondtam és lassan elkezdtem hinni neki, megbízni benne...

' rettegek, hogy a szívem sosem fog szerelmes lenni, hogy amagány megemészt. Attól, hogy minden percben hiányozni fog az kit sosem ismertem.
De ezek kis csöpnyi alternatív dolgok... Csak az fontos ami most van, múltban élni jobban fáj min elérni az álmaid...






I Will Make Me Love...

ott áltam az erdő szélén.
S bámulva bel a nagy mély sötétségbe.
Rávenni magam,hogy besétáljak, legyőzzem félelmem és megtegyem az első lépést.
Felhúzom a kabátom , sálam milyen gyorsan csak tudtam nyakamra tekertem, bekapcsoltam a zenét és elindultam. Beértem az erdőbe...megcsapott a párás lehellete az erdőnek, mintha élnének, lélegeznének.Minden lépésemet érdeklődve figyelik. De hallkan figyelnek,bántani nem fognak, csak elhitetni ,hogy az erdő nem olyan gonosz mint ami látszik.
Teljesen más bentről ,egy sötét de szelíd élőhely.
Egyszer csak recsegést hallottam mögöttem, majd gyors lépteket mellettem a fák mentén, a azivem egyre hevesebben kezdett verni.
Mintha a fák elvesztették volna lágy mozgásait, s nagy tisztelettel ott álltak volna.
Mikor minden élőlény megszeppen. Ott ál velem szemben .
Nagy szemeivel bámul rám.
Ott állt mintha minden pillanatban rámtámadhatott volna, de nem teszi.
Csak nézett...Szemében látszott a szomoruság, de a boldogság reménye,hogy ő is lehet boldog.
Lassan elindultam felé, éreztem hogy ő magasztosabb mint ami én vagyok, egyre nagyobbanak tünt, egyre félelmetesebnek.
Ott álltam tőle pár centire, s mellkasáig értem.
Bundája csak úgy csillogott.
Holló fekete volt.
Nem tudtam mit tegyek levettem a kapucnim, s láttam az arcán a megdöbbenést.
Nem tudtam mit látott érdekesnek, mintha ismerne.
Megmozdult, s fejét nyakamhoz tette...
Éreztem a szuszogását. Éreztem, hogy hiányzik neki valaki, valaki aki boldogságot elvette tőle.
Azt hittem ott fogok maradni...Lassan s megöleltem.
Hallottam ,hogy szíve hevesebben dobog.
Ott álltunk.s lassan eltávolodtam...
Egyszer csak morgást adott ki , mintha mondani akarna valamit.
Lattam, hogy nem szeretne elengedni, eltávolodtam tőle,s ránézett,szeme felcsillant.
S láttam ,mintha egyszerre vissza kapta volna lelkét.
Lassan elfordult tõlem s elindult be az erdő mélyébe , mit nem lattam.
Hangosan utánna ordítottam...
Bocsáss meg...
Attól féltem, hogy soha többet nem látlak.

Csalódni egyszer, hogy tudjam mi a fájdalom.

Szeretni egyszer, hogy utálni tudjam.

Utálni egyszer, hogy soha ne tudjam elengedni magam mellől.

Megcsókolni egyszer, hogy érezzem őt.

Érezni őt majd elengedni, ellökni magamtól.

Távol állni tőle, hogy érezzem azt, hogy milyen nélküle.

Elmenni mellette... S úgy tenni mintha közünk sem lenne egymáshoz.

Együtt lenni minden nap. 

Szeretkezni, csókolni, ölelni,szeretni.

Csalódással elválni, hogy soha többet nem lesz mellettem.
Együtt élni a gyűlölettel. Élni avval a tudattal, hogy nem voltam elég. Nem voltam elég neki ...
Sosem leszek több senki miatt. Senki miatt nem fogok megváltozni.
De egy valaki miatt.. 

Aki miatt csak kell. Ellent mondásos minden igaz ?
De csak miattam, hogy megvédjem magam a csalódástól. Attól az egyszeri csalódástól .Amit teszel meg tetted. Meg kellett tenned még, hogy ha kényszerítettek is rá. Ha fegyvert fogtak a fejedhez és ellenkeztél, de meg kellett tenned. Meg kellett öljed. Magad miatt. Önző voltam.. De szerettem.

New Year.

Új év új reményekkel indul az év... Mindenki azt kívánta mit legjobban szeretne, van aki abban az egy percben arra gondolt akit szeret. Van aki másnak kívánt s magának csak az utolsó pár pillanatban.

Remélem mindenkinek teljesülni fog a vágya...Ha nem azonnal, de idővel teljesüljön.

de leginkább... az a fontos, hogy Légy mindig boldog.