2018

Régóta nem vagyok már biztos magamban,hogy végig fogom ezt csinálni.
Másfél éve, egy helyben állok és várok nyugtatva magamat,hogy igen ez majd halad valamerre.
Mások véleményére adva, magamat lerombolva legbelül csak reménykedem, csendben állok és várok,hogy történjen valami.
Oda adással mindig 100% ig teljes szívvel minden kifelé próbálom adni a jót,és az elvártakat, majd közben arra jövök rá egyik percről a másikra... Akkor mikor jövök én ?
Mikor fog nekem valaki örömet szerezni ?
Mikor fogja bárki is az én dolgaimat beindítani,hogy ne egymagam küzdjek meg a dolgokkal ?
Nehéz elhinni azt,hogy igen az én dolgaim is haladnak miközben én másfél éve egy helyben állok,és várok..
Talán felkellene adni,és saját életemet terelgetni olyasmi felé ami biztos,határozott.
Szokták mondani feladni könnyebb mint megküzdeni vele.
Csak tudod mikor jön az érzés,hogy pár napja még örömmel és teljes odaadással vagy a dolgok felé,majd pár óra múlva ezt minden keresztbe vágja,és rá jössz hogy te túlságosan is odaadó vagy, fel áldoznám akár mindenemet is egy adott dologért,miközben más még a kisujját sem nyújtaná.

Ez borzalmas érzés.

3.4

Számomra fontos az,hogy az ember önmagától legyen boldog...Az,hogy a kis semmiktől legyen vidám a lelke, hogy este egy pohár bor,és könyv mellett zenét hallgatva azt érezze ennél talán nem is kell jobb.
Valami még is vissza húz,és azt mondja egyedül vagy, egyedül kell megélned ezt a pillanatot amikor másokkal kellene ezt megoszd, rá jössz hogy nincs melletted.
Pár évvel ezelőtt felvarrattam egy szöveget,hogy ennek fogok élni,hogy emlékeztessen arra milyen volt akkor. 

"Be happy with nothing and you"ll be happy with everything"

Más számára csupán egy közhelyes idézet, nem értik amikor elmondom miért is varrattam fel két év várakozás után. Kötődünk valakihez mindig,várod hogy keressen hogy te legyél neki az első gondolata reggel,hogy boldoggá tudd tenni így mindent megteszel minden kis mozzanatát lesed..
Ebbe bele lehet fáradni,hogy meg felelni annak hogy te igen is boldoggá fogod tenni,hogy sosem fogod elveszíteni mert ezt érzed,de mikor ez az érzés meging akkor bele gondolok mi lenne ha egyedül lennék ? Naponta eszembe jutna az idézet,hogy akkor is "erős vagyok".
Vissza térne az mint régen..bebizonyítani,hogy akkor sem kötődök,nem ragaszkodom.

Nem is tudom kit kellene átverni ehhez,hogy elhiggyem magamnak ezt az egészet, az egyedüllét egy gyáva dolog, félsz kötődni valakihez,mert akkor ott van a kockázat hogy elveszíted,és félsz hogy a régi feltűnik,elbizonytalanítja azt akihez kötődsz. Így hát csak az marad hátra próbálsz nem jövőt tervezni,nem kötődni.
Borral és zenével a füledben rájövök ezt már rég elbuktam,elbuktam azt hogy régen komolyan gondoltam ezt, minden este átgondolom a dolgokat akkor ez most mi ? Boldoggá tudom még tenni ?
Elég vagyok neki ? Elég az ami most van,hogy lehetne "semmitől is boldog" ez a kötődés...
Kell a receptje, az hogy túl lehet élni még a legnagyobb "zűrzavart".

"Egyszerűen csak boldognak lenni nehéz"

Nem is igazán lesz olyasmi mint ami volt,talán az egésznek vége.
Talán fel kell nőni a feladathoz,és meg lépni amit eldöntöttünk,hogy boldogabbak leszünk az újtól.
De mennyire biztos az új ?
Felvállalja ?
Vagy ugyan olyan lenne mintha ott sem lenne ?
Ez bonyolult, eldönteni és meglépni nem olyan könnyű így marad a bejáratott úton,és meg próbálja túl tenni magát rajta,hogy majd jobb lesz, hogy az új dolgok majd változtatnak a dolgon és nem lesz ennyire közömbös az egész helyzet.
Mindig törekszik azt gondolni,hogy ugyan olyan mint eddig,hogy ő ilyen és együtt kel élni a tudattal talán neki mindig fontosabb lesz a látszat mint a másik boldogsága...
Nem is fontos már hogy mit érez, nem is lesz fontos sosem,hogy mit szeretne mivel el van döntve,onnan pedig nincs semmi hogy vissza tartsa.

Valahogy másképp kellene ennek lennie,boldognak maradni, felkelni úgy hogy nincs jobb az éppen 5 perce le főzött kávénál,hogy nincs jobb...és ha még is ?
Kockáztatni nehéz dolog,hogy tudod talán jobb ennél már nem lesz,de az új dolognak ott a lehetősége.
Lehetősége annak hogy ne csak az 5 perce lefőzött kávé legyen a kora reggeli öröm forrás,hogy érezd nem csak az elhatározásai a fontosabbak hanem te.


Aztán lassan telnek az évek és észre veszed,hogy nem változott semmi.
Alkalmi boldogságokkal telnek a napok, friss kávé illata minden hajnalban...
Talán majd öreg korunkra megbánjuk minden ilyen elszalasztott lehetőséget.

#16

Úgy érzem néha, kicsit sokat adok, túlságosan is nagy a megfelelés érzet miközben nem élvezem.
Az életnek nem kellene ennyire teherrel telinek lennie...Mi tesszük azzá.
Túl komolyan vesszük ,és nem tudunk spontánok lenni,nem akarunk a másiknak meglepetést okozni, vagy örömet.
Egyszerűnek kellene lennie mindennek, nem az a cél,hogy megkeserítsd az életét bárkinek is , az hogy te elvárj amíg ő láthatóan csak úgy létezik melletted,de a szeme nem tükröz semmit.
Észre kellene venni az illetőt  aki ott ül veled szemben,s figyelni rá.
Figyelni a lélegzetét,az hogy mit mondd és mit érez irántad, ehelyett másnál keressük a boldogságot, mert új..mert két hétig kihívás míg megszerzed magadnak és aztán?
Aztán eltelik fél év kiismered,részben tudod mire mit reagál...utána megint ott van,hogy elvárás mit csinálhatna jobban ahelyett,hogy csak szeretnétek egymást.
Egyszerűen félünk szeretni, meglépni azokat a dolgokat amik bennünk vannak mert félünk elveszítjük,félünk megkérdezni azokat a dolgokat amik érdekelnek, azok a bizonyos "miért?"-ek.
   

Nem azért élünk, hogy magányosnak érezzük magunkat. 

"Éld az életed úgy ahogy te akarod,mert más nem éli helyetted".

Mondhatni Budapest egy igen érdekes város,vannak olyan szegletei ha eleget jár az ember szinte droggá válnak. Mindig vissza kell járni,hogy érezzük a hatását újra és újra..
Így vagyok ezzel én is néha menekülnék onnan jó messzire,de mikor elhatározom,akkor kapok fenn egy lehetőséget.
Múlthéten egy kellemes kis helyen a Teréz körúton iszogatva a kávémat,egyik ismerősömmel,egyszer csak oda jön egy fickó, eleinte nem sok mindent mondott.
Láttuk,hogy nem éppen stabil a mozgása.
Akkor jön a szokásos reflex köszi nem veszünk semmit/bocsáss meg de kártyám van.
De a fickó oda jött, csak motyogott valamit,kicsit elnyújtva kicsit esetlenül..aztán újrakezdte.

- Szeretnék neked adni valamit !

- Ne haragudj, de mit szeretnél?
- Szeretnék neked adni egy verset amit én írtam, cserébe kérlek a füzetbe írj nekem egy gondolatot.

Meglepő dolog volt ez számomra,hogy nem kéregetni jött..
Így hát megegyeztünk ! Ő adott nekem egyet a versei közül,én írtam egy gondolatot.
Az ő számára gátlástalanul elővett egy kis cetlit,és elém rakta.

 - Tessék olvasd el.

Mindeközben, ismerősömtől megkérdezte hisz-e a Buddhizmusban.
Mindkettőnknek ki kerekedett a szeme, tényleg ezt kérdezte?
Igazából kicsit sem értettük igazából mit szeretne ?
Miért pont hozzánk jött,és miért ad számomra egy verset.

Az ő verse

" A Ják együttese egy élő templom, sok ezer év élő tudói az ember nyitott szívvel megértheti az igazi ős nyelvet, ha megtanul érezve tanulni és figyelni szeretettel "

Az az utolsó mondat ami úgy értelmet adott az egész, amikor az ember csak ránéz egy ismeretlen emberre,és a hideg rázza,hogy ez most igen szíven ütős volt.
Az illető még egy vizet kikuncsorgott,hogy adjunk neki mert ebbe a nagy melegbe megszomjazott.
Minden esetre ha hozzátok oda megy egy ember füzettel a kezébe,ne toljátok el, nem kér pénzt, nem kér cigit,nem árul semmit,csak egy verset adna,cserébe egy gondolatot kér a füzetébe.

#1

Ha valaki meg kérdezné tőlem, voltam - e már valaha boldog,s voltam e már szomorú.
Azt mondanám szomorú már voltam, igazán boldog talán voltam...
Nem igazán tudjuk értékelni a mai világban a kis apróságokat,rohanunk félünk ki próbálni új dolgokat. Félünk a másik ember véleményétől,egy közösség véleményétől ami körül vesz minket.
Egyszerűen élünk a megszokott napjainkba,talán a megszokott kávézónk helyett választunk egy másikat, csak mert a törzs helyünk renoválás alatt áll.
Magamnak, igazán tudom bizonyítani,de igen is meg csinálom,de hónapok óta áll egy helyben.
Valaki azt mondta nekem túl sokat vállalok fel másokból,túlságosan is meg akarom oldani az ő problémájukat, szinte ez már automatikussá vált.
Amikor se nekem se másnak nem lenne ez kötelessége.
Arra tanítanak,hogy ne féljünk kifejezni azt ami boldoggá tesz minket,ha egyszerűen fel akarok mászni Budaörs legmagasabb hegyére az autópálya mellett,felmászok !
És az az érzés ami ott fenn elkap azt nem tudom megfogalmazni.
Amikor tudod,hogy lassan le kell menj,mert sötétedik,s majd nem látsz semmit,de még maradsz.
Megvárod az utolsó napsugarakat amíg eltűnnek, egyértelműen akkor eltölt valami kellemes semleges érzés,ami ritka az életedben, arra vágyik minden kis porcikád,hogy minden nap fel menj,megvárd az utolsó napsugarakat majd le gyere,csak hogy érezhesd ezt a szabadságot.
Kevesen érezzük magunkat szabadnak, sokan azért költöznek el otthonról,hogy önállóak lehessenek,igazából egy idő után bezárva érezzük magunkat abba a "mókus kerékbe" amibe belekényszerítjük magunkat. Félünk változtatni a megszokott dolgainkon,s kényszeresen ragaszkodunk. Biztos elkapott már az az érzés,mikor eltelt 4 év az érettségi után, és megtalálod az általános iskolás füzetedet...Ki kellene dobni, aztán 3 óra múlva azt veszed észre még mindig ott ülsz a sarokban és nézed,végül vissza rakod a polcra.
Pont így vagyunk talán a boldogság kérdéssel, kényszeresen törekszünk arra,hogy a munkahelyen,családban,párkapcsolatban tökéletesek legyünk a másik számára.
Ha az elismerést megkapjuk,látjuk hogy a másiknak örömet szereztünk akkor érezzük igazán fontosnak magunkat, folyton csak boldoggá akarjuk tenni a másikat.í
De közben mi nem is vagyunk boldogok...

Mindenki azt hiszi mennyire ártatlan,és ő tökéletesen csinál mindent.
Pedig minden egyes kis dologgal nagyobb árkot ás önmagában.

Van amikor zsigerből mindent megteszünk a másiknak, majd rá döbbenünk,hogy megint bele esünk ugyan abba a hiába mikor megfogadtuk magunknak nem törődünk bele mindenbe,hogy a másiknak jó legyen...Pedig zsigerből válaszoljuk azt,hogy "persze miért ne".
Talán rosszul tesszük, de így érezzük magunkat fontosnak.

Eleinte nem is tudtunk mit kezdeni azzal ami van.
Nem tudjuk elfogadni ami van, ami mindig ott van csak azért,hogy éreztesse velünk.
Éreztesse azt,hogy mi az amit elvárnak tőlünk, azért hogy ne tudjuk feladni.
Ezt az egészet nehéz leírni és elmondani mi is zajlik ilyenkor az emberben, miért nem akar róla beszélni, de belül megőrül.
Megőrül mert nem tudja szavakba önteni ami éppen kavarok benne, azért mert tudja sosem fog megfelelni azoknak a kis apró elvárásoknak amiket az évek során állítottak köré.
Amikor egy dologban sikeresnek érzed magad és érzed,hogy igen is számítasz valakinek akkor talán te is büszke lehetsz magadra, akkor nem biztos,hogy tökéletes minden, sosincs az,hogy igen most tökéletesen megcsináltam..nem mert ott vannak azok a bizonyos dolgok ami nap mint nap ott kavarog benned,de nem tudod megfogalmazni, le írni.
Évek óta próbálom meg fogalmazni azt a bizonyos dolgot, az elvárást azt a rengeteg szót ami kavarog...S amikor belekezd az ember egyszerűen csak egy nagy katyvasz lesz,most éppen magamról írjak arról,hogy mit érzek vagy másodpercek múlva írjak arról mit gondolok a dologról ?
Írjak-e arról mi a véleményem a tegnapról ? Mit várok el a holnaptól ? Vagy épp mik a terveim ?
Az a rengeteg szó ami egyszerre akar megfogalmazódni az egy semmi.
Egy olyan átlag gondolat amit ezren le írtak, s már nem is az ami régen volt... Hogy majd jön a megnyugvás az a bizonyos csend.
Várni a következőt,hogy majd jön,hogy majd történik valami olyan amitől a nagy keveredés megfogalmazódik.
De a csend már jó ideje nincs.
Nincs éjjeli felkelés hogy írjak nincs hogy az a biztos pont ott van,és tudom ő figyel.
Az a biztos pont az évek során eltűnt, és kikopott.
És ismét nem tudsz mit kezdeni a csenddel..szükséged van egy kis zajra,hogy érezd a biztos pontot, hogy tudd ez miatta történt,hogy tudomásul vedd van biztos pont ami miatt mindig lesz csend.
De amikor a csend sok ideje más..sok ideje nem tudod miért van,miért nem történik semmi, akkor rájössz,hogy talán megoldódtak azok a dolgok amiket nem értettél.
Amiket sokszor leírtál,és ragaszkodtál a biztos ponthoz, amit ma már könnyen elengedsz, és reméled,hogy egyszer csak jön egy kis zaj és remélheted a régi dolgok még nem tűntek el...

4,5

Életünknek vannak olyan kis pillanatai mikor csalódnunk kell,de már könnyedén elengedjük.
Nem rágjuk magunkat olyan dolgon mint például az elkötelezettség valami iránt,hogy mindenáron meg kell szerezni,mert anélkül nincs is élet.
Rá jövünk egy idő után mikor az utolsó napjainkat húzzuk le a bizonyos kis biztonsági zónánkban,hogy " akkor eljött az a mindenki számára emlegetett felnőtt élet".
Nem is tudod mit szeretnél csinálni,mibe fognál bele leginkább, vagy csak egy kicsit pihennél és hagynád ezt a felnőttes életet egy kicsikét...Sokszor elképzelek valami kis tégla falas kávézót,amit mindennap kinyitok azzal a tudattal,hogy jó nap lesz a mai is.
Mindenki ugyan úgy fog örülni annak a levert,kő falas kis fa székes kávézónak mint ahogy én.
Sokszor fiatal megálmodjuk az álom munkánkat,olyan ablakokkal amin azok a régi kis zsindelyek vannak,amit ha este záráskor be csuksz,látszik mennyire megviselte az idő.
Kis idő múlva mikor 4 és fél év eltelik rá jössz,hogy reggel 9:00-kor ez lesz az utolsó kivitt kávéd egy idős házaspár részére,utoljára kérdezik meg,hogy koffein mentes kávé van-e ?
Aztán eszedbe jutnak a jó dolgok,azok a dolgok mikor olyan fáradtan tántorogtál haza 13 óra munka után,hogy másnap reggel olyan érzésed van,hogy haza se mentél volna.
De itt nem volt levert kő fal,vagy nem volt olyan kis időt megviselt zsindely.
Csak egyszerűen megszokottá váltak a számodra kialakított kis szokások,hogy tudod annak a bizonyos idős házaspárnak kettő darab Latte-t kell kivinned,és kettő darab Dobostortát,mert hát elvégre ők már csak a megszokás miatt jönnek.
A végén csak egy halk ajtó csukódás jelzi,hogy azt a bizonyos kő falas kávézót, azokkal az időt nem álló zsindelyekkel már más fogja ki nyitni.

2010-2011

Amikor valaki távozik az életedből végleg, egy kis időre van szüksége az embernek,hogy bele törődjön már nem tudja fel hívni,nem tudja neki el mesélni az élményeit sem tanácsot kérni.
Hónapokig, akár évekig fog az a bizonyos hiány érzet kergetni és a telefon száma még mindig ott lesz a telefon könyvedben,majd hónapok múlva is fel hívnád , hogy sikerült meg csináltad !
Nem tudjuk hogy fejezzük ki azt,hogy nem volt ott az ember mert szerette volna meg őrizni a jó emlékeit.
Olyan alakul ki az emberben,hogy szeretné ezt valahogy emlékezetessé tenni,nem szeretné el temetni őket végleg azokat akik fontosak voltak számára,szeretne valami olyat tenni értük amivel végleg el tudja fogadni az ember,hogy elmentek és ki törölheti megnyugvásként jelezve a telefon számukat...
Sokáig kell keresni míg valaki ezt meg találja,és kicsit meg nyugvás lesz neki igen ez méltó ahhoz,hogy az ember szíve kicsit csendesebben reagáljon erre az egészre, hogy ne zaklassa fel..
Aztán jön majd egy olyan ember az életedbe, akiről néha néha be villan az a kis dolog,hogy lehet hogy nem véletlen ? Néha találsz kis hasonlóságot, összhangot mint azokkal akiket elvesztettél ez persze le írva morbidnak hangzik , de minden emberben valamelyik szerettünk kis részét meg találjuk.
Ha valaki meg találja a tisztelet adásnak a módját akkor kicsit nyugodtabb lesz és meg békél..
De nem könnyű, kitartás kell és sok zsebkendő .

#9

-Hogy is fogalmazná meg ön azt az érzést ?
-De milyen érzés, fejtse ki kérem !
-Hát tudja ez a jó, mikor nem tudja meg fogalmazni azt a bizonyos érzés mert az csak annak a pillanatnak szólt
-Akkor mi értelme is van a kérdésnek ?
-Csupán annyi,hogy fel idézze azt a bizonyos pillanatot meg próbálja újra élni,és hogy boldog legyen !
  Hogy sose felejtse el azt a pillanatot amit ,meg próbált meg fogalmazni,de nem tudott.

Sokszor érezhetjük azt amikor ülünk amellett az ember mellett akinek az utolsó kocka csokit is oda adnánk.
És az érdeklődésetek azonos, tudjátok hogy ha csendbe vagytok akkor sincs gond..
Aztán legbelül sóhajtasz egy nagyot jelezve ezt hogy ennél több nem is kell !
Lehúzott kocsi ablak ki tett könyök és kockás ing,és az illető imádja a pillanatot, és te ott lehetsz mellette.
Aztán magadba azt gondolod hogyan lehetne ezt meg fogalmazni ? Miért lesz számodra olyan fontos pont ez a pillanat ? Miért lesz benned egy olyan érzés,hogy sosem akarod elengedi.
Ezeket a pillanatokat csak körül lehet írni de azt amit akkor érzel legbelül nehéz,ha meg kérdezik akkor is csak nagy nehezen nyögdécselve próbálsz ki mondani egy kettő olyan "közhelyes" szór amitől a hátadon feláll a liba bőr,hogy Jézusom ez nem is az az érzés !
Aztán már csak az az igazán hideg rázós zene hiányzik az egészből..
Szépen lassan elmúlik az érzés, és csak nézel magad elé hogy ez...
De nem ijedsz meg attól hogy ez tovább tart mint eddig mert jó így ahogy van !

*

Sosem nézel fel...nem is látod,hogy léteznek-e csillagok .

Az új év...

Nem is tudom,hogyan lehet ezt elmondani,hogyan lehet ennek neki kezdeni.
Egyáltalán ebbe bele lehet kezdeni és le írni ? Le lehet írni a hiány érzetet,valami féle körbe magyarázással el lehet mondani,hogy pontosan mit is érez,de nem tud konkrétat mondani egyszerűen csak próbálja megszüntetni azt a hatalmas űrt ami már jó ideje ott van, és nem hagyja nyugodni..
Ezt a nagy űrt csak pótolni lehet valamivel,vagy meg tenni másért azt amit te nem fogsz vissza kapni,sokkal többet tenni a másikért mint amit érted tesznek,de te nem érzed úgy hogy ezt kötelességed lenne csak egyszerűen meg teszed,mert nem érzed magad feleslegesnek,nem érzed magad a világban egy "semminek".
Sokszor van az ember fejébe az a bizonyos dátum..az hogy hogyan esett ki az életéből hirtelen egy olyan biztos pont ami ezt az űrt be töltötte,valahogy úgy érezte tartozik valahová,tud olyat tenni mint egy hős a szerelméért csak éppen másképp, tett valami olyat amit magáért is tett.
Leülsz a sötétben, éjszakákon át töprengesz azon,hogy hogy történhetett ez és hogy miért pont most keresed az egyszerű miérteket amit senki sem válaszol meg neked,majd egy évre rá még mindig nem kapsz választ,csak valahogy el fogadtad,hogy az a biztos pont messzebb van de még is néha érzed körülötted azt,hogy ott van valahol és figyel,mint egy filmben mikor tudod,hogy figyel valaki de nem tudod honnan figyel. Túl sok mindent vesztünk el az életünkben,és egyre kevesebbet kapunk, mert elvárunk elvárjuk hogy nekünk igen is kinyissák azt a bizonyos ajtót az etikett szerint,hogy az étterembe a térdünkre tegyük a szalvétát mert így kívánja a nagyság,de azt senkitől nem várhatjuk el hogy azt a nagy űrt be töltse bárki is mindent csak az a bizonyos illető tud eltüntetni ha szeretné ha nem,másra nem várhatunk nem alapozhatjuk egyetlen egy kocka csokira a napunkat,hogy az majd elég lesz édesség hiány esetén,de még is ezt tesszük.
Elrakjuk a táskánkba azt a fél tábla maradék csokit és meg elégszünk az állandó gondolattal,hogy ott van a táskánkban a tábla csokoládé de kelleni fog még ! Ugyan ezt tesszük az életünkkel mindig csak maradunk a saját kis kényelmi helyzetünkben majd mások meg teszik azt hogy meg próbálják be tölteni azt az űrt a hiány érzetet,és te csak azon fogod kapni magad hogy mind ez neked nem elég és nem vagy boldog,majd mikor meg kérdezi valaki : És te mit tettél másokért ? ...

A moment

Vannak azok a bizonyos szavak,gondolatok amit nem mondasz el neki mikor mellette fekszel.
Arra vársz,hogy mikor tudod el mondani neki mennyi minden zajlik is le benned,de nem mered ki mondani,nem mered,nem is tudod miért nem mondod ki,de minden percben ki jönne a szádon az az egy szó,hogy minden egyes pillanatba újra és újra belé szeretsz,hogy te vagy neki az a kis fekete pont egy festmény közepén ami mindenkit meg babonáz,de csendben maradsz és csak vársz...
Pillanatokon belül már csak a szuszogást hallod és a mély levegőt,és te még mindig csak a plafont bámulod majd halkan oda bújsz hozzá, pillanatokon belül mintha eggyé válnál egyszerre veszed vele a levegőt még ha kellemetlen is kissé,de együtt vagytok a nagy sötétségben,megnyugtat az a csend az összhang ha ezt így nevezik,nem félsz attól hogy egyedül maradsz,mert ez egy olyan biztos dolog mint " fogpiszkáló egy beton kockába " .

Tanács féleség..

Nem is tudom hol kezdjem el a gondolataim,mert mindig most is pont ugyan annyira szeretném le írni ami ki kívánkozik,de nehéz pontosan el mondani, szavakba írni itt a gondolataimat.
Sokszor van a fejembe az elmúlt évek,és mit miért történtek miért mentek el mellőlünk olyan emberek akikről mindig azt hittük mindig ott lesznek mellettünk és mint a kis gyerekek azt hittük ők halhatatlanok.
Aztán idővel felnőttünk és miután elvesztettünk valakit, fel sem tudjuk fogni azt a görcsösen sokkos állapotot és szomorúságot ami akkor volt. Szokták mondani,hogy évek múlva jobb lesz minden és majd mosolyogva gondolsz vissza azokra a pillanatokra,ezt általában mindig csak azon az egy emberen múlik aki ezt át élte...Az,hogy azt akit el vesztett mennyire állt közel hozzá.
Jó két év múlva azt mondhatom,nem változott semmit ez az érzés.
Még mindig csak az a töménytelen mennyiségű űr tátong bennem,és hiány.
Az a hiány,hogy fel hívnám,hogy el mondjam és tanácsot kérjek,az hogy fél perc múlva rá jövök ez lehetetlen. Sok mindenhez kell lelki erő,és az,hogy tudjuk viselni ezeket tudjunk velük élni,és tudjunk meg tűrni..Sokan fel adják,mástól várják a megoldást.
Kérdem én,miért mindenki mástól várja a megoldást ? Az élet sajnos nem egy befőttes üveg amit más is ki tud nyitni mert te el felejtetted a jól bevált késsel való kinyitási technikát.
Túl sokszor szoktam mostanság el mondani,hogy lehet mástól tanácsot kérni,de igazán csak mindig rajtad múlik mennyire ásod magad mélyre ezekben a dolgokban. Sosem az számít igazán más mit mond segítség kép. Jó de valamennyire sajnos az is számít mert befolyásolhatóak vagyunk 50%-ban. De a másik 50% az a szívünk eszünk vagy éppen a két kezünkön múlik,hogy elég erősek vagyunk-e ahhoz a befőttes üveg kinyitásához vagy sem. Mennyire vagyunk képesek össze szorítani a szívünket majd azt mondani magunknak ez is menni fog !  Ha meg túl élted ezt is,akkor lehet új akadályokat keresni,amik újabb gyötrelmes lekváros üvegek kinyitására kényszerít. Egy szóval nem tudom hogy fog végződni ez az új év, és hogyan fog el kezdődni de így előre csak annyit tudok mondani,írni,javasolni..Tényleg csak rajtunk múlik az egész.

#102

Nem lehet megmagyarázni miért érez az ember olyan reménytelenül naivan és őszintén, mintha ezen múlna a boldogsága, mert sajnos ezen múlik .

Lassan 2 éve..

Mindig is ott fog motoszkálni.
És mindig is elfogja vinni a gondolataidat más irányba.
Mindig is ott lesz az az érzés,hogy tehetted volna másképp akkor, de nem tetted.
És az is ott lesz,hogy évek múlva is emlékezni fogsz arra az egy percre, arra az egyetlen egyre.
Aztán rá fogsz jönni,hogy mást úgy sem tehettél volna, mert nem voltál rá képes,vagy alkalmas.
Csak az érzések maradnak meg az emberben,vagy az akkor elhangzott szavak, vagy a tettek..
De sosem marad meg az az egy pillanat düh-e vagy szeretete vagy éppen az illata.
A dolgokat sokkal közelebbinek éreznénk magunkhoz ha ezek is meg maradnának,nem tudnánk azt mondani "kár,hogy elmúlt". Akkor ott maradna velünk örökre,persze ezt most jelenleg csak jó dolgokra értem, nem is a rossz dolgokra,azokat mindenki távol akarja magától tudni.
Sokaknak és még nekem is nehéz megfogalmazni ezeket a dolgokat, nem kimondani de még is érzékeltetni,hogy mennyire nagy és mély nyomot hagy bennem ez az egész..Hiába mondanám írnám csak le akkor is ott lenne. Aztán csak az évek telnek el és múlnak el az emlékek,gondolatok és az a két nap borzalom,hogy legyen vége és sajnos vége lett örökké.
Azok a bizonyos kis motoszkáló dolgokat folyton elnyomni és nem hangoztatni ez lett a mai emberből egy egyhangú sík egyenes monoton és kemény dolog,amit meg sem lehet fogni.
Közelebb kerülni ehhez az egyhangúsághoz és ki színezni vagy meg próbálni ki színezni borzalmas nagy harc.
Vagy aféle küzdelem,hogy de akkor is ott akar lenni mellette és azért is eltünteti azt az egyhangúságot a szeméből.
Sokak szerint a szem sok mindent el tud mondani, még azt is amit az ember nem mond el.
Ha két ember eléggé egymásra van hangolva akkor a némaság is mosolyt csal az ember arcára.
Akkor jön az a kis motoszkáló dolog elmúlik abban a pillanatra,és minden egyhangúan síkban szép.
Amiről nem tudjuk meddig tart,de ha megpróbáljuk akkor igen is menni fog..elmúlik mint minden.
Aztán csak az emléke marad meg..

Egyszer

  Le írni ezeket az érzéseket,vagy csak meg fogalmazni másoknak mit is érzünk ilyenkor.
  Jön az a kérdés, te is így érzel ? Rengeteg dolog fut le olyankor az ember fejébe, gondolatok érzések és azok a pillanatok amit eltöltöttek együtt eddig. Hamar rá lehet vágni erre igen én is így érzek, kicsit olyan semmilyennek hangzik mikor a gyors étterembe csak azt mondod " én is ugyan azt kérem" de ezek az érzések nem olyanok mint egy gyors éttermi ételek, ezek komolyabbak..vagyis komolyabbnak érezzük mert felelőssége van egy szónak. Nem is lehet igazán meg fogalmazni úgy az érzéseket ahogy szeretnénk,mindig nehézkesebb új érzést el mondani a másiknak ha már ő el mondta ami benned van ekkor jön a gyors éttermi taktika " én is ugyan azt kérem" csak itt éppen nem egy sült krumpliról van szó hanem az ember érzéseiről.
Kicsit másképp..Nem is gondoltam volna,hogy vannak olyan érzések amik percről percre ilyen szilárdá válhatnak, kicsit olyan hihetetlennek tűnnek, akkor jön az a kérdés..Mit is kérjünk ? Mit is érzünk olyankor ? Próbáljuk el hinni és felfogni igen ez most valóság !
Rengeteget kell agyalni mire az ember felfogja jó ég ez tényleg nem csak egy egyszerű sült krumpli,ez még sós is ! Olyankor kicsit mintha könnybe lábadna az ember lelke,hogy erre vártam és csak sóhajt egy jó nagyot, majd a körülötte lévő emberek nem tudják miért viselkedik így !
Ezek persze nem hasonlíthatóak egy sült krumplihoz,de nehéz fel fogni és hozzá szokni ehhez a beton biztos valósághoz. Azok a kis pillanatok mikor az emberben ezt meg erősítik akaratán kívül,és ő csak oda hajolni tud, nem tudja el mondani mit érez csak oda hajol és szorosan magához szorítja azt aki meg vette neki ezt a sült krumplit.
De amikor azt érzi az ember,hogy ez több mint ami van az felejthetetlen érzés,és tudja nem szabad feladni mert ez nem csak egy sült krumpli, ez még sózott is !

0:30

Nagy regényeket nem is lehetne írni,csak pillanatokat.
Azokat az első pillanatokat, a hangot, azt a bizonyos hangot ami azt mondja "szia! én már itt vagyok"..
azok az első pillanatok. Sok olyan kis pillanat van amit az ember nem nagyon tudna fel fogni józan ésszel, még is meg próbálja. Egy kedves szó amitől az ember fellegekben érzi magát,reménykedve hogy ez sosem múlik el..Csendes sóhajtásokkal elmondani a másiknak a boldogságot, de ő csak sóhajtást hallja ami olyan mélyről jön amilyen mélyről csak tud.
nehéz meg fogalmazni mit is érez ilyenkor az ember, egy maroknyi vattacukor felhőt némi édes kis boldogsággal. Amikor az ember csak azt kívánja,hogy azt két szempárt még sokszor maga előtt lássa,hogy érezhesse az illatát,hogy érezhesse hogy mellette van,hogy vele él.
Ezt nehéz meg fogalmazni,nehéz el mondani mert mindig csak a félelem,hogy ő mit gondol.
Egyszerűen meg fogalmazva KELL ! Kell az a párás levegő,az a sötétség és az a pillanat mikor megáll minden a levegőben, egyszerűen kell...

#30

Az emberrel mindig hirtelen történt dolgok alakulnak végül a legjobban.
Van amit elhinni sem lehet,ha fel emlegetnénk százszor akkor is mindig szívmelengető érzés lenne.
Szokták mondani minden kettő emberen múlik,és ha az a kettő ember egymásra talál legalább 50%-ban akkor abból azt hiszem csodálatos dolgok tudnak létre jönni !

Az ember

Az ember sok jellemzése van,sok könyvben meg van írva,hogyan reagál egy sértésre,egy csókra egy ölelésre..
Hogyan reagál a fájdalomra,a külső hatásokra, és azokra a boldog pillanatokra.
De senki sem egyetlen egy emberről beszélt.
Nem egy emberről lett írva 100 meg 100 könyv, és az a bizonyos 100 könyv nem is 100 másikról íródott.
Ezek a temérdek mennyiségű könyvek csak általánosítanak az emberek ezek után következtetnek, figyeljük csak a test beszédet keresztbe tett kéz egy randin teljes zárkózottságot mutat a másik felé.
Ezt lehet szándékosan igen tényleg lehet szándékosan, mai emberek manipulálják egymást, egy általánosított könyvből elolvasott dolog után következtetnek, olyan gondolatok dolgok alapján ítélik meg azt a bizonyos egy embert amit olvastak hallottak,és azt amit el várnak tőlük !
De vegyük csak azt az egyetlen egy embert, hogy ő másképp reagál ezekre a dolgokra,ott már nem általánosíthatunk pedig még is meg próbáljuk rá húzni az átlagot.
Sokszor gondolkozom el azon,hogy egy ember miért nem a maga érzései után megy ?
Miért hagyja,hogy mások befolyásolják ?
Miért kell mindig meg felelni azoknak a semmit mondó könyveknek ezt sajnos nem tudjuk meg,de egy biztos,hogy más nem fog gondoskodni arról,hogy mi hogy éljük le az életünket,és hogyan érezzük magunkat !
Ha be mész munkába fáradt vagy, csak azt látod,hogy te ott dolgozol még hétvégén is,hogy legyen pénzed akár a bérletre,de ott dolgozol, meg teszel mindent azért az egy dologért, akkor egy kicsit is mosolyoghatsz mert van munkád és meg tudod venni azt a dolgot amiért el tudsz menni másfelé,és tudsz kicsit kikapcsolódni! Sokszor nagyon sokszor jár a fejemben,hogy alig van aki tud örülni az apróságoknak...
Tanítani kell azt,hogy boldog lehessen az ember...

#1

Minden..Minden mindig csak kettő emberen múlik, akár ha egynek érzed akkor is kettőn múlik.

név nélküli

20 évesen mindenki olyan tapasztalt, élet nélküli.
Munkába vágyó, szabadságot megfosztó önmagától.
Életre vágyakozó..

Ilyen csak a versekben van, azokban a versekben amik áhítanak minket a szabadság felé miközben olyan tömeggel robotolunk együtt akik tapasztaltnak mondják magukat.
Ez az egyetlen ember a tömegből nem foglya megváltoztatni a tömeget, a tömeg fogja őt megváltoztatni.
Ez az egyetlen ember mindig is küzdeni fog,hogy a hétköznapjai boldogok legyenek !

Vannak dolgok...

Vannak olyan pillanatok mikor olyan biztosak vagyunk magunkban mint egy szikla a földön,vagy akár a egy oszlop a betonba. Ezek a dolgok biztosan mindig ott fognak állni és csak az élet mozdíthatja el őket.
Ezek a dolgok sosem fognak meg roskadni a teher alatt, sosem fogják fel adni azt a kis lélek vételnyi dolgot,munkát,szeretetet,hiányt amit mások elvárnak és betartanak, az a szikla és az az oszlop ott fog állni amíg van élet,és lélegzet vétel.
Vegyük elő azt a bizonyos dolgot amit mi embernek nevezünk,gondolhatjuk úgy is hogy egy lélek ami nem biztos, és sosem lesz biztosan.. Pillanatok alatt meg változik a véleménye,és könnyen befolyásolhatóvá válik.
Gyakran hallgat az eszére, mikor a szívére kellene,és gyakran a szív nem győz mert előre érzi,hogy boldog lenne ilyenkor meg ijedünk, félünk ott maradni a biztos mellett, persze nem mindegy,hogy milyen biztos dolog mellett maradunk ott és milyen is valójában a biztos dolog ?!
Egyik nap meg kértek rá "fogalmazzam meg mi számomra a szerelem".
Nem gondolkoztam túl sokat rajta,mert nem tudom meg fogalmazni,és nehéz is lenne...
Sokan vagyis nem sokan,több ezren úgy válik ők érzik,hogy szerelmesek ?
Kérhetném őket mondják is el mi az, mit érez olyankor az ember ? Mikor el vesztjük azt a biztos dolgot mellőlünk,akkor a megszokások is elvesznek. Akkor érezzük a fájdalmat ott legbelül szúr,és nagyon könnyes.
De a szerelem milyen ? Vatta cukor villával, ennyire különleges ? Vagy azok a bizonyos pillangók,esetleg állat kertek ? Azok a pillangók minden naposak,csak újdonságokkal..Vagy más állatok jönnek,és ezért tudjuk,hogy szerelmesek vagyunk. Úgy vélem nem kell meg fogalmazni,ha valamit be keretezünk az ott marad és nem lehet tágítani nem lehet neki teret adni had bővüljön! Ott marad a keret közt örökre vagy csak a kiállítás végéig. Az definiálás csak rosszat tesz az érzésnek. Ha azt mondod szereted a kekszes barackos csokoládét akkor tudod milyen íze van,és miért szereted, de ha azt mondod szerelmes vagy akkor mit érzel?
Hozzá tudsz kapcsolni élményeket, de nem érzel hozzá illatot,vagy bizsergést,vagy pillangókat,csak tudod..hogy van az a bizonyos szerelem ami ijesztő de izgalmas,és kalandos bele kezdeni. Kalandossá teszik a kis pillangók, a sok mosolygás. A definiálás,és a konkrét nyilvánosság már kevésbé,azok a pillangók váljanak minden találkozáskor újjá !

#1

mindenki aki megbántott számítani fog az életedben örökre...

Ha nem tisztelünk, ne várjuk el a tiszteletet.
Ha úgy viselkedünk ahogy mások, ne várjuk el hogy felfigyeljenek ránk.
Ha úgy élünk mintha minden rendben lenne, ráfogunk jönni hogy minden a legrosszabb körülöttünk.
És akkor rájövünk hol rontottuk el.

egyszerűen csak élni.

Kis idő után nehéz lenyomni a billentyűket. Eddig biztosan, most már inkább félve kezdek bele a sorokba.
Vannak napok mikor próbáljuk túl élni a dolgokat,és élni a kicsike örömöknek,egy mosolynak és egy olyan felvidító telefonnak,szónak,akár egy mondatnak ami csak úgy a hirtelenből jön.
Félve és bizonytalanul háborgatjuk azokat a kapcsolatokat,amikre nincsen szükségünk...
Nap mint nap át gondoljuk miért is lenne rá szükségünk,de csak a függés, sokan nem veszik észre azokat az embereket akik ott hevernek előtte. Akik egy csokival képesek fel dobni a napodat, és rájössz hogy nem vagy elfelejtve és számíthatsz rájuk ! Ezeket az embereket sose engedd el magad mellől,mert egy vesztes ember leszel,egy olyan aki elvesztette a barátait, és méghozzá olyan barátokat akiknek ha havi egyszer kis időre rád érnek,és el tudsz beszélgetni velük fél percet is,de éreztetik veled,hogy kedvelnek.
És egy mondat mára belém is éget, egy olyan mondat megint amit ajánlani tudok mindenkinek,ha nem csak hallod is amit mondanak ők,hanem érted is érted,hogy mit akarnak ezzel mondani akkor szerencsésnek érezheted magad.

" egyszerűen csak élek. És nem érdekel ki mit mond,vagy gondol rólam."

És emiatt nehezek az emberi kapcsolatok,mert mindig csak próbálunk élni,de nem élünk !
Hagyjuk ,hogy befolyásoljanak ezek a dolgok,miközben mások okoznak a legnagyobb örömöt, nem az élni próbálunk boldogan napok. Hanem ha egyszerűen nem próbáljuk..akkor élni is fogunk.

van most ez a nem tudom mit érzek, de utálom napok..

Törekvés

Sose csak vágy legyen egy álom,és egy álom ne csak vágy legyen.
Tenni kell azért,hogy az álom meg valósuljon, éljük meg és próbálkozzunk meg élni vele.
Élni a gondolattal,hogy vagy álom marad vagy vágy marad, és nem lesz kézzel fogható dolog belőlük.
Tenni kell azért is,hogy kézzel foghassuk meg a vágyainkat,hogy érezzük azt a bizonyos dolgot.
Minden csak erős vágyak és álmodozások gondolatai. Néha ha valamit nagyon akarunk ott lesz egy idő után előttünk. Ha nagyon vágyunk valamire, előbb utóbb megszerezzük,és teszünk azért, hogy az álmaink is így történjenek.

Élni csak annyit jelent, érezni az ízeket, érezni a fájdalmat és tudni hogy a hiány sosem múlik !

félig kész állapot

Mindig keressük a szavakat.
Keressük,hogy ki tudjuk mondani azt ami legbelül van.
Keressük azt az illetőt aki miatt hiányosság van bennünk,és mikor ott van a hiányosság megszűnik.
Megszűnik egy pillanatra,és hirtelen szavakra találunk.
Azokra a bizonyos szavakra amiket ebben a "mámor" nélküli létben sosem mernénk elmondani neki.
Olyankor minden olyan, hogy is fogalmazott mindig...a puding is rózsaszínné válik, ami normális állapotban csokis szokott lenni. De most nem a szerelemről van szó,csak azokról a ki nem mondott szavakról a hétköznapokban. Hétköznapokon mindig mogorvának tűnnének ezek a bizonyos keresett szavak,de olyan pudingos állapotban tökéletesen kiejthetőek ! Valahogy könnyebben az ajkaidra hajlanak a szavak mint máskor...Kimondani olyan szavakat, amihez bátorság kell, furcsa..furcsa,hogy bátorság kell keresni a szavakat. Kerülgetni amit érzel valójában, kerülgetni mert félsz a végeredménytől..


majd folytatom egyszer...

türelem mindig teremt valamit, kivéve ha tudjuk mit . . .

mindig van valami ami felhasítja azt a bizonyos dolgot... hiányérzet.

Csak egy szó: Várni .
Ez az egy jó kételyeket okoz, és még nagyobb türelmetlenséget.
Amikor tudod,hogy várnod kell, de meddig akkor csak szenvedsz és folyton azt mondogatod feladod, majd mindig kapsz olyan vissza jelzéseket, hogy ne add fel. Elmondod neki,hogy te várni fogsz és úgy is lesz.
Egyszer az életben igyekszünk betartani az ígéretünket, és meg valósítani azt a kicsike kis örömet számunkra, és igyekszünk a másik számára is. Majd telnek a napok,és csak vársz vársz,hogy teljen az idő.
Vannak napok mikor nehezebb de van mikor egészen elviselhető..
Ha nincs időd semmire sem akkor tudod igazán csak értékelni azt a bizonyos várakozást,hogy egyszer majd ott lesz előtted és nem lesz más. Valahol a napokban hallottam,hogy egy öreg néni azt mondta valakinek,hogy ő sosem adta fel..Hát ebben sem lettem volna olyan biztos, nem mindegy hol adjuk fel !
Kívül vagy belül, belül megtörünk és elfáradunk, de nagyrészt csak elfáradunk vagy belefáradunk.
Kívül meg van az a "nem" érdekel érzés..lesz ami lesz, de már nem érdekel, mikor valaki ezt mondja akkor sem mond igazat. Dehogynem érdekel,csak pillanatnyilag nem szeretnél ezzel foglalkozni és várni.
Sosem tudod meg mi lesz, ha nem vársz, türelem sok jót teremthet még úgy vélem !

Lassan új év és ritka bejegyzések sora volt ez az év..Voltak dolgok,és ideje megfogalmaznom egy újabb olyan posztot ami össze foglalja magamnak az évemet, hogy tudjam mit is tettem meg és mit nem.
Mire kell nekem még várnom. Meg látjuk mit hoz majd az a bizonyos várakozás !

2013 és az elmúlt egy kettő nap..

Régóta már nem öntöttem írásba az ami nyomott, vagy éppen csak liba bőrt csalt a testemre.
Nemrégiben találtam egy olyan könyvet amibe bele szerettem, és fél perce találtam egy olyan zenét amitől liba bőrös lettem és azt gondoltam ideje írni, és ki adni azt amit eddig nehéz volt.
Eltelt megint egy nyár, és szeptembertől minden új lett,új emberek új környezet, új lehetőség egy megismerkedésre. Olyan dolgok történtek eddig vagyis..ebben az egy kettő hónapban amit néha nehéz is csak elviselni nem hogy megérteni mit miért.
Lassan de biztosan átfutnak az emlékek az  ember agyán és az olyan ünnepekkor nagyon nagy annak hiánya.
Rájövünk,hogy az ami a hiányt okozza sosincs többet, de elviseljük évekig, próbálunk hozzá szokni.
Mikor a falon az a kis mosolygós fotót meglátja az ember,csak sóhajt és azokra a mosolygós pillanatokra gondol lehetett volna másképp. De nem történt másképp, de egy dolgot meg lehetne tanulni ezekből azt a mélyről feltörő sóhajt amit sosem tudunk még egyszer kiadni magunkból, akkor egy kis arab elveszik belőlünk ? Szoktam gondolni ilyenkor magamba.
Pár nap és pár hét múlva kezembe akadt az a bizonyos könyv ami egy farkasról és egy lányról szól...
Na akkor az a bizonyos sóhaj kijött belőlem, és tudtam hogy az illető is érezni fogja ezt a sóhajt mert nem tudom honnan jött de még én is meglepődtem aféle létezik ilyen?! Létezett..
Ahogy mások mondják az okosok, a rossz után jön a jó, mintha a sors vagy az élet kompenzálná az aránylag rossz borzalmas napokat hihetetlen dolgokkal.. És mit tennél ? Bőgnék..Ordítanék..majd megint bőgnék.
Aztán kicsit dühös lennék, hogy miért ? De most kellett jönnie, és mint mindig lassan biztosan fordulunk be abba a bizonyos kanyarba, nehogy bárki is megsérüljön.

jó lenne

jó lenne új embert meg ismerni, és jó lenne közel kerülni hozzá.
majd érezni, hogy ragaszkodok hozzá,és egy perc alatt érezni,hogy nincs már többé...
Aztán felébredni és érezni azt mennyire fáj, fáj az ürességet ÉREZNI.

Az érzés mikor annyi káromkodás jönne ki a torkodon de csak csöndbe maradsz és tűrsz..

kalória mentes szeretet '

Rég óta nem írtam és sosem tudom mik ezek a hónapnyi kihagyások..Talán nem történnek dolgok.
Vagy csak simán nyugodt minden és nincs min fantáziálni, és kitalálni oldalnyi történetet, "érzést".
Hamar el telt a nyár, nagy nehézségek árán elkerültem egy olyan helyre ahol jó, és nincs időm arra,hogy foglalkozzak. Foglalkozzak bármivel is ami nem juttat előre, meg kell tanulni rá kényszeríteni magad,hogy MÁS nem fogja meg oldani, és ha minden úgy történik vissza kerülsz oda ahol abba hagytad !
Aztán rá jössz, hogy régen te ezt kívántad és nini itt a lehetőség ! Miért hagynád ki ?
Törekszel előre és majd rá fogsz jönni megérte ennyit küzdeni érte, és azok a kritikák nem véletlen értek...
Mindig van egy bukkanó amin ha túllépsz rájössz megérte ! És tényleg megérte..
Szóval telik minden úgy ahogy kell, és elhatároztam bármennyire is rossz, és töketlen az egész..
Nem adom fel ! Szóval tegyetek így, még ha szív remegtető is..

Mikor azon dolgozol hogy minden elviselhető legyen csak romlik a helyzet...

a pillanat.

Ott álltunk ketten a parton, majd leültünk. Éreztük azt a különös melegséget. Éreztük  ! Mindkettőnek elöntötte a furcsa melegség, az ölelés minden porcikánkat meg mozgatott. Fél év múlva mikor már egymásra néztünk csak "a melegség volt"..csupán egy fogalom amit mindenki egyszer meg érezhet, meg tapasztal hatja milyen érzés az a bizonyos melegség amibe minden porcikád bele remeg , majd hamar elmúlik.
Mikor az eltöltött pillanatok ismét üressé és unalmassá válnak, mikor azok az üres pillanatok nem voltak üresek mindig volt mit tenni szervezni és érezni. Melegségből hirtelen hideg lett, hideg mert mindig csak terveztünk és nem élveztük az akkori pillanatot. Csak mondják a hátunk mögött végre végre, de mit tudjuk holnap már nem így lesz. Nem így mint volt, nem úgy ahogy mások szeretnék..Mert mi tudtuk,hogy nem marad minden így. Éjjel közepén ittasan egymásra varrtuk a háromszöget, azt hogy mit jelent csak mi tudtuk.
Senki sem tudta mi lesz holnap, de volt egy közös titkunk, egy közös dolog ami majd ha elmúlik vissza tér, egy dolog miről mindenki kérdezni fog, de választ nem kapnak. Várnak majd évekig ahogy mi tettük, évekig ahogy mi átéltük,ahogy ők drukkoltak nekünk és érezték előre mi lesz, de mi sejtettük hová fog tűnni a melegség. Ültünk és próbáltuk élvezni, élvezni a PILLANATOT mely sok ember számára nehéz, nehéz ki zárni azt a pillanatot mit nem kell élvezni..Mert ott voltunk mi és a pillanat, mikor mi tudjuk mi történt, de nem fogtuk fel. Ott díszeleg majd körülöttünk sokáig a fejünk fölött. Ott a kezünkön a háromszög, mi mindig eszünkbe fogja juttatni,hogy volt egy Pillanat ! Nekünk is meg adatott,hogy élvezhessünk valamit melegséggel, avval a MELEGSÉGGEL amivel minden ember találkozni fog... Fel sem tudja fogni, s majd csak  a  pillanat lesz és "mi" !




hiányérzet!

Kapcsold be hozzá a zenét..


Aztán csak telnek a napok és egyre jobban valami hiányzik az életéből, nem a társaság nem a ki mondott szavak csak azok a fájdalmas kis őszinte pillanatok amikből minden ember táplálkozik a nehéz napokban, amitől kicsit boldogabb lesz minden ember, és azt érzi szükségük van a barátainak rá.. Hirtelen rá ébred, ezek is csak bábuk és leíratlan képzeletbeli mondatok lesznek. Lassan nyár vége és megint úgy tűnik semmit sem csinált az ember, semmit nem tett azért, hogy felejthetetlen legyen ez a nyár !
Vagy még is..próbált mindig boldog lenni ! Majd alakul minden magától, nyugtattam magam evvel. . . Várom a jelentkezését, és én sem mondok le róla !

naprok hetek hónapok.

Elteltek a hónapok és a hetek, a sikeres érettségi, majd érettnek hittem magam, ittam egy kettő meggyes sört, ki engedtem a gőzt. Majd eszembe jutott az elmúlt 3 nap vagy majdnem 3 nap, mikor hajnalba le értünk, és ijesztő hold fényben mentünk végig a falun, közben hallgattunk egy olyan zenét mitől mind négyen libabőrösek lettünk és az bizonyítvánnyal a farzsebünkben útnak eredtünk és évek óta vártuk ezt a hideg rázós libabőrös érzést. Amikor kicsit szabadnak érezhetjük magunkat 5 darab csomag mellett, és a feltöltött akkumlátoros fényképezők mellett. Másnap felébredni arra, hogy felismertek minket és egész nap csak köszöngetni az ismerősöknek, és olyan öröm teli fogadtatásban részesülni egy személy által hogy az a világ legszív melengetőbb érzése.
"Olyan mint egy nagy család" fogalmazódott meg bennem az érzés lefekvés előtt a kemény füvön, de még ez is eltompult az erős érzés mellett, hogy itt vagyunk.
Aztán az, hogy egy társaság egymásra talál, önzetlenül segít mindenki egymásnak cserébe pedig semmit nem várnak. Mikor egy idegennel el kezdesz beszélni, akivel az előtt soha sem beszéltél, és a gyereke is oda jön és nagy mosollyal rád néz és látod rajta, hogy neki is ez a célja..Aztán csak sóhajtasz egyet, és elindul a felvonulás.
Mindenki beindítja a kocsikat, és felzeng az a csodálatos régies tuningolt hang.
Mintha évek alatt, semmit sem változott volna az élet. Ott állsz a közepén és azt gondolod magadba " Ha tehetnéd az egész életedet itt élnéd le ebben a három napban" olyan emberekkel akik fél méterre laknak tőled, és reggel nagy mosollyal az arcukon köszönnek egy napocskás jó reggeltet. Mikor lefekvéskor is nagy mosollyal látod őket, egy fárasztó nap után, mikor mindannyian át vészeltünk egy igen jeges délutánt.
Akkor sem csillapodott az a majdnem kettő dupla v-s kedv. Mikor oda láncolnád magad egy fához, hogy te innen akkor sem mész el  ! Majd rájössz másnap reggel, hogy ez az utolsó nap itt és temérdek emlékkel térsz innen haza, és csak azt hajtogatod untig a barátaidnak, hogy jövőre ugyan itt srácok ! És ha még nem mondtam volna jövőre ugyan itt igaz ?! Találkozunk még, majd felpakoltuk a tető csomagtartóra a majdnem retró táskáinkat, elemózsiát bepakoltuk a kosárkánkban, akkor döbbenünk rá, hogy már most hiányoznak...

Feledhetetlen első élmény, volt és több ilyet MÉG MÉG MÉG .
Most indul igazán a nyár.

Across the ocean, across the sea...

mindenféle

Kapcsold be mielött olvasod ! (katt)

Vannak normális emberek és vannak idióták, vannak akik csöndesek, vannak akik hangosak.
De vannak olyanok akik egyszerre mind ezek, amikor csöndben vannak tudja mindenki mire gondol, ha hangoskodik tudják hogy kicsit sokat ivott, amikor csak bámul tudják, hogy egy egész világon gondolkodik és olyan emberekre gondol akikkel hetek óta nem beszélt és hiányolja őket. Van olyan aki lezser szót használja és nem tudja mit jelent, van aki ki talál szavakat és úgy tesz mintha ismert lenne a szó pedig egy idiótaság..De aki körülötte van tudja mit akar avval az egy szóval mondani. . .
Van néha, hogy úgy viselkedünk mint egy idióta, pedig csak egy apró boldog pillanattól van jó kedvünk, és van hogy egy zene tesz, boldoggá akkor meg hallgatjuk még ezerszer a számot. Aztán lehetne úgy is ahogy szokott lenni. . . mikor egy dallal kelsz fel és rögtön azt énekled " van az úgy, hogy semmihez sincs kedvem" aztán felkelsz le mész a napi bögre tejes kávédért be nyomod a kedvenc zenéd öltözéskor, ki veszed a szokásos nadrágot, a kedvenc pólód majd fél óra után át öltözöl.
Lehetne úgy is ahogy elképzeljük, milliomos házban felébredünk fél 1 kor egy olyan ember mellett akinek az mondtuk le élnénk vele az egész életünket, egy olyan házba amit 60 féle szín választékból festettünk ki egyetlen egy olyan színnel amit mindketten szívesen láttunk minden nap. Talán lehetne úgy is ahogy sosem képzeltük el, élni egy olyan igazi kő házban nagy ablakokkal egyetlen egy minimál stílusú házban amit divatból szerettünk meg. Egyetlen egy óriási ágy amin ha egyedül alszol túl nagynak érződik, de ha mással alszol akkor már kicsinek és egy új ágy gondolatát fontolgatod...Aztán amikor felkelsz, látod azokat a nagy ablakokat amin még a pára ott van és az ablakok teli vannak virágokkal, fú szerekkel, majd elmosolyodsz és a szíved meg telik minden féle meleg érzéssel ! De rá jössz, hogy a mamuszod megint a ház másik végébe van, de mit keres megint ott ? Végig kell másznod azon a hideg tégla padlón, rájössz nem is volt olyan jó döntés ez a szőnyeg nélküliség. Le főzöd a kávét, meg iszod azon a félig rozoga asztalnál kapcsolsz egy kis zenét..és eltelik a nap.
Aztán van az úgy, hogy csak lehetne minden máshogy, vagy csak kevésbé egyszerűen mint ahogy elképzeljük, és elképzelem mostanság !

Sokáig nem értettem az emberek miért hullanak szanaszét egy egy kisebb nagyobb össze kapástól, miért ing meg bennük az az eddig biztosan álló dolog. Ezt olyan ember okozza, akit nagyon fontosnak és még annál is elmondhatatlanabbul közel éreztünk magunkhoz.
Mindig van egy kívül álló aki ezt a történetet tudja,ő jobban látja azt amit te a kötődéstől sosem vennél észre. Ez a kívül álló lassan elkezd valamiféle kötődést érezni, de sosem fogja megtudni az aki iránt ezt érzi, majd lassacskán telik az idő és minden megváltozik valami miatt...Nehéz bárhol is kifejezni azokat az érzéseket vagy dühösséget amit bent érzel, nem is dühös vagy csak csalódott, hogy nem lehet adni rá esélyt arra, hogy személyesen is el mondhasd amit szeretnél. Ahogy egyszer hallottam, egy ember hogy össze rakja magát el kell vonulni magába, tisztáznia azt amit valójában szeretne majd rájön egy kettő dologra mit vesztett el, és milyen új dolgok jöttek helyette.
Eközben a dolgok mennek tovább, és lehet hogy a kívül álló nem kívül álló lesz, lehet hogy egy idegen akit régen kicsit közel érzett magához..Egy olyan akihez vidám pillanatok fűződnek de nem mindig boldogak, persze mit nevezünk boldog pillanatnak ?
Amikor kezünkbe foglyuk az érettségi papírunkat vagy az első autónk kulcsát ? Vagy azt amikor beülsz abba az autóba, hangosan zenét hallgatsz és elindulsz le vidékre , vagy csak felülsz egy ház tetőre és olvasol egy könyvet közben örülsz, hogy el szakadtál a kötődéstől... sosem fogalmazták meg eléggé a boldogságot, sosem éreztették az emberrel mi is az. Minden ember csak kis korába értékeli a boldogságot ! Aztán..eljön amikor meg ismerjük az új érzéseket, hogy fájnak és még jobban fognak fájni ha gondolkozunk rajta.
Nap mint nap azt látni, hogy az emberek már nem bíznak meg annyira a másikban, és ha az egyik fél sérül a másik már nem is keresi, és olyan gondolatok keringenek a másikba vagy érzelmek amiket nem tudna el mondani vagy leírni, vagy talán elmondani könnyebb lenne mint leírni...Mert a fejünkben mindig annyira egyszerű és egyenes. De mikor ki ejtünk egy szót is annak olyan erős hatása van, pedig a fejünkben lágy volt.
Aztán a második fele, mindig őszinte szeretne lenni és mindenki légy őszinte...
Azt  mindenki értékeli, attól függ milyen őszinteség ? Milyen helyzetben kell őszintének lenni ? Mikor mondhatjuk el az érzéseinknek a felét és mikor az egészet ? Vajon a másik fél hogy érzi majd utána ? Ezeken mind napokat rágódunk kívül állóként...
Mindig meg húzzuk magunknak azt a bizonyos határt,hogy innen netovább. Mikor már megittunk 6 bögre kakaót egy nap de még mindig szükségünk lenne arra 7-dik bögre kakaóra, mert szeretjük és mindig jó meg fogni azt a hatalmas bögrét.
Azt hiszem, az érzelmeknek így sosem lehet határt szabni mint egy bögre kakaónál, sokkal több kell..Kell akarat erő, és egy olyan szerkentyű ami megakadályozza, hogy gondolkodj bármin is. Na ez sosem lehetséges, amint ki mond valamit mi úgyis elkezdünk ezer meg ezer felé kombinálni, aztán mindig valahogy "jó hagyjuk" mondat lesz a végén,
ilyenkor a legtöbb ember vagy ki vágná a laptopját az ablakon vagy csak simán oda menne az illetőhöz és fejbe vágná egy párnával..vagy elvenné a kakaóját és meginná helyette.
Ez után napokig hallgatás van, és az egyik reméli hogy majd ír és keresni fogja, majd úgy lesz mint régen ! Mást nem biztos, hogy lehet tenni, vagy addig isszuk a kakaót amíg rá nem jövünk a boldogság pontos fogalmára, és különféle boldogságot pótló tevékenységekre, eltelnek a hetek aztán a kakaó is fogyóban van... Majd rá jön a kívül álló és elmondja vagy sem, össze szedi minden tapasztalatát ír egy könyvet, sok kérdésre válaszol, majd megvalósítja az álmait.

Elkezdődött valami új, és befejeződött 13 évnyi művészet. Ez olyan mint egy festményen az utolsó vonások, az utolsó védő réteg felkenése az utolsó szín meg festése...

Csak azért nem foglalkozom az egésszel mert tavasz van, és más nem fog változtatni a dolgokon ! Neked kell nem másnak, ami antikváriumba kerül az oda is fog kerülni, akkor meg minek ragaszkodjunk hozzá ? 

Gondolj egy ölelésre, egy nyári estére, egy emberre, egy emlékre, egy éjjeli sétára, és arra, hogy mennyi dolog tehet még  BOLDOGGÁ... akkor ne b**d el ! 

segítség.

Lehetséges, hogy semmi sem jön össze...
Lehetséges, hogy senki sincs akire számíthatsz, vagy rá írj ha rosszul vagy.
Lehetséges, hogy sírva írod a bejegyzést és úgy érzed egyedül maradtál.
Ezt senki sem állíthatja biztosan, hogy így történt, csak hinni kell vagy hazugságnak nevezni az egészet, de sosem tudod majd meg mi is a valódi igazság mint ahogy mások sem.
Ahogyan mások sem fogják felfogni miért írsz, miért nem tudod elfogadni a hétköznapokat, és miért nem mondod miért írod..Az írással csak nyomot hagysz, a szavakkal fájdalmat is. Ígéretet másoknak, hogy jól leszel, ha mellettük vagy és ígéretet, reményt, hogy a kötődés soha se szakadjon el. Valami olyat ígérsz meg olyankor mint akit senki más, de még is előtte vagy ezren meg ígértek, de az illető csak bízott...mást nem tehetett... Tehettem volna másképp is tehettem volna azt, hogy hazugsággal kezdem a 6 évet és hallgatom ahogy minden csak össze omlik előttem. Az évek során sok mindent lehetett volna publikálni, minden egyes percet és érzést olyan dolgokról amik nem ide valóak ! Publikálni azokat a boldog pillanatokat is amikre szükségem lett volna a kötődés nélkül, de csak kötődéssel lehet elérni a boldogságot. Mindenkinek van egy biztos pontja amibe kapaszkodhat, és nem érzi magát elveszettnek, akire rá írhat ha nincs jól, akinek azt mondhatja segítségre van szükségem...Ő nem is kérdez semmit, csak magához húz, csöndbe van, nem kérdez semmit majd elvisz sétálni, nem kérdezős ködik.
Nem kérdezős ködik olyan dolgokról amiről tudja még több könny csordul ki a szemedből, olyan dolgokról amik fájdalmat  okoznak 6 év után is. Nem azokkal jön, hogy ő meg mondta, ő sosem lesz ilyen, ő nem fog el menni...Nem bizonyítgat csak van !
Ott van mert tudja, hogy fent vagy vele hajnalig csak hogy meghallgasd, és ő ott van.
Az egyszerű jelenléte, hogy csöndben is érzi amit én, de nem kérdez csak halkan magához ölel... Azt amit szeretnénk mindig illúzióvá kreáljuk, olyan reményekké, amikkel fájdalmat okozunk saját magunknak !

Légy boldog kötődés nélkül, csöndben..

Egy olyan dolog amit sokan nem értenek még is törekednek arra, hogy lét elemmé tegyék, de ott van a szemük előtt, mi vagyunk a vakok,hogy hagyjuk magunkat sötétben tapogatózni és elhitetni mindenkivel azt amit mi magunk utálunk ! 

Azt kérik mondjuk el őszintén az érzéseinket, gondolatainkat.
De amikor elmondjuk, utána napokig nem szólnak hozzánk vagy elhagynak...
Néha már nem engedem meg magamnak, hogy megbízzak egy idegenbe !
Nem tudom elhinni, hogy kedvel egy beszélgetés után.
Tettek többet érnek a szavaknál !

Felhajtottam a tetejét, hogy halljam a billentyűk hangját ahogyan lenyomódnak a húrokra.
Olyan mintha a szív lenne, finoman lenyomsz egy hangot és ezrekben villan fel egy olyan emlék amitől órákig ott fognak ülni és hallgatni téged.
Te csak játszol azért, hogy hallhasd lenyomódni azokat a finom kis papucsos billentyűket. Csak hogy megváltoztasd a hosszukat, és éreztesd a lassítást ahogy a szívben ha lelassul úgy lassulsz te is le vele együtt. Lenyomsz egy másikat, majd egyszerre mindenki megváltozik , mosolyog és örömmel telik meg a lelkük, nem tudják miért játszod ezt vagy honnan jött az ihlet erre a dallamra..De hallani ahogy a talpak elérik a húrokat eltölt boldogsággal, és mintha én játszanám szívemből  azt a dalt ! Én tudnám miért játszom !
Én érezném a legjobban a dal "súlyát" én érezném a legőszintébben azt amit mások csak sejthetnek. Épp ezért az eredete a kis dalnak titok, mert ha tudtukra adnám azt a dallam ihletet, mindenkiben ugyan azt hozná ki mint belőlem. Akkor már nem a sajátom lenne, nem érezném saját magaménak. Van hogy kiderül az ihlet eredete, akkor mindenki csak együtt érez ! De nem azt amit én akkor ! Nem olyan dühben és nem olyan szomorúságban. Nem olyan örömmel utána, hogy könnyektől alig látom a billentyűt...Csak játszottam mi alatt ezer meg ezer arc figyelt engem. Belőle mit hoz ki a dal milyen érzéseket, miért pont ezt a hangot választotta ?! Sok ezernyi kérdés merül fel bennük...De csak hallgatják a billentyűk hangját. Hallják azt amit én érzek benne, amiért megírtam és szeressék.
Szeressék azt amit írtam, és szeressék azt hogy meghallgatták, ültek 2 órát és csak ültek ültek és ültek, még akkor is ha már nem bírták..De érezték, hogy a lelkük boldog a billentyűk hangjától, és boldog mert valaki megírta azt amit ők nem tudtak !
Boldoggá teszem őket a dallal, a billentyűk hangjával, a lassítással és avval hogy nincs más ihlet..Csak ők. A boldog arcok a kifejező tekintetek...Csukott szemmel végig játszani a dallamot, de érezni azt amit ők sugároznak..Ennyi az ihlet, a boldogság, szomorúság, és a türelem arra hogy mások végig hallgassák a saját lassított világukat.

Szívemen hordom azt amit mások eldobnak.

Néha csak mindenki menjen a francba kedvem van. Majd percek múlva koncertre van kedvem menni, onnan  órákig sétálni egy onnan megismert ismeretlennel , hogy másnap  azt tudjam mondani: tegnap tettem egy őrültséget ! Megbíztam egy idegenbe.

Próbálom elmondani azt ami belül van, próbálom azt hogy megértsék mi annyira más bennem mint másban..Miért fogalmazódik bennem meg több ezer szó egyetlen egy helyett.
Miért próbálok mindent jobban elmondani mint mások, miért próbálom magamba túl bonyolítani a dolgot, hiszen mások csak egy válasszal lerendeznék az egészet és viszlát.
Miért fontosabb más boldogsága mindig mint a sajátunké, miért ragaszkodunk annyira amikor azt mondjuk ugyan, nem lenne  hiány érzetem, ha holnap nem beszélgetnénk.
Mindig csak addig kell kötődni amíg nem érzünk többet annál amit elterveztünk.
A tervet könnyű követni mint a térképet, percről percre érezni fogod, hogy egyre fontosabb lesz, és többet beszélgettek mint az átlag emberek hónapokból évek lesznek, de a határ és a tervek ugyan úgy vannak ahogy évekkel ezelőtt voltak.
Aztán az egyik csak feladja. Őszintén elmondja a határtalan dolgokat ami után a másikon áll a döntés, hogy vele tart a határtalanba vagy marad a kis kerítés mögött...
Nem a másiktól félünk hanem önmagunktól,hogy majd a végén mi okozunk neki fájdalmat...
Tudnia kellene, hogy emiatt felelősséget tesz a vállunkra. Vállaljuk azt helyette, hogy nekünk jobban fog fájni mint neki, több ideig leszünk csöndbe míg ő már máshol lesz, túl lesz az egész történeten. Pár sorban megfogalmazza elküldi és törli.
Nem kívánja már látni azokat az akkori érzéseket...
Ennyin múlik hogy kötődünk másokhoz. Félelem sok olyan döntést szül amit megbánunk és saját magunkat taszítjuk el attól amit annyira szeretnénk.
Élet rendje szokták mondani az okosak, tapasztaltak.
Üres szöveg, csöndben lenni és nem szólni semmit, hisz a szem beszél helyettünk is !

Boldog csak akkor leszel ha eldöntöd magadban, hogy boldog akarsz lenni...

-  2013-02-20 † -

Fél órába telik csak hogy neki kezdjek.
Még fél órába az, hogy keressek egy megfelelő zenét , majd fél percbe az hogy írjak.
Írjak valamiről amit már annyiszor le írtak, annyiszor át gondoltak és túl gondoltak.
Meg fejteni mit szeretnék ezen újra fogalmazni úgy hogy saját legyen , mármint olyan saját hogy belőlem jöjjön és ne használjak közhelyeket, amit csak hozzám vágnak hogy ez közhely. Nehéz meg fogalmazni azt ami belül van ...Érzel egy nagy ürességet , próbáld meg megfogalmazni . Érzel egy nagy kavalkádot próbáld meg,  meg fogalmazni csak káromkodás jönne és düh, vagy írd le azt hogy boldog vagy , vagy hogy fél perc múlva sírnod kell , vagy azt, hogy csak nem érzel semmit...
Ezek a dolgok kavalkádot okoznak benned akár egy film vége, vagy egy zene ami ihletet ad a dolgokhoz.
De vannak hónapok mikor semmi sem ad ihletet, nincs olyan zene ami elindítaná azt hogy írj mit tennél ? Azt hiszem próbálkoznék le ülnék és próbálkoznék, mert olyan dologgá vált már hogy hiányzik hiányzik hogy sosem tudok 5 pernél tovább írni, és hogy ne töröljem ki a mondatokat, vagy hogy ne gondolkozzak el azon mit szólnak majd ehhez ?
Régen csak írtam írtam és írtam...Mára túl sok a felnőtt féle dolog és néha rájövök hanyagolom az írás ami miatt hiány érzetem támad minden, majd le ülök és próbálom meg írni ezt a hiány érzetet, de nehezen megy.
Nehezen megy mert mindent le írnék ami csak jönne..De...a fele olyan lenne mint egy kavalkád amit nem értenének, a másik fele káromkodás, és a legvége amit nem mondanék a végének nem derülne ki mit is éreztem,  vagy mit is akartam le írni.
Aztán csak magyarázkodhatnék a dolgokért, de akinek szánnám az tudná miért írtam ezt vagy miért pont így írtam meg. Aztán tudnám, hogy biztos csak mosolyog  hogy megint milyenre sikeredett az írásom és én is csak mosolyognék mert eszembe jut hogy ő mindig mennyire örült a zenéimnek itt meg mennyire szereti olvasni ...Bár néha kételkedem egy kettő dologban az hogy miért is kezdtem el és mikor lesz ennek vége.
De azt hiszem ez a sok bizonytalanságnak meg van a maga jó oldala is, olyanokat tudok meg fogalmazni amitől egy kicsit virágosabb mézes mázasabb lesz a napom, és tudom valahol valaki nem tudta meg fogalmazni azt amit én igen, és elmosolyodik..
Akkor már megérte írni és közzé tenni !
Aztán már csak azért is hogy kapjam a nyakba öntünk jéghideg vizet kritikákat, kérdezősködéseket...De erre csak az a válaszom nem nem érted, nem élet tapasztaltnak állítom be magam, nem bölcsnek csak írok ! Nem ez vagyok napi ezer egy órában és sosem szerettem a pillanatnyi felvillanásokat, szeretem a pillanatnyi boldog felvillanásokat, anélkül élni nem lehetne és örülni annak, hogy hónapokkal később még mindig van hogy vissza nézek ide és látom,hogy már 4 éve sikerül mindig valakinek mosolyt vagy könnyt csalni az arcára amitől meg könnyebbül !
A mosoly az ami meghozza a kedvet mindenhez, és egy zene kell hozzá semmi más, csak néha a zene előbb jön mint az ihlet és arra hónapokat kell várni mire elindul minden...
De megéri ! Megéri várni sokáig...

A hiány az amitől megőrülünk lelkileg és csak az okozza a legnagyobb fájdalmat, hogy rég beszéltünk vele...
Közben ő szépen lassan eltávolodik, amit ő nem sejt és nem is vesz észre, hogy a másiknak mennyi fájdalmat okoz ezzel. Élet rendje szokták mondani az okosabbak...Nem szeretnénk sosem hallani ezt a mondatot olyan mintha egy csokit meg vennénk és nem lenne csak papír, csalódottak leszünk a mondat hallatán és hogy csak egy papírért fizettünk ki ennyi pénzt. Tudattatni kellene vele, de ha tudatjuk nem biztos, hogy eljut neki is a szívéig az ami nekünk.

A boldog pillanatok nélkül élni, olyan mint a töltött cukorka töltelék nélkül.
Az idióta pillanatok olyan mint egy csigának átjutni az országút másik oldalára.
A mérges pillanatok olyanok mint egy atom robbanás, elpusztít egy kettő dolgot majd mintha mi sem történt volna eltűnik.
Kötődés nélkül olyanok vagyunk mint egy átlagos ember 'nem érdekel semmi' mondatokkal telítve.
Makacsnak lenni már csak azért sem jó lenni mert mindenkit lealacsonyítasz a padló alá, pedig a padló néha sokat véd...
Azt hinni, hogy másnak fontos vagy és elhitetni vele, hogy neked is fontos nagy kihívás, ne hazudj neki inkább mond el neki őszintén mit gondolsz.
És ha kívánsz majd idővel teljesülni fog, nem úgy megy mint a gyors étterembe, hogy kérsz egy menüt fél perc és az ott van előtted, minden kívánság máshogy fogalmazódik meg mint ahogy te itt lent kiejtetted a szádon. Egy szóval töltött cukorka nincsen töltelék nélkül, és nincs vatta cukor maszatos arc nélkül !
Villával meg ne próbáljuk meg meg enni a vatta cukrot mert élet hatása lesz. . .

Majd a pusztulását okozz a sok megrögzött érzelem . . .Aztán csak lélektelenül hevernek majd körülötted 

19 év ebből 6 év ami számítható a maradék csak gyerekkor.
Ebből sok új barát, és 2 igazi örökké tartó barátság. Hol az egyik hol a másik önt újra életet a másikba, s hol a másik bántja meg egy kicsit, vagy teszi boldoggá a napját egy mosollyal.
Csak ott állunk 19 évvel a hátunk mögött és azt hisszük tapasztaltak vagyunk, és mennyi mindenen keresztül mentünk, pedig még csak a negyedén sem vagyunk túl annak ami várni fog ránk. Még nem tapasztaltuk meg a jövendőbeli még 19 évet, és abból 18 fontos lesz mert egy év biztos csak napi 12 órában fog eltelni, majd azután rájövünk mi sem szeretnénk azok közé tartozni akik az életük hátralévő összes percét napi 12 órában szeretné mindig újra élni. Csak az a 6 év változtatott meg minket és az 6 év foglya befolyásolni a következőket is mert már csak az maradtál ami az elmúlt 6 évben volt. Bármennyire is szeretnél ezen változtatni nem biztos, hogy menni fog, és bármennyire is nem biztos próbálkozol...Mert szeretnéd másképp élni a 12 órát mint a többi ember...Aztán már csak félre rakott dolgokból emlékszel mi volt veled , és írásokból fogsz emlékezni mit tett az a 6 év amit annyiszor fel kell emlegetned, igazából azt amit kellett az történt, de emiatt maradt az a 2 ember és fog is maradni örökké..Igazából mind csak feltétel és feltétel nélkül már nem léteznek dolgok, hogy az ember ne szeressen csak úgy, vagy csak ne kérdezzen csak úgy , vagy ne rohanjon be egyetlen egy dologért egy egész áruházba mert ott van mellette 5 méterre a kisebb, de még is a nagyba megy be hogy kétszer olyan hosszú sorba be állhasson csak hogy elteljen az 6 perc várakozási idő. Aztán már csak órák telnek el, majd évek és már nem erőlködsz azon, hogy milyen is vagy vagy miért pont te, de még mindig kicsit feldühítenek azok a dolgok amik voltak , és nem tudsz úgyse tenni ellene ...kicsit feleslegessé válik lassan minden olyan ami régen lét fontosságú volt, kevesebbet foglalkozol vele és kevesebbet mondod ki a véleményed, mert hát miért is érdekelné mást, csak el vagy napról napra és olyan gyorsan telnek mint még soha. Aztán lassan a zene is lejár halkan meg nem jön az ihlet mindig kell egy üvöltő hideg rázós zene, és egy levél ami megakasszon, hogy végképp kizökkentsen az írásból..De hát ez is már megszokott, nem lehet nem oda figyelni a külvilágra és minden írás kicsivel rövidebb lesz mint volt, de biztos majd lesz még 5 oldalas is.Csak hát ki tudja mi lesz, és miért pont 6 év vagy 2 ember vagy csak feltenni egy kérdést, amitől minden megváltozhat , hát ezek vagyunk mi olyan kicsit értetlenek és mindent össze vissza kuszálók azért hogy a másik ne értse amit mondunk.

Túl gyorsan telnek a napok...

Szeretnék mindig boldog embernek látszódni , aki minden pillanatban mosolyog valami apróságért, de a kakaós bögre is egyszer ráömlik a pizsama nadrágomra . . .

Rossz ez a ragaszkodás.
Megszokjuk hogy minden percben ott van.
Megszokjuk ,hogy hajnalig fent vagyunk aztán már csak azt vesszük észre reggel van..
Majd hónapokkal később azt látjuk este van de nincs már ragaszkodás és nincsenek hajnalba nyúló beszélgetések...

200 bejegyzés -

Nem az emlékek amik fájnak és nem is az emberek hiányoznak, csak az hogy olyan naivak voltunk hogy elhittük és bemagyaráztuk magunknak a szeretetet, ami csak évek múlva nevezhető szeretetnek és 10 év múlva szerelemnek, addig csak egy fajta kötődés, és gondolatok kavalkád majd egy állatkert a gyomrodba, ami évek múlva már csak pillangókká válnak majd mikor már az ötven és a hatvanat mondjátok ki akkor egyfajta tisztelet lesz... Egy tisztelet a másik felé. Ha nincs tisztelet nincsen szeretet és nincsen bizalom ami eloszlassa a kételyeket. Kételyekkel elkezdeni valamit csak megerősítés a saját magunk gyengeségére, hogy mi is ugyan olyan hibásak vagyunk abba ahogy a másik a saját hülyeségében. Azért mert hagyjuk, hogy elhitessenek velünk bármit és azt hisszük őszintén lesz ebből szeretet. 

Hogy kezdted az újévet? Ültem az ágyamba és hallgattam egy zenét. A zajos világ tovább mozgott míg én leálltam egy percre , nem vettem levegőt ! Majd ezer millió érzést engedtem el had menjen...

 - kár, hogy nem lehet elküldeni az illatokat ugyan úgy mint a betűket ...

 Már is kicsit közelebb éreznénk egymást !

Van egy kettő elmaradásom amit be kell ,hogy pótoljak.
Elsőnek köszönetet szeretnék mondani,hogy ennyi rendszeres olvasom van !
Köszönöm, hogy ennyien megnéztétek már az oldalamat és remélem valahogy meg találjátok magatokat bennük !
Remélem, hogy mindenkinek nagyon boldog volt a karácsony és még boldogabb lesz az ÉV utolsó napja, lassan közeleg 2013 és megint fura lesz le írni a füzetembe a dátumot még egy hónap kell mire hozzá szokjak megint...
Boldog új évet kívánok lassan de még nem egészen minden kedves embernek, olvasómnak, követőmnek !
Kezdjétek mosolyogva az egészet előröl ! 

sürgés forgás .

Kellemes Karácsonyi ünnepeket minden kedves olvasómnak !

Idén volt kisebb nagyobb hullám völgy, és mostanság időm nincs le ülni vagy neki kezdeni egy bejegyzésnek mert rögtön nem jön semmi, mindig várom azt a kis dolgot ami elindítja a gondolatomat de mostanság nincs ilyen amit bánok kicsit DE semmi sincs veszve. Ma kaptam egy hozzá szólást az életemhez ha szabad így mondanom : Jó lenne ha írnék ezért kaptad ezt a füzetet. Ez egy enyhe célzás volt a szerető anyukámtól .
És elgondolkoztam mert tényleg rég írtam és a legutóbbi bejegyzést ki akartam törölni de nem tettem mert semmit sem törlök ki. . . Lassan itt az új év és elmondhatom hogy ideje lenne össze foglalni az évet, de olyan snassz lenne és borzalmas , mert ami elmúlt az elmúlt és ami most van az most van.
Egy két napja nagyon furcsa érzés kerülget engem írnom kellene de nincsen ötlet és ilyenkor szokott az lenni hogy valami borzalmasat írok ami nem szándékos, aztán csak ámulok bámulok. Egy vagy két hete minden olyan gyorsan megváltozott mint ahogy jött is más nap megszólalni sem tudtam és beszélni sem tudtam senkivel sem mert csak könnybe lábadtam...Majd azt mondtam magamnak : felesleges emberek miatt nem fogom elrontani az ünnepet és nem fogom így befejezni az újévet. Ehhez tartom azóta magam és egyre jobb és jobb dolgok vesznek körül engem, egy hete azt kívántam, hogy jó lenne egy ismeretlen emberrel beszélgetni és megismerni vagy csak órákig beszélgetni és mosolyogni sokat...Meg ismertem egy teljesen ismeretlen embert és nem gondoltam,hogy így elfogunk beszélgetni, ennek örülök nagyon !
Minden a maga idejében jön úgy tudom, és véletlenek márpedig vannak, mert mindig olyan embereket küld az élet körém vagy éppen köréd aki  meg erősít és olyan dolgok elé fog állítani téged amit majd meg kell oldanod. Az egyik megerősít a másik gyengéddé tesz de így tesz ki egésszé.
Sokan kudarcként fogják fel hogy nincs mellettük biztos pont akkor elvesznek pedig csak pillanatig tart nem mindig másikra kell várni amíg nem lesz biztos pontod...Ezen sokat gondolkozom mostanában, mi lenne ha ezt tenném és mi lenne ha azt ? Ellent mondok az új boldogságnak csak azért mert az történt, és mert mások véleménye fontos. Mi fontosabb ? Hogy én vagy más boldog legyen körülöttem és én maradjak egyedül mert más mást mond.. Ezerszer átgondolok mindent mi hogy lenne mit merre hogyan és miért...
Pedig még semmit nem tudok SEMMIT . Sok hülyeségen gondolkozni amikor nem is vagyunk benne biztosak és még is gondolkozunk rajta a nagy SEMMIN. De az a kis semmi is tud fájdalmat okozni azért mert eddig minden tökéletesnek látszik  mint hetekkel ezelőtt, és ez az új tökéletes is marad vagy megint csak...Semmi lesz. Azt mondom . . .Élvezni kell a kis semmiségeket is amíg lehet aztán élvezd amíg van és meglátod mi lesz majd ha a vége fele közeledik, de reméljük a vége még nem látszód hat hónapok után : )
Egy szóval vágjunk bele a nagy ismeretlenbe és majd kitaláljuk mi lesz belőle. De sebet nem fogunk ejteni mert lesz nálunk seb tapasz és egy doboz kakaó .
Boldognak lenni nem hiba hanem egy emberi tulajdonság azért, hogy sose érezze magát egyedül !
Aztán csak az a fél világ omlik majd össze amit felépített de majd akkor ott lesz és boldog leszel, azért mert vállaltad a boldogságot teljes szíveddel és nem fog össze omlani mert bízol benne majd hónapokkal később rájössz...Szereted.
Ezt hívják boldogságnak mikor rágondolsz és libabőrös leszel vagy csak elmosolyodsz.
Egy szóval tessék boldognak lenni nem érdekekből nem boldognak lenni mert baromság !
Tedd el a seb tapaszt nem lesz rá szükséged a kakaót majd elosszátok, tejszín habot majd vesztek a boltba- 

400 -

Nem az emlékek okozzák a fájdalmat, hanem az emberek akikről emlékeid vannak, hogy már nincsenek ott melletted. Éveken át órákat képesek voltatok beszélgetni a semmiről ,máskor meg egymást próbáltátok meg megfejteni mit miért csinálhat és percek múlva már egymást piszkáltátok és nevettetek nagyokat. Eltelt pár hónap neki több dolga volt mint az elején, és nem volt már idő nevetni és egymást piszkálni. Mindig azt mondtam, ennek így kell lenni-e biztos, hogy nincs idő nincs idő egymásra és egymás dolgaira, majd jön helyette másik...De nem tűnt el semmilyen emlék sem, minden egyes percre emlékszem, mikor elsőnek beszélgettünk és mikor megkaptam tőle az első szívecskét, és az első szeretlek szót. Mikor ki mondta tudtam, hogy sosem fog elmenni tőlem csak kicsit eltávolodik a sok dolog miatt, de tudtam figyel attól mert én nem látom őt.Néha tudtomra adta,hogy mi van vele és tudjam jól van. Csak annyit kértem tőle jelezzen ha bármi van és mindig jelez így tudom nem kell aggódnom bár úgy is aggódom néha. Egy szóval biztos pont az életemben, ami kicsit távoli biztos pont de legalább örökre szól ! Kilométerek vannak de még is tudom,hogy mi történik vele fura,hogy csak egy szót írok és már tudja mit szeretnék és mit gondolok, pedig még nem is láttam sose, valahogy nem jött össze de semmi sincs veszve ! Nincsenek kétségeim felőle , és neki sincsenek..Majd össze jön addig meg az a 400 km távolságon töprengek.Mindig megvitatjuk 100x ugyan azt, pedig tudjuk ezt már 100x megbeszéltük de még is mindig mosolyt csal az arcunkra és kicsit meghatódunk és elküldjük a fenébe a 400 km-t. Aztán csak hülyéskedünk a semmin és elmondjuk mit miért mert mindennek van mi értje és feltesszük az idióta nem témához való kérdéseinket és csillagozva jelöljük mit tennénk ha nem lenne 400 kilométer...5 perc szünet és egyikünk belekezd megint abba amit már megbeszéltünk de mindig olyan jó megbeszélni mert tudjuk egyszer megvalósítjuk és akkor minden boldogság lesz.

Lassan itt a karácsony . Hol van a hó ?

 

 az ember a leggusztustanalab önző és hazug lény , és ezt még egyesek élvezik is .

 Szégyen -

Gyorsan kötődsz, és sosem azt nézed te mikor vagy boldog vagy éppen mikor érzed magad padló alatt.
Bármit meg tennél azért, hogy neki megfelelj és soha ne érezd magad egyedül..
Túl sok lehetőséget adok meg az embereknek, csalódást okoznak de adok még egy esélyt mikor már meg sem érdemelnék. Annak ellenére, hogy tudod kihasználnak te még mindig jól érzed magad.
Sosem az volt a fontos, hogy boldog legyek, és sosem az hogy jól érezzem magam.
Mindig csak más dolgait helyezem előtérbe és mindig csak nekem fáj jobban a végén.
Még ha át is vernek, vagy csalódást okoznak én mindig ott voltam, és leszek nekik pedig tudom ők már nem lesznek úgy teljesen ott mellettem, és ők nem kötődnek annyira mint én.
És csak markolásszák a lelkemet mintha valami játszó tér lenne akinek a tulajdona egy ember és ingyen ossza a megértést mint a cukorkát, és már ha ki adtál magadból minden rossz gondolatot kedvet érzést akkor ki mehetsz a kapunk és majd ő eltakarítja helyetted is mint valami szemetes láda .
Menj be a kis játszótérre add ki magadból ami fáj és majd ő felvállalja helyetted is az érzéseit, mert neki úgy sem fontos a sajátja.
Ki szeretne védetlen lenni ilyen világban ? Ki szeretne egy buborék mentes helyen lenni ahol minden percben rossznak van kitéve és miért lennék pont én ilyen ?
Az az én bajom,hogy mind ez tudom még sem teszek ellene semmit, ragaszkodom azokhoz amik fontosak nekem és sok csalódás ér emiatt.Semmi közöm hozzá még is úgy foglalkozom vele mintha az én gondom lenne.
Nem tudom mit mondjak...Az elmúlt egy hónapban azt éreztem kicsit helyre jött minden és van mellettem olyan akire számíthatok. Tegnapig ezt hittem, majd kissé porrá hullott ez a gondolat, de egy hónapig szép gondolat volt vagyis inkább érzés. Ilyenkor csak megint magamat tudom hibáztatni és keresni az okokat amiket úgysem fogok megtalálni mert nem tudom mit gondoljak vagy érezzek, mit tegyek éppen ebben a helyzetben és csak jár az agyam. Egy óra alvással a hátam mögött nem túlságosan tiszták a gondolataim, össze vissza jön minden és már már azt sem tudom mit akartam.
Ki mondanám az érzéseim őszintén, és mikor kezdek megnyílni mindig vissza kell csukjam...
Aztán hónapokba telik míg ismét félig össze rakom magam tűrhető állapotba és elfoglalom magam olyannal ami pillanatnyilag fontosabb mint gondolkodás...
nehezen jönnek az ötletek, és hiányoznak a több oldalas éjjeli írások.

Emlékeket csak azok hagynak magukról akik tudják, hogy egyszer elfognak hagyni.
Hogy legyen majd mire vissza gondolnod , hogyha már ők nincsenek ott...
Fájdalmas lesz, de majd mosollyal fogsz felnézni az égre és boldog leszel... Idővel !

töredékek ->

Bárcsak . . .

Nincs is fájdalmasabb mint a kimondott szavak -


- Néha csak azt kívánod olyan lehess mint ő , vagy akár csak bárki más -
~ akkor is veled lennék

Semmi baj én megértem, persze mint mindig;


Azok a hogy vagy? kérdések amire legszívesebben úgy válaszolnék : kösz a kérdésed megvagyok,még lélegzem !

hiszek az igazi szerelemben, a többi már csak hazug tündérmese nyakörves egerekkel .

gondolat a semmiről !

Mindig csak egy szó szüli a veszekedéseket. Egy gondolat szedi szét a jókedved és egy ember tehet csak boldoggá. S akkor rájössz, hogy azt amit eddig tettél csak bosszúból és szerelemből tetted.
Bosszúból  nem vagy vele, s szerelemből nem mered szeretni. Ellent mondasz magadnak mert tudod neki jó lenne s neked fájna. Tudod, hogy sosem lesz ugyan olyan mint régen s nem fogsz boldog lenni ha látod mosolyogni , s mikor magához húz még is a szíved lángokban és hangosan veszed a levegőket mintha az ölelésénél nem is lenne jobb a világon. Mikor a szemébe nézel látod, hogy biztonságban vagy és nem lesz semmi baj mert ő azt mondta mindig ott lesz melletted. Sosem tudjuk kinek mondjuk el mit érzünk és kinek írhatjuk hamisan a gondolatainkat kinek pedig hazugsággal teli, kinek mondhatjuk az igazat s kinek a féligazságot ? Kivel oszthatjuk meg az össze szorított gyomrunkat a boldogság miatt ? S kihez bújhatunk oda csak barátságból úgy hogy másnap ne érezzünk iránta semmit ? Túl érezzük a dolgokat s túlgondolkozzuk a semmit ! Az emberi sors azon múlik,hogy érzelem nélkül csináljon mindent s érzelem nélkül legyen valaki mellett ? De ott vannak a másik . A "Tisztelet a kivételnek" címszó alatt megjelölt egyének !
Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor ők egy szótól vagy egy öleléstől már az egekben járnak s másnap csak fájó szívvel mint aki másnapos úgy kell fel, s azt kívánja bárcsak ne került volna hozzá olyan közel. Azokkal mi lesz ? Mi lesz mikor egy érzelem mentes világba futunk és ők lassabban élveznék a dolgokat, s mernek még szeretni. Mernek szeretni mert tudják meg fogják találni azt akivel megoszthatják a pillangós gyomruk fogalmát. S nem fogja vissza kérdezni tőlük senki : "Mit értesz pillangós gyomrú alatt ?"
Olyankor csak falba vered a fejed, hogy ÁH hagyjuk majd te is megérted mikor igazán érzelemmel fogadod a dolgokat. A másoknak egy sima csók vagy egy eltöltött este is többet jelent mint a nagy világnak.Mikor órákat beszélgetsz valakivel akkor tudod, hogy nem csak egy utolsó alkalom volt ez az éjjeli beszélgetés, és akkor tudod, hogy ő nem átlagos akkor elkezdesz reménykedni míg a világ csak átsuhanna az egészen avval vigasztalva magát, hogy ez csak egy sima beszélgetés. Aztán csak szépen lassan avval vigasztalja mindenki magát egyszer majd csak én is megtalálom !
Persze ha senki sem érezne semmit akkor olyan lenne mindenki mint egy robot, bemész a városba és csak lehajló tekintetekkel találkozol  szembe senki sem néz a másik szemébe, és senki sem kér bocsánatot mikor a tömegből szeretne szabadulni.
De a tömegből csak egy tekintettel ha találkozik avval is csak pillanatokra míg le nem száll.
Mikor magányosnak érzi magát a világ megpróbál egy természettel társalogni virágokat teremt és állatokat hoz világra neki ezt jelenti a boldogság. Termeszti a répákat a kertben s mindenféle viharokat zúdít a világra.
De az ember másképp működik , nem zúdíthat vihart arra akit utál, nem növeszthet csak úgy virágot egy beton úton ha boldog és nem hozhat világra csak úgy állatokat mert nincs hozzá képesítése.
De ahhoz viszont van, hogy érezze a fájdalmat, s érezze ha valaki igazán szerelmes belé, s az akitől csak úgy virágot növeszthet egy betonba, s az amikor a gyomra pillangós lesz egy telefon beszélgetés után és azt érzi bár csak itt lenne mellettem és magamhoz húznám. Aki egész éjjel fent lenne csak,hogy beszélhessen vele az tudja mik azok az őszinte érzések ! Jól látod még léteznek ŐSZINTE érzések, s nem feledtek el, ne hidd, hogy egyedül vagy !
Majd a világ rájön, hogy nem ő a hibás...Mert te már tudsz betonba növényt növeszteni s a képesítésedet még gyakorolnod kell, de az érzéseid már eléggé tiszták ahhoz, hogy valakit közel engedj magadhoz úgy hogy fájjon de még is vidám emlék legyen.
ne gondolkozz az érzelmeiden,  mert csak a világnak adsz esélyt arra, hogy egy senkivé tegyen érzelmileg !

Magam elé bámultam és vártam a történetet miből csak oldalakat tudok formálni, de csöndesség jött csak belülről, nyomasztó fájdalom azoktól az emlékektől. Eljött az ősz és mindenki változásba kezdett van ki kívül, van ki belül. Van ki feladta a harcot, és van akinek a családjából adta fel az élettel való harcolást de evvel mindenkinek fájdalmat okozott. Sosem okozunk fájdalmat annak szándékosan akit szeretünk. Halkan érezzük azt amit mások szívesen adnak mások tudtára, mi még is mindig félve mondjuk el annak akit szeretünk. Csak akkor tudná meg valaki miért nem tudom meg fogalmazni amit érzek ha oda adnám neki a lelkemet vagy a "múltamat". A múlt az múlt szokták mondani egyes emberek , de a múlt miatt lettél olyan amilyen s nem pedig az emberektől ezt a kettő dolgot mindenki össze keveri !   Hisz az összetört szív megváltoztatja az embereket...

Hiány érzet sosem tartozik személyhez vagy tárgyhoz - arra jó , hogy az őrületbe kergessen -

 

 

nem beszédes kedv -

-Régóta érzem, hogy nem jön ihlet és mindig csak elakadok vagy kitörlöm a bejegyzéseket félve írom le a gondolataim....
Régebben éjjel felkeltem és írtam, egy szóból másfél oldalas érzés hullámot, majd vissza feküdtem és reggel közzé tettem. Régebben hittem azt, hogy minden ember kívül kemény cukorból van, de belül eltud olvadni mint a negróban a belső finom része. Régen csak azt mondogattam magamnak minden meg fog változni, és evvel kell együtt éljek. Mikor rájöttem egy két dologra , nem váltam olyanná mint a negró belseje, vagy talán még is olyan vagyok legbelül, de ahhoz nagyon sokat kell erőlködjek, hogy kijöjjön belőlem a kemény cukor máz alól az a puha valami féle dolog. Volt akinek sikerült s hónapokig azt hittem boldog vagyok, s minden kis szón elmosolyodtam mikor eszembe jutottak az emlékek. Az emlékek csak addig cukor mázasak míg azzá teszed ! És onnan csak egy emberre lesz szükségem aki majd megmássza ezt a "falat" és akkor megint olyan lesz mint régen, mert érzem, hogy benne meg bízhatok.

Napokkal később, majd egy hét alatt...Olyan dolgok jöttek össze, hogy hitetlen kedve indultam neki, de nagy reményekkel, hogy ha másképp működik, másképp is fog össze jönni.
De szívem mélyén reméltem, hogy csak jó lesz a vége...De ha mégsem akkor megy tovább minden.
Egy csokis jeges kávé, egy 4 órai találkozás, 2 puszi, mekizés, sétálás, sok sok sok mosolygás, őszinte beszélgetés ( magamba azt mondogattam 5percenként, mióta vártam erre ,  de csak mosolyogtam titkolva ezt) süti, sétálás, margitszigeten felfedezés valami új dolgot, ami sikerült is így új emlék halmazzá vált megint a margitsziget. Aztán hazafelé út üvöltő zene, lefekvés, egy kedves sms.

Kicsit tündérmesének hangzik, de megtörtént, és minden embernek kívánok ilyet !
Ha ott van előtted, és hihetetlennek tűnik, akkor ő az ajánlom , hogy NE ENGEDD EL !
Mert olyan alkalmat hagysz ki amit sosem fogsz újra megkapni ezt garantálom .
További tanácsom csak az lenne, ne tégy olyat ami jó ötletnek tűnik de hülyeségnek mondják mások, csak élvezd és és élvezd ! Ne gondolkodj rajta, mert tudod amin gondolkodni kell az már rossz ! (:

• Csak is  É L V E Z D

- Nyugodj békében -


Mikor elvesztünk valakit, abban a pillanatban azt ordítjuk magunkban ez nem lehet, biztos csak egy álom ébresszenek fel most azonnal. Majd perceken belül lefut benned az az egy szó.. "Sajnálom"
Az emberek nem törődnek egymással, nem törődnek avval aki már másfél lábbal van odaát. De nem jut eszükbe, hogy evvel a nem törődéssel valakinek fájdalmat okozhatnak, olyan fájdalmat amit majd ő is meg fog élni és akkor megtudja milyen érzés !



Dühös vagyok ... dühös, hogy nem kellett volna így lennie !

Órákat tudunk rajta gondolkozni, és éppen ezért fájnak mindig annyira az érzések.
Ha nem gondolkodnánk annyit, akkor sokkal könnyebben eltudnánk fogadni a változást.
De amikor már hozzá szoksz a biztonsági zónádhoz, nem olyan egyszerű kilépni belőle !
Majd jönni fog valaki aki kirángat onnan akaratod ellenére, de akkor már hiába is fogsz ellenkezni.
Akkor tényleg minden megfog változni, és te egy percet sem fogsz gondolkozni mert megbízol benne.

Ma 4 éves a blogom...kicsit hihetetlen de boldog születésnapot "neki" .


Még lenne egy közölni valóm, sajnos az üzenő fal hozzá szólásokat azért kell mindig törölnöm, mert folyton ilyen idegenek küldözgetnek felkéréseket,hogy kövessem őket, meg Facebook oldalon jelölgessem őket. Így elnézést akinek a bejegyzését töröltem ! De várom a kommenteket mindig nagy szeretettel (:

maradj erős -

- Néha teljesen elegem van az emberekből, meguntam, hogy úgy rángatnak ahogy nekik jólesik...
Ez minden normális embernél bekövetkezik. Mi történik ekkor ? Miért változunk meg egy év alatt, de közben mások csak annyit vesznek észre felnőttél. Máshogy állsz a világhoz, az emberekhez és azt mondják meg komolyodtál. Eltávolodsz... Persze ez nem olyan,hogy mindenkit utálok ez csupán egy üres kifejezés az érzelmeink ellen hogy ne kelljen szembe nézni velük, megkönnyítjük a saját dolgunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy megérdemelték-e azt a törődést, oda figyelést kedvességet amit adtam nekik. Megérdemelték vagy sem én szerettem volna mindet elfelejteni és megváltozni.
Amikor végig gondoltam ezt meglepődtem, hogy nem tudtam biztosra mondani azt, hogy meg érdemelték.
Ha össze számolnám azt a számtalan órát amit erre szántam/szánok hihetetlen lenne még számomra is.
Sokan meg ilyednek mert nem tudják mit kezdjenek evvel az "utálattal"...
Egy ideig csak válaszokat tesznek fel maguknak és azt hiszik majd valaki megválaszolja helyettük, elmondom senki sem fogja megmondani a választ, csak is magad miatt kerültél ebbe bele és magadtól fogsz kimászni belőle. Ha magadra kényszeríted azt az érzést, hogy eltávolodj ne mást hibáztass, de jogosan háborodhatok fel szépen csendben, hogy szeretném én is vissza kapni néha amit adok.
Sok sok dolog meg fog sebezni az évek során de mindig csak azt mondom halkan,hogy senki se hallja :
 " Stay Strong "  
Ez a szó hihetetlen de erőt önt belém  és másnap mindig valami megváltozik bennem. Elhatározom, hogy nem leszek olyan mint más. Nem fogom elvárni azt amit más sem várna el, pedig ők igen is azt hiszik ha adnak akkor kérnek is vissza. Tévedésben él mindenki...Igazán csak az kap valamit az érzi a fájdalmat aki valaha is csalódott. Azóta érzi minden egyes percben a szíve dobbanását és érzi,hogy egy kis lyuk mindig tátongani fog majd. De sosem adja fel...Mondhatni mint egy kis hős küzdünk azok a dolgok ellen amikhez ragaszkodunk, amik boldogságot öntenek belénk és csak amiatt nem küldjük el mellőlünk mert tőlük leszünk boldogok. A kicsi szívünk akkor megtelik melegséggel és érezzük az a számtalan óra és marionett bábú játszma megérte, lehet perceken belül megváltozik mindez, de akkor azért az érzésért megéri az az egy vagy két szó. Mindig magunkat hibáztatjuk mert bele esünk ugyan abba a hibába, de az, hogy valamitől  a boldognak érezzük magunkat nem a mi hibánk csak kedves nekünk és újra meg újra szíven üt amiről tudtunk megint bekövetkezik de mi ugyan úgy nem állítjuk le az elején mint máskor mert nem tudjuk mikor érzünk ilyet többet. . . Majd ha felnősz mindezt értékelni fogod, hogy ilyen vagy...



- mint ahogy nekem mondta nagymamám : 1 év alatt mintha 5 évet komolyodtál volna -

nyári összefoglaló -

Mostanság csak arra tudok koncentrálni ami kevésbé köti le a figyelmem egyszóval a világra. Van amikor megakad egy kettő régi törmeléken a figyelmem de el is szeretném felejteni abban a pillanatban.
A dolgok hamar jöttek mostanság az életemben,és kitudja milyen hamar mennek majd el, milyen gyorsan távoznak a megszokott életemből.
De most egy kis élmény beszámolót szerettem volna veletek megosztani a gondolataim mellett kizökkentésképp.
Szeptember.2-án hajnali 6 kor elindultam osztály kirándulásra Lengyel ország, Kraków-ba mit ne mondjak úgy indultam neki,hogy lesz ami lesz és mikor 12 óra utazás után megérkeztünk sóhajtottam egy nagyot és éreztem ez még jól fog alakulni.
Este bementünk a városba fogtam a fényképezőm és nem kíméltem az ujonan beszerzett memória kártyámat sem, kedden ért egy kis sokk hatás amit nem fejtek ki itt bőven, nem idevaló.
Hét vége felé kezdtem kicsit elfáradni de rájöttem szeretek este sétálni és ezt az egy hét alatt rengetegszer megtehettem ami nagyon jó érzés volt. Amikor csak lehetett fényképeztem és igyekeztem figyelni arra,hogy nem csak úgy állítgatom a fényképezőt,hanem figyelek is rá..
Pénteken pedig eljutottam Tokajba, nyár elején  elhatároztam, hogy szeretnék lejutni oda nincs közel de valahogy nagyon vonzott az a hely, és kiderült, hogy az osztállyal utolsó nap ott fogunk megszállni kiugrottam a bőrömből annyira örültem ennél tökéletesebb már nem is lehetne.
Aztán pénteken mikor megérkeztünk szinte minden dombon volt egy szőlő ültetvény és pont ment le a nap.
Elképzelted ? na ilyen érzés mikor busszal mész ezek mellett a dombok mellett és büszke vagy egy kicsit,hogy ebben az országban élsz.
Azt hiszem tömören ennyi volt a kis élmény beszámolóm az elkövetkező hónapokban igyekszem behozni a lemaradásom, sulit túlélni és minden tőlem telhetőt beleadni...Ez most kicsit újévi fogadalomnak hangzott de hisz nincs is újév.

Confession

Szóval néha hanyagolni kell a dolgokat, hogy ihletet nyerjünk a legnagyobb gondolatokból, apró gondolat töredékekből újra erőt szerezni egy még jobb gondolat menethez, töredékhez.
De olykor nem is arra a szóra vársz amiből egy történet kerekedik...Nem is egy újabb csalódásnak nevezett kis dologra vársz.Csak vársz, hogy még mindig ezektől lesz ihleted, pedig ott van benned némán csendben elrejtve egy egy kis töredék mejből majd történetté formálódik.
Minden erőmmel azon vagyok,hogy elkapjon egy szó és történeteket írjak, megosszam másokkal azon furcsa gondolataim miket percek alatt írok meg.
Törekszem arra amit tudok csak akkor jön mikor jönni-e kell. Ennek ellenére görcsösen ragaszkodom mi lesz, akkor ha már nem jön ihlet ? Mi lesz, az mikor írni fogok ?
Évek múlva majd örömmel olvasom vissza mind a 181 bejegyzésem ?Az összesre emlékezni fogok miért írtam...
Félek,hogy nincs több ötlet...

 Van aki csak annyit mond ha nem léteznél kiellene találni. Valaki kétperc múlva befogná a számat.
Van aki néha elsem hiszi, hogy én szoktam beszélni, hogy hangosan kimondom a véleményem.
Néha csak bámulni látnak magam elé a kék szemeimmel. Néha fura fejeket vágok és utána elmosolyodom.
Néha bese tudom fogni a szám és az éppen nem témába vágó gondolataim megosztom.
Mások azt kérdezik miért viselkedem így ? erre csak azt tudom mondani,bolondnak nem kell minden percben lenni
elég csak akkor ha őszintén teszed és nem azért,hogy leplezd az érzéseid... Mások azt kérdezik miért
nem mutatom meg a hangos be nem fogom szám oldalamat ? Erre nem mondok általában semmit.
Van mikor az emberek akaratom ellenére egy hét után mindent rám zúdítanak és órákat képesek nekem mesélni.
Van mikor kicsiny bajukkal jönnek hozzám és mesélik csak mesélik, én ott ülök és meghallgatom csak hogy utána lássam mosolyogni !
Mindennél fontosabb, hogy egy ember mosolyogjon, még ha nem is mindig de tudja értékelni a kis bolond pillanatokat amitől azt érzi 'boldog'
Mikor zenét hallgatok néha kiráz a hideg és úgy érzem kiugrik a szívem...sok ember nem érti mi ez a pillanat. Én bele élem egy kettő zenébe magam, úgy, hogy utána elkezdek írni.
Ha itt tartunk már meg kell említsem szoktam írni, a féle gondolat meneteket, történeteket és efféle apróságokat. Szeretem csinálni kapok olyan vissza jelzéseket, hogy egy kettőt be küldhetnék pályázatra is.
De vannak olyan visszajelzések is ,hogy egy fél csomag zsebkendőt használtak el mikor olvasták.
Van akinek evvel boldogságot szereztem, és ezért megéri folytatni.
Sok dolog van amit meg szeretnék valósítani az elkövetkezendő éveimbe, először is szeretnék elindulni egy úton és azt véghez vinni.
Majd megházasodni és azt mondani megtaláltam Ő-t. Majd leélni úgy az életem kis részét, hogy soha ne bánjam meg amit tettem !
Néha ki ismerhetetlen vagyok, néha túl egyértelműen viselkedem. Néha még magam sem értem miért csinálok ezt azt, majd párnap múlva rájövök.
Ha sétálhatok zenével a fülembe boldog vagyok.
Szeretem csöndben bámulni a várost...Szeretnék sok mindent megtenni amit eddig nem.
És addig élvezni amíg van !
Soha elnemúló pillanatok. Minden el fog múlni csak nem szabad őket póráz nélkül hagyni.
Ha elengeded a dolgokat nem fognak fájni !
Sok embertől meg kérdezném miért nem élsz ? Miért csak vagy és függsz másoktól ? Másoktól való függés bizonytalanná tesz..
Kis váratlan pillanatoktól is lehet boldog az ember, de mindenkinek csak a kötött dolgok kellenek !
Már csak egy mosoly egy kedves szó, egy hosszú sétától boldog vagyok fura igaz ?
Lelki ismeretes vagyok...
Félek megnyílni...De bizalommal fordulok mégis mindenkihez.